Jimin szemszöge.
Már megint veszekednek! Mindig ezt csinálják!
-Apa!! Hagyd már békén anyát!!
-Anya!! Ne ütlegeld apát!! Kiabáltam a sírás szélen állva!
Senki nem hallgat meg!
Apa bántja anyát! Érzelmileg, és mindenhogy!
-Apa létszives hagyd abba!!
Necsináld!!!-Apa kérlek neeeee!!!!!
Egy nagy csattanást hallottam és anya a földön hevert!
-Apa... Folyottam vissza könnyeimet.
Te rohadék!! Kiabálta anya.
Takarodj a szemem elől!!
Nem akarlak látni!
Szedheted az össze a cuccaid és mehetsz ahoz a kis libához!!
Majd meglátjuk hogy mennyi ideig bírja melletted!!Igen apa megcsalta anyát.
Ennek a mondatnak hallatán a könnyeim elindultak lefelé arcomon meg sem állva a földig.
Már nembirtam tovább, elkellett onnan szöknöm!
Befutottam szobámba és összepakoltam pár dolgot az egyik kissebb táskámba. Vittem egy kevés zsebkendőt, a pénztárcám, a személyimet mert sosem lehet tudni mikor kell, és a telefonom.
Felvettem a cipőm a dzsekim és az erkély felé vettem az irányt.
Az erkélyünkkel közvetlen szemben van egy hatalmas fa amire könnyedén át tudok mászni. Így is tettem. Át másztam. Szerencsére nem vettek észre ebből semmit anyámék.
Mikor leértem megcsapott a hideg szellő így hát kénytelen voltam összehúzni magamon a dzsekimet.
................
Már olyan 5 perce sétáltam össze viasza. Nemtudtam merre megyek, csak mentem.
Egyre jobban kezdtem azt érezni hogy valaki követ! Hátrafordultam, de nem láttam senkit. Furcsa hangokat is hallottam de nem láttam jelét annak hogy valaki követne igy hát nyugodtan sétáltam tovább.
.................
Na jó! Most már valaki biztosan követ! Futásnak eredtem és elbújtam egy fa mögé.
-Mi a.... A mondatom már nemtudtam befejezni mert valaki elkábított egy ronggyal ami valamilyen szerrel volt átitatva.
...............
-Mi az? Holvagyok?
Egy számomra ismeretlen helyen ébredtem fel.
Egy szoba volt aminek a falai pirosak voltak és a bútorok feketék. De igazán még szobának sem lehetett nevezni mert csak egy ágy volt benne és egy nagy asztal.
A falon mindenféle bilincs és lánc volt felhejezve és a plafonról kötelek lógtak le.
Az asztalon mindenféle pálca, gumibot, és szemkötők hevertek szana szét.
Nemtudom mihez tudnám hasonlítani ezt a helyet. Talán olyasmi mint a régi középkorban a börtönök ahol kínozták szegény rabokat.
Próbáltam kiszabadulni de rá kellett jönnöm hogy sajnos oda vagyok kötözve az ágyhoz. És méghozzá elég erősen.
Én az ágy közepén, karjaim kétoldalra kikötözve, és úgyszintén a lábaim is.
...................
Gondolkoztam hogy tudnám kiszabadítani saját magam, de valaki benyitott az ajtón.
Mégis ki lehet ez? Gondoltam.
ESTÁS LEYENDO
BTS_Oneshots °·°
FanficItt BTS oneshots történeteket olvashattok korlátlan mennyiségben. ^·^ Némelyik +18^^