Ecsetvonás

7. Fejezet

- Szia Luca!
Huppantam le székemre.
- Hali! A kis Mázlista! Én tuti nem kapok szülinapomra egy smartot, de még egy trabantot se!  Amióta anya egy Gyereknevelés cimű lapot olvas olyan baromi
"tudatos szülő" !  A múltkor például azt olvasta, hogy a legjobb az lenne ha az emberek az autó vezetést csak 21-éves kórtól kezdhetnék el, mert a test és az idegrendszer akkorra éri el azt az állapotot, amely megfelelően képes a sokféle inger ellenére is koncentrálni. Szerintem ez egy eget verő baromság!
Nem véletlen, hogy  a világ összes országában elfogadott norma szerint 17-évesen rakhatja le az ember a jogsit. A kismotor jogsit pedig már 14-éves kórtól is lehet.
-Szegénykém! Együtt érzek!

CSŐŐŐRRRRRRR
becsöngettek.

Anna néni betopogott, vagy inkább bebotladozott a két méteres magassarkujában az ajtón. Nagy mappáját lecsapta az iróasztalra. Belekortyolt a reggeli kávéjába amit valószinüleg nem tudott meginni óra elött.
-Akkor fiatalok! Kezdjük az órát egy jó kis agyserkentő angol dolgozattal!
Mondta amint lenyelte az utólsó korty kávéját.
-te tanultál?
Kérdeztem Lucát.
-háát igazából....
-szóval nem. Akkor súgok!
-köszi.
Kiosztották a lapokat.
Láttam, hogy Dávid egy puskát csúsztat a zsebébe .
Pechemre észre vette, hogy nézem és rám kacsintott.
-sok sikert!
Tátogta.
--------------------------------
Még volt egy biosz, egy főci, egy irodalom és egy osztályfőnöki óránk.
Suli után Luca átjött hozzánk. Elmeséltem neki a Dávidos ügyet.
-De Hiszen ez nagyszerű!!!
Örömében majdnem fellökött egy vázát.
-hát az a gond, hogy Dávid azóta se szólt hozzám.
Mondtam. Valószinüleg olyan kisgyerekes, pityergős arcot vághattam, mert Luca elmosolyodott.

-figyi! Ez nem jelent semmit.
-Ó igazán? Akkor miért nem mondta, hogy találkozzunk máskor?? Olyan hülye vagyok. Miért mondtam nemet?
- szerintem egy fiú, ha nem egy puhány alak, nem adja fel a küzdelmet, ha igen akkor nem érdemes vele foglalkozni.
-igazad van.
-biztos lehetsz benne! Saját tapasztalatomból mondom.

Luca sokkal tapasztaltabb a fiuk terén, mint én. Ezért kénytelen voltam hinni neki.

-Na és mi van veled?
Mostanában mindig csak rólam beszéltünk.
-Háát, még mindig kerüljük egymást Gergővel.....de képzeld! Találkoztam egy sokkal hejesebb fiúval...
Lizával sétáltattuk a kutyáját és szembe jött velünk. Rám mosolygott. Istenem az a mosoly!!!
-Na igen. Tovább!
Próbáltam a kissé megtébolyult barátnőmet vissza rángatni a valóságba.

Luca itt vagy velem?
Kérdeztem most már tényleg kétségbe esve. Nem, Luca nem ilyen... csak azért mert egy hejes fiú rámosolygott nem dilizhet be!
Válaszolj már!
-ja igen szóval ott tartottam, hogy Liza felvette a telefonját, vagyis felvett egy kutyaszart a földről...-NEM ITT TARTOTTÁL! Istenem Luca te vagy szerelmes vagy, vagy tökre megbuggyantál!
-Ott tartottál, hogy rádmosolygott!
Mondtam kissé ingerülten.
-Ja Igennn!! Ráám mosolygott!!
-jaj ne! Luca ne kezd újra! Könyörgöm!
-szóval rám mosolygott!
(Ezt mintha már hallotam volna...)
-de a kutyák nagyon elkezdtek ugatni. Az ő kutyája neki esett a miénknek. Miután végre sikerült szétválasztanunk őket Lolának szarnia kellett.
(Lola Liza kutyája)
A fiú bocsánatot kért tőlünk, majd menni készült. Erre azt akartam neki mondani hogy: semmi baj!
csak véletlen megcsúsztam Lola szarjában és orra estem. Ő segitett feltápászkodni, majd újra bocsánatot kért és elment.
-Hát szép történet mondhatom! Ugytünik neked mostanában nincs szerencséd, se a fiukkal, se az állati ürülékekkel.
-Hahaha nagyon vicces!
--------------------------------

-Van kedved festeni?
Kérdeztem Lucát.
-Hát, bocsi én nagyon tehetségtelen vagyok az ilyen dolgokban ellenben veled.
-az egyáltalán nem gond.
Kiterítettem egy óriási papirt az iróasztalomra, a sarkait leragasztottam celluxszal.
-Tessék! Egy bemelegítő rajz gyakorlattal fogjuk kezdeni.
Luca kezébe nyomtam egy krétát.
-Várj! Mindjárt jövök!
Leszaladtam az emeletről anyáék dolgozószobájába. Aha megvan! Elővettem anya ősrégi lemezgyüjteményét. Kiválasztottam egy komolyzenei művet, asszem valami Ludwig van Beethoven vagy micsoda.

-szóval az a feladat: én berakom ezt a CD-t és bekötöm a szemedet. Amint meghallod a zenét, rajzolni kezdesz könnyű csukló mozdulatokkal. Hagyod, hogy a kezed menjen a saját orra után. Ne azzal törödj mi lesz a végeredmény, nem kell szépnek lennie. Csak kizárólag magadra figyelj!
A belső hangra, meglátod menni fog. Ez a feladat azért jó, mert megtanulsz belülről érzékelni, azt figyelni milyen érzéseket vált ki belöled a zene, ahogy a hangok váltakoznak mély, magas, gyors, lassú, hangos, halk.
Az a jó, hogy ehez a feladathoz nem kell szépen rajzolni, vagy tehetségesnek lenni. Csak a belső hangra kell figyelni ami irányítja a kezedet. Hidd el menni fog!
-Hűha! Ezt hol tanultad?
-Ja ezt csak én magam találtam ki. Úgy is lehet, ha már profibb vagy, hogy zene  nélkül és akkor csak a belső érzéseket rajzolod ki magadból. Egyébként nagyon jó feszültség levezető gyakorlat.
-Na akkor indíthatom a zenét?
-aha.
-Beraktam a CD-t a zene lejátszóba, beinditottam.

I know that when you look at me
There's so much that just don't see...

Mind a ketten röhögésben törtünk ki, beindult a Whitney Houstontól a Run To You.
Nem is gondoltam volna, hogy a CD tokja nem Beethoven lemezét rejti.
Olyan röhögőgörcsünk lett, hogy kb. fél órán keresztül a földön fetrengtünk.
Ezek után nem tudtunk már "művészkedni" ahogy Luca mondaná mert nem találtam meg a jó CD-t.
-Nem baj majd máskor!
-Oksi.
Úristen! bocsi most nekem mennem kell!
Megigértem anyának, hogy fél hétre othon leszek, mert vendégek jönnek hozzánk.
-Akkor Szia! Jó volt veled lenni.
-Szia!
------------——---------------
Az este folyamán még rajzolgattam egy kicsit.
Aztán eszembe jutott a festmény amit az elött festettem amikor anya balesete történt.
Sajnos a takaritónő elpakolta és nem tudom hol van, mindig elrakja a cuccaimat és soha sem találom meg őket.
Áttúrtam az egész szobámat és végül megtaláltam a polc tetején.
Levettem. Egy madarat ábrázolt.
Végig néztem rajta és a tekintetem megállapodott a szemén. Megláttam benne egy vörös ecsetvonást.
Nem. Erre én nem emlékszem.
Aztán hirtelen minden világos lett...

         💢Pirosred