Weirdo

fourth

- Te meg mi a frászt keresel itt? - kérdeztem sokkal indulatosabban a kelleténél. Felforrt az agyvizem, amiért halálra rémisztett. Én tényleg elhittem magamnak, hogy a gyilkos álldogál a bejáratunk előtt. Képes lettem volna ott helyben elvágni a torkát valami éles tárggyal, bármivel, ami a kezem ügyébe akad. Hogy tud ilyenkor ideállítani? Egyáltalán honnan tudta, hogy hol lakom? Ezt szóvá is tettem. - Honnan tudod, hogy itt lakom? - Összeszorítottam az állkapcsomat és vártam, hogy mondjon valamit. Tett felém egy kimért lépést, aztán megtorpant, annyi távolságra tőlem, hogy kettőnk közé még jó nyugodtan befért volna egy soványabb személy. A sötétben szinte világító, kékes szemeit le sem vette rólam.

- Csak tudni akartam, hogy rendben vagy-e - mondta rekedtes hangon. Így, ahogy ránéztem arca még sápadtabbnak nézett ki a délutánhoz képest. Haja koromfeketének hatott, amin a holdfény időnként meg-megcsillant. Ugyanaz a szerelés volt rajta, mint amikor találkoztunk. - A második kérdésedre meg a választ sejtheted. - Apró, kisfiús mosolyra húzta az ajkait, mitől gödröcskék jelentek meg a szája sarkában. Ha nem dühödtem volna fel a kijelentésére, talán aranyosnak találtam volna, de így egyáltalán nem volt az. Mindkét kezemet ökölbe szorítottam magam mellett és élesen beszívtam a levegőt. Lüktetni kezdett a fejem, úgy éreztem, mintha bármelyik percben felrobbanhatnék. Már nem is fáztam annyira, mint eleinte.

- Te követtél engem? - bukott ki belőlem hitetlenül. Az idegszálaim kezdtek egyesével, szépen sorban elpattogni.

- Mondhatjuk úgy is - felelte szendén, miközben egyik kezével kisöpörte rakoncátlan tincseit a szeméből. Döbbent pillantásokkal ajándékoztam meg. Ugyan, mégis mi oka volt arra, hogy kövessen az otthonomig?

- Te nem vagy normális - mondtam ki hangosan a képébe azt, ami megfogalmazódott bennem a hazaindulásomkor, és szét tártam a karjaimat. Tekintetem szikrákat szórt felé. A fiút látszólag nem izgatta különösebben az indulatosságom, továbbra sem mutatott semmiféle feszültséget felém. Nyugodt hangsúllyal beszélt, a hideg miatt minden szavánál halvány füst tört elő az ajkai közül.

- Nyugalom, nincs szándékomban sem leselkedni utánad, sem pedig elrabolni - mondta alig észrevehető gúnnyal a hangjában. - Én csak meg akartam bizonyosodni arról, hogy jól vagy - emelte maga elé a karjait.

- Hogy jól vagyok-e? - kérdeztem vissza meghökkenve, választ azonban nem vártam rá, zaklatottan, kissé felemelt hanggal folytattam. - Mit szólsz, szerinted jól érzem magam azok után, ami történt? Hogy vagy képes még megkérdezni? Te jól éreznéd magad a ténytől, hogy egy eszement barbár a szemed láttára meggyilkolt valakit olyat aki... - könnyeimmel küszködve akadtam meg, ahogy eszembe jutott az, ahogy Ryan üres tekintettel meredt a semmibe. Nagyot nyelve folytattam. - Akinek még lett volna lehetősége élni. Akinek valahol van egy szerető családja, akik egész eddigi életében aggódtak érte, most fel kell készüljenek a legrosszabbra, mivel a fiúk nem tért haza ma délután. Nem is gondolták volna, hogy reggel látták őt legutoljára. Szerinted milyen érzés lehet ebbe belegondolni? - A fiú arca megrándult. - Milyen érzés lehet a tudat, hogy ott voltál a tett helyszínén és fapofával végignézted, ahogy az áldozat kileheli a lelkét, a gyilkos pedig fütyörészve, mint aki jól végezte a dolgát tovább áll, te pedig ezután sem hívsz senkit? Mit gondolsz engem, ellentétben veled, nem mar belülről a bűntudat? - sziszegtem. Körmeimet a tenyerembe vájtam, hogy lehűtsem magam egy kicsit. Biztos voltam benne, hogy ennek még nyoma marad.

- Ne tégy úgy légyszíves, mintha én ott sem lettem volna. - A fiú tekintete teljesen megváltozott. A nyugodtságának nyoma sem volt, a helyét átvette a ridegség. - Ha azt gondold, hogy ez az egész egy cseppnyi nyomot sem hagyott bennem, nagyon is messze állsz az igazságtól.

- Akkor áruld el, miért...miért nem akartál segítséget hívni? Miért nem hagytad, hogy én azt tegyem, amit ilyenkor kell? - Iszonyatosan keserű íz keletkezett a számban, kezdtem homályosan látni. A fiú képe összemosódott előttem. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most gyász, a tehetetlenség, a düh vagy a félelem íze. Talán az összesé egyszerre. - És, hogy tudtad azt mondani, hogy tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna? - Egy nagy sóhajtással zártam a kérdéseim sorát. Már csak a válaszok hiányoztak tőle.

- Mert... - kezdte, de képtelen volt folytatni. Száját többször is kinyitotta, hogy kinyögjön valamit, de azután azonnal be is csukta, elhessegetve azt, amit akart. Ránézésre nagyon őrlődött valamin. - Nem lényeges, hogy miért - válaszolta végül. Látszott az ábrázatán, hogy valamit elhallgat előlem, és ezt az kimutatta, hogy a "válasza" nem éppen az volt, amire vártam. Ezt pont nem akartam hallani. - Csak ígérj meg nekem valamit. - Tekintetét az enyémbe fúrta, nekem meg felszaladt a szemöldököm a homlokom közepére. Meg akartam kérdezni, hogy mit képzel magáról, de belém fojtotta a szót. - Ne mondj semmit most, egyszer kérlek, hallgass meg. - Gondterhelten bólintottam. - Azt szeretném, hogy arról, amit ma láttunk, senkinek egy árva szót sem szólnál. - A lábaim a földbe gyökereztek e mondata után. - Nem akarom, hogy bárki is megtudja, hogy mi ketten ott voltunk a helyszínen, amikor történt a merénylet. Ezért kérlek, hogy egyetlen utalást se tegyél senkinek. Még a hozzád közelállóknak se - mondta komoly hangnemben. . - Ebbe a körbe tartozik a családod, és a barátaid is.

- Hogy mi? - Köpni-nyelni nem tudtam, enyhe sokk hatás ért.

- Bízz bennem, kérlek - szólt halkabbra véve a hangját lesápadt fejemet látva. Ujjai a bal karom köré fonódtak. Hiába volt rajtam a vastag kabátom, még azon keresztül is éreztem jéghideg kezének érintését, amibe beleborzongtam.

- Ezek után, hogy tudod ezt kérni tőlem? Hívatlanul ideállítasz állítólag azzal az indokkal, hogy lásd, hogy jól vagyok-e, és csak tudd, hogy halálra ijesztettél - tettem hozzá mellékesen. - Aztán még azt mered kérni tőlem, hogy tartsam a szám? - háborodtam fel. - Egyáltalán miért kellene megbízzak benned, ha azt sem tudom, hogy ki vagy? - húztam össze a szemeimet. Újból libabőrös lettem, amint a fagyos szél belekapott a hajamba. Az este sötétének teljes pompája ránk szállt, csak a bentről kiáradó világosság miatt láthattam magam előtt halványan a fiú arcát.

- Alexander Black - nyújtotta felém a kezét, némi hezitálás után. - Te pedig, Stephanie Cooper - tette hozzá gyorsan, mielőtt bármit is szólhattam volna.

- Honnan...? - böktem ki megilletődve, közben elfogadtam a kezét. A mai napon fogalmam sincs, hogy hányadszorra döbbentett meg. Az ötödik után már nem tartottam számon.

- Hidd el, többet tudok rólad, mint gondolnád - mosolyodott el sejtelmesen, mire nekem görcsbe rándult a gyomrom. - De ez maradjon az én titkom.

- Ezt akár vehetném zaklatásnak is - mondtam szórakozottan. - Pedig úgy rémlik, hogy az előbb azt mondtad, hogy nem akarsz sem leskelődni utánam, sem pedig elrabolni. Akkor ezt mire véljem? - húztam fel a szemöldökömet.

- Annak, aminek csak akarod - kacsintott rám bájosan. - De attól, hogy tudom hol laksz, ne merj arra gondolni, hogy holnap reggel egy sötét pincében fogsz ébredni, egy csinos kis székhez kötözve.

- Meg sem fordulna a fejemben ilyet feltételezni rólad - válaszoltam szarkasztikusan. Halkan kuncogott párat, bár nem voltan biztos, hogy azt hallottam, vagy szimplán a képzeletem játszadozott velem.

- Ideje bemenned - szólalt meg alig néhány másodperc hallgatagság után. - A szüleid már biztosan aggódnak érted. Biztos félnek, hogy valaki nem-e rabolt el a sötétségben. - Lassan bólintottam, igazat adva neki. - Holnap találkozunk, Steph - Megköszörülte a torkát, majd engem kikerülve eltűnt a teljes sötétségben. Percekig némán bámultam utána, közben a szél egy kicsit sem csendesedett, folyamatosan bele-bele kapott a hajamba. Elmerültem a feketeségben, agyam újra és újra megismételte azt a mondatot, amit a fiú, illetve Alexander kiejtett a hidegtől enyhén lilává színeződött ajkain. Olyan volt, mintha kiakadt volna a lemez odabent: "Holnap találkozunk, Steph."

Kíváncsi vagyok, hogy tetszik nektek eddig a történet.😇 Van értelme az írásának? Ne féljetek megosztani velem a véleményeteket kommentben!💚👇