4. Fejezet

37 1 0
                                    

A napaliba siettem és elég szörnyű látvány fogadott...
Mivel nem voltam még ilyen helyzetben, a hirtelen sokk hatására nem tudtam gondolkodni, teljesen leált az agyam.
Végül nagynehezen  sikerült beütnöm a mentők számát a telómba.
Kicsörgött!!!
-Hallo, illetve Jónapot! Dadogtam
-Kérem röviden foglalja össze mi történt!
-Anyának vérzik a fejee.
Ezek a szavak remegve hagyták el a számat, erre a mentős teljes közömbősségel kérdezte:
- Hogy történt a baleset?
-én ő ő nemtom
- sajnálom ez esetben nem tudunk segíteni!
Hogy mi ez lehetetlen!
úrrá lett rajtam a pánik
LERAKTA!!

Két óra múlva vagy, nem tudom mennyi telhetett el, egy korház padján ébredtem.
Egy nővér sietett hozzám
-maga Szabó kisasszony?
-igen
-az édesanyjának  nagyon nagy szerencséje volt ugye tudja?
-nem, mi történt?
-A postàs kisasszony mentette meg az ön édesanyja életét. Amikor sokszori kopogtatás után benyitott a házba és látta mi történt, azonnal hívta a mentőket, akik 15-percen belül ott voltak. Ön eszméletét vesztette a sokk hatására. Ez  teljesen normális.

Nem akartam neki mondani, hogy vér iszonyom van és az rohadtul nem normális, ha az ember több mint egy órára elájul, de mindegy!

-Nagyon sajnálom. Meg akarja látogatni? talán már kihozták a mütőből.

-igen megakarom

Beléptem a 19-es kórterem ajtaján. Mindenhol begipszelt lábú, karú, fejű infuzióra kötött emberek feküdtek, köztük az én anyum is. Fején egy óriási kötés volt, aludt.
Borzaztó, hogy egy ilyen nagy nyugalom, hogy változik percek alatt rémálommá. Nemrég, még a szobámban elméllyülten festegettem, most meg egy kórházban ülök és azt várom, hogy mikor kelek fel ebből az álomból. Ami egyre inkább úgytűnik, nem álom hanem valóság...

Na, jó körülnézek egy kicsit a kórházban amig felébred. Ahogy végigsétáltam a folyosón egy makulátlan fehér köpenyes növérke lépett elém.
-segíthetek?
Kérdezte mézesmázos hangján.
-nem köszönöm, vagy mégis, merre találom a mosdót?
-jaj kedvesem én szívesen megmutatnám csak hát bekellene vinnem ezeket a pelenkákat a negyedik terembe, segítenél nekem?

Nem volt mit tennem muszály volt igent mondanom. Csak akkor még nem tudtam mire vállalkozom. A kezembe nyomott egy óriási kupac pelenkát. A négyes terembe mentünk ami, mint kiderült a kórház másik végében helyezkedett el.
Nekem kellet tisztába raknom egy kilencven éves bácsit... azt hittem ennél nincsen rosszabb amikor egy nénihez mentünk oda aki össze vissza rugdalozott, miközben az én "kedves" növérkém próbálta levetkőztetni és átcserélni a szaros pelusát.
Kb. Még 40 pelust cseréltünk ki amire rohadtul megelégeltem s dolgot, nem is értem, hogy birtam ki idáig.
Ráorditottam Erzsire mert így hívták a nővérkémkénket)

- hogy képzeli hogy elvégezem helyette a munkát?! Én azt hittem pár pelenkát segítek önnek átcipelni a melletünk lévő korterembe és ön megmutatja merre talàlom a mosdót és végeztünk egymással. Ehez képest lassan háromnegyed órája cipelem a szaros zsákot és kipelenkáztam tíz elmeháborodott beteget és pisilni sem tudtam elmenni !
Köszönöm a segiségét de, nem kérek belőle!
Ezzel a mondattal kirohantam a korteremből és ott hagytam a megrökönyödött Erzsit és a némán bámuló betegeket.
-------------------------------

Mire vissza értem, már apa is megérkezett. Röviden összefoglaltam neki a történteket.
Azt hogy, én békésen festegettem a szobámban, amikor egy halálsikolyszerű hangot hallottam, erre lerohantam a lépcsőn azt láttam, hogy anya a földön fekszik vérző fejjel. Valószinű a felmosott padlón csúszhatott el.
Teljesen lefagytam. Aztán eszembe jutott, hogy mentőt kéne hívni, felvették, de nagyon bunkók voltak amikor, nem tudtam egy percen belül felvázolni a helyzetet LERAKTÁK!
Valószinű azt gondolták hogy olyan telefonbetyár vagyok és szorakozásból hívogatom őket.
Az utólsó emlékem az, hogy a vérrel átitatott szőnyegre nézek...
Az az után következő pedig onnan van, hogy a kórházi folyosó padján fekszem.
-------------------------------
-Bemegyünk ??
Nézett rám apa kérdően a barna szemeivel, de mielött mélyen belenézhettem volna, hirtelen elkapta a tekintetét. Láttam, hogy egy könnycseppet törölt ki a szeméből.

Sziasztok!
Nyugodtan írjatok kommenteket és kritikát. Jót, rosszat egyaránt szivesen fogadok🤗
Ja és, ha tetszik hagyjatok nyomot magatok után!😘

           💢Pirosred

EcsetvonásOnde histórias criam vida. Descubra agora