A Sötét Lány

9. Fejezet

- Akkor átjösztök? Megvalósítottam egy fizikai elméletemet! - csillognak Álmos szemei.
- Aha! - lelkesedik Kamilla.
- Segítenem kell apának - gondolkodok el. Nincs időm lazsálni, muszáj valamit tennem a Lidércek ellen.
- Sohasem érsz rá. Mindig valami kifogásokat keresel - háborodik fel Álmos. - Sulin kivül nem vagy velünk. Ha meguntál minket, akkor inkább szólj.
- Szó sincs ilyenről! - szabadkozok. Mégsem mondhatom el, hogy igazából mit csinálok. Álmos dühös rám és tudja, hogy titkolok valamit. Majd ha sikerül a tervem elmondom, de most nem lehet. Egy darabig állunk, majd Álmos hátrafordul és mérgesen elindul. Kamilla is vele tart, meg sem várva a magyarázatomat. A barátaim után nézek, majd sóhajtozva elindulok a buszmegállóba. Kezdünk eltávolódni és ezt ők is érzik. Hirtelen egy fekete sportkocsi áll meg mellettem. Dávid ül a volánnál, míg mellette egy ismeretlen barna hajú lány, aki talán kicsit gusztustalanul kimutatja, hogy ő Dávidhoz tartozik. Hátsó ülésen viszont Zolit pillantom meg.
- Szállj be! - mosolyog. Hogy én velük legyek? Kizárt! Nem is értem miért ilyen kedves velem. Kamilla viszont örülne, ha Dávid közelében lehetne. - Mutatnom kell valamit! Látnod kell! - erősködik.
- Zoli, hagyj békén, kérlek... - könyörgök.
- De az új fizika tanárral tényleg nem kóser valami! Érzem! Szünetben pedig hallottam, hogy találkozni fog egy Lidérccel!
Csak a szememet forgatom unottan. Komolyan és biztosan azt hiszi, hogy én vagyok Darkgirl. Nem is olyan hülye, mint amilyennek hittem.
- Nem megyek veletek sehova. Különben is, nagyon veszélyes lenne... - nem tudom befejezni, mert Dávid közbeszól.
- Zoli, fejezd be a hülyeségedet! Elegem van a kitalációidból! - mondja türelmetlenül. - Különben is, lúzereket nem fuvarozok - pillant rám lesajnálóan. Úgy fel pofoznám. Öntelt kölyök, azt hiszi, hogy gazdagok a szülei és mindent megvesznek neki, akkor övé az egész világ. Nekünk is van sok pénzünk, mégsem kötöm senki orra alá. Éppen mennék a közeledő buszra, mikor Zoli kiszáll az autóból és hangosan becsapja annak az ajtaját.
- Jó szórakozást a ribancoddal! - mondja, majd velem együtt felszáll a buszra. Dávid azonnal elhúz és itt hagyja a haverját nekem.
- Miért nem vallod be legalább nekem, hogy te vagy Darkgirl? - kérdezösködik tovább.
- Mert nem én vagyok - masszírozom a halántékom.
- A ruhát te csináltad?
Végem van. Zoli nem akarja befogni, szóval minden kérdésére azt válaszolom, hogy nem én vagyok a "hős".

- Apáddal elmentünk vacsorázni Klemiékkel! Fejezd be a leckét és feküdj le időben! Majd jövünk - puszilja meg a homlokom anya. Türelmetlenül becsukom mögöttük az ajtót. Végre, hogy elmentek. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan mászkálhatok kint. Az ágyamba párnákat helyezek, hogyha benéznének, lássák, hogy "alszok". Nem hagyj nyugodni az a gondolat, amit Zoli mondott. Mégis miért találkozna egy fizika tanár egy Lidérccel? Hülyeség, de mégis utána fogok nézni. Egyre ott leszek a banknál. Hirtelen egy üzenetem jön.

ÁLMOS: Szia. Ne haragudj a mai napért, csak olyan rég beszéltünk őszintén egymással. Látom rajtad, hogy titkolsz valamit. Nem baj ha nem mondod el, de jól vagy igaz?
SZERÉNA: Nincs semmi baj, sajnálom, hogy elhanyagoltalak titeket...

Nincs időm lelkizni, muszáj átmennem Lázár bácsihoz. Rezeg a telefonom, azt is magammal viszem és útközben visszaírok Álmosnak. Szomszédommal azonnal megosztom a mai napomat, de az öreg csak nevet. Durcásan lehuppanok a kényelmes forgó székbe és üzenetet írok. Értékelem Álmos bocsánatkérését, de most nem ez a megfelelő idő erre.
- Jobb szerintem is, ha utána nézel az új tanárodnak, biztos, ami biztos - helyesli Lázár bácsi is. Nekem se kell több, azonnal felveszem a kávler felszerelést és felhelyezem a köpenyt is. Mikor belebújok a páncélomba, mintha egy teljesen más ember lennék. Okosabbnak, erősebbnek, magabiztosabbnak és bátrabbnak érzem magam. Elköszönök a szomszédtól és mikor a horoggal felkapaszkodnék, csörögni kezd a telefonom. Álmos hív, ne már! Bármikor beszélek vele szívesen, csak ne most. Nem veszem fel, de ezután videóhívást kezdeményez. Nem elég egyértlemű, hogy nem vettem fel az előbb? Ezután SMS-t ír.

ÁLMOS: Nagyon fontos...

Megszánom. A saját kertünkbe megyek és a bokrok takarásában videóhívást indítok. Persze előtte leveszem a maszkomat. Álmos egyből felveszi.
- Ne haragudj, hogy ilyenkor hívlak, csak muszáj valakivel megosztanom...
Nagyon megijedek. Valami baj lehet! Álmos csak így nem szokott tényleg felhívni este. Jó barátként meghallgatom, nem számít, hogy a Lidércek lehet újra lecsapnak, á dehogy.
- Mi a baj? - kérdem komolyan. Álmos mindenhova néz, csak a szemembe nem. Jézusom, mi történhetett? Minden katasztrófális dolog eszembe jut, de amit mond, attól mérges leszek, mert elpocsékoltam az időmet fölöslegesen.
- Nagyon sok időt töltöttem el mostanában Kamillával és mikor a közelemben van, fura érzés fog el, a gyomrom összerándul és csak vele akarok lenni... Nem értem magam... - kezdi a monológját, mire lehunyom a szemem. Ezt holnap is elmondhatta volna. Most meg itt gubbasztok egy bokor előtt golyóálló öltözetben és szerelmi tanácsokat kell adnom. Álmos annyira magyaráz, hogy engem szóhoz sem akar juttatni, de nem is baj. Hirtelen valami zörgést hallok. Biztos egy kutya, ilyenkor egy ember sem kószál kint. Lassan felegyenesedek, hogy megnézzem mi zörög, de ami fogad, attól teljesen ledöbbenek. Nem tudok mozdulni, de Zoli sem. Ez nem lehet igaz... Hogy még jobb legyen, a telefonomból Álmos hangja szivárog ki és a nevemen szólit.
- Szeréna, ott vagy? Hahó, Szeréna!
Látom a sötétben Zolit elmosolyodni. Ez csak növeli az egóját, hogy tudta végig én vagyok.
- Figyelj, holnap beszélünk oké? Most mennem kell - nyomom ki.
- Igazam volt és én majdnem elhittem, hogy mégsem te vagy - áll előttem magabiztosan. - Nem mondom el senkinek! - suttogja.
- Remélem is - helyezem fel a maszkom és a város felé indulok, Zoli meg úgy dönt, hogy velem tart. Köpenyemet hátradobom és végig simítja a járdát.
- Nekem is kell egy ilyen! - húzza végig a kezét az anyagon.