BTS_Oneshots °·°

Boldog vagyok hogy közel engedtelek. (Yoongi & Hoseok)

Min Yoongi vagyok egy átlagos srác egy kis átlagon felüli dologgal megspékelve, ugyanis egy dologban külömbözök pár embertársamtól. Egy híres fiú együttes tagja vagyok, a BTS-é.

Lányok százai rajongnak értem de én mégsem tudok rájuk más szemmel nézni mint egyszerű kedves Army-kra akik segítik munkásságunkat és mindenben támogatnak ahoz hogy elérjük céljainkat.

Mikor kimegyek a színpadra sikolyok tömbkelegét hallom de eggyik után sem érzek változást. Egyik sem fog meg úgy hogy utána fordúljak. Talán velem van a baj?

Fellépés közben állandóan egy nálam magasabb fiún akad meg a szemem aki velünk együtt ugrál és nevét a színpadon.

Ha a közelében vagyok ezerszer gyorsabb tempót diktál a szívem,  és úgy érzem neki kell hogy énekeljek.

A minap is őt néztem mikor a dormban közös szobákban elnyomta az álom.

Oda is mentem hozzá, leültem közvetlen az ágya mellé a földre és kezeit meg fogva néztem tovább. 

Valaki hogy melengetheti meg a szívem ennyire, ez a fiú hogy csinálja azt hogy mikor egy légtérben vagyunk a tenyerem egyaránt kezd izzadni mint ahogy a levegőt kapkodom. 

Észre sem vettem és elnyomott az álom.

Mikor felébredtem arra a kedves tekintetre nyíltak fel pilláim mint amivel a nap minden egyes percében találkozom hogy ha meglátom a szívemet elrablásának okozóját.

Egy szót sem váltottunk csak néztük egymást mígnem ezt ő megszakította egy mosollyal.  Ezt a mosolyt nem tudtam mire vélni.  Ez J-hope mosolya volt.

Már több mint egy hét telt el aznap óta. Szokásosan telnek napjaink, én minden egyes szabad percben őt csodálom, na persze tisztes távolból, de szemem még mindig nem fáradt bele a folytonos csodálásba. 

És tegnap. Tegnap történt meg az amire soha sem számítottam volna és merőben megváltoztatta a gondolkodási módomat. Teljesen el vonatkoztatott a logikus dolgoktól.

Épp az edzőterembe indultam le hogy vigyék egy kis vizet Jiminnek. Szegény nincs nagyon megelégedve test felépítésével és ezert folyton a sárga földig edzi magát hogy mindig jól nézhesen ki.

Mikor leértem át passzoltam a vizes kulcsot Jiminnek aki kedvesen elfogadta de szólt hogy már épp megy ezért én is elkezdtem indulni szorosan a háta mögött. Kifelé menet meg vissza köszönt annak az embernek akire végképp nem számítottam,  legfőbb csodálatom tárgyának.

-Szia J-hope. -csak ennyit mondott.

Ennyi éppen elég volt ahhoz hogy végképp össze fusson a nyál a számban mihelyst megláttam oppamat felső nélkül egy törölközővel a vállán.

Megfogta a karom és vissza rántott úgy hogy ne legyen kerülő utam, egyenesen a szemébe tudják nézni.

-Tudom hogy kedvelsz. -fogta a karom és nézett végig egyenesen a szemembe.

Szavakkal nem tudom megfogalmazni, de valami abban a másodpercben, abban a meghitt, számomra meghitt pillanatban át futott egész testemen és késztetést éreztem arra hogy a nyakába ugorjak és minden iránta irányuló érzelmemet elmondjam neki.

-I-i..igen,kedvellek. -bizonytalanodtam el egy pillanatra, de rájöttem hogy az érzelmeim iránta igazak.

Egy fél másodperc mulva már meleg ajkait az enyémen éreztem.  Nem tiltakoztam belevetette magam a mély vízbe.

-H-Hopi... Úgy érzem el kell mondanom neked hogy mit is érzék pontosan. Mikor a közeledben vagyok a testemen megmagyarázhatatlan érzés fut át.  A lábaim mint ha remegni kezdenének, a tenyerem izzad mint a pokol és rettenetes hőséget érzék. A szívem megállás nélkül kalapál ezerrel és ilyenkor a levegőt is tízszer gyorsabban veszem. A szem sosem tudom rólad levenni akárhogy is akarom.  J-hope azt hiszem én-én.. SZERETLEK!

Rendben, végre elmondtam. Amint ránéztem egyenesen mélyen a szemébe, azt láttam hogy mosolyog.

-Suga figyelj... Az érzés kölcsönös. Mindig csodáltalak ahogy magaddal ragadod az embereket. Tetszik hogy a magad kis világában élsz és csak annak nyújtasz lehetőséget a betekintésre akit eléggé közel engedsz magadhoz. Az igazság az hogy titkon mindig arra vágytam hogy közel engedj magadhoz és csak ketten legyünk. Azthiszem, én is SZERETLEK!
És most meg foglak csókolni!

Ezt el sem hiszem. Ő is ugyan úgy érezte mint én...

Csókja édes volt mint akár a méz.

Már kerek egy hónapja hogy járok Hopival. Azota már a fiúk előtt is felvállaltuk a kapcsolatukat és örömmel támogatják.  Szerencsére ebből az ARMYk nem vettem észre semmit és ugyan úgy mennek a dolgok mint eddig.

BOLDOG VAGYOK HOGY KÖZELEBB ENGEDTEM MAGAMHOZ EZT A CSODÁLATOS EMBERT. VELE VÉGRE BOLDOG VAGYOK.