Ecsetvonás

9. Fejezet

Már teljes bizonyosságal kijelenthetem, hogy az új szerelmem nem más, mint a művészet...
Hát ja, teljesen belevagyok bolondulva. Szinte úgyérzem mintha mindig is része lett volna az életemnek. Tökéletes párt alkotunk. Én és Ő mostmár őrökké egymás elválaszthatatlan társaivá váltunk.
Nem tudom, hogy tudtam eddig létezni nélküle.
Ő mindent megért, ő mindent tud, benne bizhatok. A segítségével levezethetem  a feszültségemet a bánatomat, de egyben egy öröm forrás is. Azt elmondani nem lehet, hogy mennyire jó érzés amikor eggyé váltok, te és az ecset, a kép és a festék. Szinte nem vagy a tudatodnál mintha nem is te, hanem egy fölsőbb erő mozgatná a kezedben az ecsetet, az ő segítségével formálsz, alkotsz és végül megszületik a kép, az öröm hogy sok munkával létre hoztál valamit. Szerintem ettöl az érzéstől függnek a művészek és ilyenkor nem érdekli őket az, hogy keveset keresnek és hogy nehezen tudnak megélni, mert belül fűti őket egy érzés, az akarás a létrehozás, a kitartás és az alkotás érzése. És végül az elégedettség öröme.
--------------------------------

Reggel kilenc óra van. Arra ébredtem, hogy a vekkerem csörög olyan hangosan, olyan szemtelenül, hogy nagyon mérges lettem rá. Rácsaptam egy jó nagyot, amivel aztán én jártam rosszabbul, mert ő csak szépen csörgött tovább,(ammennyiben lehet ezt az iszonyú ricsajt csörgésnek nevezni:)
én meg felugrottam a fájdalomtól.
Na basszus!
Ez is mehet a kukába!
Hála az Ikeának! Igen!!!
Adjunk hálát ennek a csodás óra tervezőjének!!
(Mostmár teljesen belelkesültem)
-Minden rendben, kicsim?
Nyitott be Anya.
-Ja persze...Igen minden rendben van! Jut eszembe vennél nekem egy másik vekkert?
-Dehát nem rég vettük!
-Igen tudom, csak háát..őő
egyhén szólva idegesítően csörög...
-értem.
Azzal bekapcsolta a csörgést...
Csőőőőőőrrrr
Mindaketten befogott füllel síkitva rohantunk ki a szobából.
-Asszem, mégis vehetek egy újat.
                 -----
A reggeli incidens után, miután lenyugodtunk, elmentünk reggelizni.
Anya kalácsot piritott, azt ettük házi baracklekvárral.
Én elszürcsölgettem a kakaómat, mert nem kávézom.
-Apád már korán reggel elment dolgozni. Én ma ki vettem egy szabadnapot. Mitszólnál, ha csinálnánk egy ilyen csajos napot?
Elmehetnénk az Operába...vagy a váci utcában nyílt egy új butik oda is benézhetnénk...Nekem a balesetem miatt egyébként is van pár elintézni valóm amit nemtudtam elintézni amig a kórházban voltam, pl. Posta, Bank stb...

Hát ezek rajta vannak a amiket ne csináljunk a hétvégén listán nálam:)
Bankba menni, sorban állni a postán aztán egy órát várni amig Anya kitölti a csekkeket, nézelődni egy poros ódivatú butikban ahol csak kosztümöket árulnak 50+os nyanyáknak, majd végül beülni egy borzalmas áriára az operába. Hát ezt nevezi Anya csajos programnak.

-Mi lenne ha moziba mennénk inkább? Megnéznénk egy jó kis romantikus vígjátékot,
aztán rendelnénk Pizzát...

Tudom, hogy Anyának a vigjátékok a gyengéi, amit próbál elrejteni és mellesleg a Pizzát sem veti meg, így még talán van némi reményem.

-Nem is tudom...Na rendben. Győztél! Csak csökkentett szénhidrát tartalmú pizzát rendeljünk, mert fogyókurázom.

-oké. Ezt örömmel hallom.

-készülj össze és indulhatunk!

Felmentem a szobámba, oda mentem a gardróbomhoz, hogy kivegyek valami ruhát.
Előszettem az egyetlen ruhadarabot, amit anyával vettünk és elfogadhatóan néz ki. Egy világos rózsaszin garbót. Magamra húztam és akkor konstatáltam, hogy alaposan bele ivodott a festék szag...én már csak megszoktam, mert a szobám teli van száradó festményekkel és hát erős az illatuk. De vajon mit fog szólni Anya?
Fölvettem még a Lucától kapott fülbevalókat és hozzá kedvenc nyakláncom.
Belebújtam a szürke farmeromba és kész is voltam.

-Itt vagyok! Mehetünk!
-Ó kicsim várj még egy pillanatra. Nem sminkeltem.
De mutasd csak az arcodat! Elkelne egy kis alapozó! És egy halvány rúzs sem ártana. Jesszus!!! Mi ez a szag?
-őő...semmi!
-Na gyere ide! Rakok rád egy kicsi párfümöt ettöl majd nem fog érződni.

Azzal gigantikus adagot fújt rám.
Ennek az lett az eredménye, hogy köhögő rohamot kaptam és kis híján megfulladtam a kőhögéstől.
(Na ez lehet túlzás kicsit :)
-------------------------------
-Anya, kérsz valamit a büféből?
-aha, nachost szalszával
                -------
-Kérekszépen egy nachoszt, meleg chedar szósszal és még egyszer ugyanezt, csak paradicsomos salsával!
Ja, és két light kólát is szeretnék.

-Tessék! 2640 ft lesz!
                ------
Anyával bementünk a mozi terembe.
-hallod, annyira idegesítőek ezek a reklámok!
Súgta oda Anya nekem.
-szerintem is. Kezdődjön már a film!
10 perc reklám után ami minimum húszpercnek tűnt elkezdődott a film.
Már negyed órája megy, de én nem igazán tudtam figyelni, mert a melletem ülő néző,olyan hangosan ropoktatja a popcornját, hogy csak úgy nyikorog a foga alatt. Aztán tüsszent egyet és magára borítja az egész doboz tartalmát...Fuhh felháborító!! Hogy egyesek mennyire nincsenek tekintettel a másikra...Úristen! Még mocorog is. A feneke alatt ropognak a pattogatott kukorica szemek. Komolyan legalább egy helyben maradna és akkor nem adna ki ilyen hangokat.
Én vagyok baszki az egyetlen ebben a kibaszott teremben aki nem hall semmit a filmből egy idiota miatt.

Már mindjárt vége a filmnek és még mindig ropog, nyikorog és tüsszentget melletem az az ember.
Teljesen elvonja a figyelmem.
-----------------------------
-Na hogy tetszett a film? Mert szerintem őrülten jó volt.
kérdezte anya amikor kiléptünk a moziból.

-ja...öö..szerintem is tök klassz volt!

-szerinted miért mondta azt a fiú a végén, hogy hagyj békén amikor pont akkor békültek ki?

-öhm, nem tudom talán mert...Nemtom, ja igen biztos megsértődött...

-Dorottya! Te figyeltél egyáltalán?

-persze!

Az út további része csöndben telt. Én kibámultam az ablakon és néztem az elsuhanó tájat, valahogy megihletett. A szín foltok az elmosodott táj...
A tenyeremmel  az ablakot támasztottam úgy bámultam kifelé.
-Dorottya! Hogy kèpzeled, hogy a zsiros ujjaiddal össze taperolod a frissen mosott kocsit?
-Bocsi Anya!
-------------------------

Egymás után tömtem magamba a pizzaszeleteket.
-Mmm. Nagyon finom a pizza. Nyami!!
- igen szerintem is ízletes.
                  ---
-Kislányom szeretnék beszélni veled!
-Igen? Mondjad!
A hangom kissé megremegett, féltem, hogy valami rossz lesz.

-Szóval arról lenne szó, hogy Apáddal úgy döntöttünk....

Sziasztok!
Ha megakarjátok tudni, hogy vajon milyen hírt közöl, majd Brigitta😱🙊Dorottya anyukája, akkor tartsatok velem és a következő részből megtudhatjátok!

Ui: Ha már nem kommenteltek, akkor legalább voteoljatok!!
Örülnék valami biztatásnak, hogy folytassam-e?

   💢Pirosred