In love with Sheldon Cooper HUN!!!

Első napom Pasadena-ban

Beléptem a házba, és azt hittem, megüt a guta, amikor megláttam, hogy elromlott a lift. Úgy éreztem hogy még egy lépés, és meghalok, ennek ellenére még sok-sok lépcsőt kellett megmásznom. Hát ilyen nincs. Ekkor bejött mögöttem egy szőke lány, látva hogy szenvedek a cuccaimmal, a segítségemre sietett.

 - Szia! Hadd segítsek - jött oda, és kivett a kezemből egy nagy zsákot, úgyhogy nálam már csak a bőrönd maradt. - Új vagy itt?

 - Igen, most költözöm ide.

 - Hova?

 - A 4C-be. Egyébként a nevem Elleanor.

 - Az enyém Penny. Én a 4B-ben lakom, szomszédok leszünk. De biztosan végiggondoltad te ezt? Ott két kocka lakik, és elég furcsák.

 - Hát, kénytelen vagyok. Az egyiküket meg van szerencsém közelről ismerni, más jó sok hosszú évet leéltünk együtt.

 - Á, szóval egyikük tesója vagy. Hadd találjam ki...Leonardé?

 - Honnan tudtad?

- Hát, viszonylag alacsony vagy és szemüveges, és egész normálisnak tűnsz.

 - Ó, köszi.

 - És...te is olyan...fizikus-féle vagy?

 - Nem, én a zeneművészetire járok.

 - Á, végre egy normál ember! De örülök, azt hiszem, végre lesz rendes társaságom.

Mire felértünk, mindketten ki voltunk fulladva.

- Köszi Penny a segítséget.

 - Nincs mit! Azért megvárom, amíg bemész. Kíváncsi vagyok Sheldon reakciójára.

Ezt nem tudtam hova tenni, bár azt tudtam, hogy lesz egy lakótársam, ennyire nem vagyok képben, hogy a nevét is tudjam. Bekopogtam.

 - Öööö...Hello.

 - Kit tisztelhetek személyében? - kérdezte az ajtót nyitó magas srác. Penny próbálta visszafojtani a röhögését, egészen sikertelenül. - Penny, mit röhögsz? Tán ismered?

 - Igen, igen, kb. 10 perce.

 - Felvilágosítana valaki, hogy itt mégis mi folyik? Leonard!

Leonard szinte rögvest kint termett az ajtóban.

 - Ellie! Szia! De örülök, hogy látlak! - ölelt meg. Már ő is hiányzott nekem.

 - Szóval tényleg jön a húgod.

- Sheldon, én szóltam!

 - Azt hittem, csak fenyegetsz, amiért nem te nyertél a legutóbbi videojáték versenyen. Nem hittem, hogy be is váltod. De aljas. Akkor már értem, minek béreltél ki egy zongorát a szobádba.

 - Jaaaaj, béreltél nekem egy zongorát? De cuki vagy! - ez egészen szokatlan volt Leonard-től.

- Igen, gondoltam, ne kelljen olyan sokat az egyetemen lenned a gyakorlás miatt, most már itthon is tudsz. Egyébként ő itt a lakótársunk, Sheldon. - hát, valahogy rájöttem. Sheldon egy elég furcsa szerzetnek bizonyult, erre már rájöttem.

 - Szia Sheldon. Te is fizikus vagy?

 - Hadd mutatkozzam be. Dr. Sheldon Lee Cooper, elméleti fizikus, a húr elmélet kutatója. - Öhmm...hát jó...

 - Öhm...én Nem-dr. Elleanor Hofstadter vagyok, most vettek fel a zeneművészetire. - mondtam, miközben kezemet nyújtottam kézfogásra. Sheldon arcára pillanatnyi undor ült ki, de azért megfogta a kezem.

 - Ha zenész vagy, biztos sok figyelmet szentelsz a kezeid épségére és ápoltságára.

 - Ömm...igen kenem...meg minden...

 - Most már szerintem ideje lenne becuccolni. - mondta Leonard. Penny még mindig a folyosón állt, sikerült a röhögésével megbirkóznia.

- Rendben. Köszi Penny a segítséget! Majd meghálálom - mondtam.

 - Nem szükséges, úgyis sokat fogunk együtt lógni - válaszolta. Bementünk a lakásba, a bőröndöm Leonard-nél volt.

 - Ellie, a tied lesz az én szobám.

 - Állj, állj. - kezdett bele Sheldon. - Ha ő lesz a te szobádban, akkor te hol leszel?

 - Hát igen, igen. Figyelj, Sheldon...már járunk egy ideje Pennyvel...szóval, gondoltam, addig én nála lennék.

Sheldon elképedt. Én a szememet forgattam, persze, mi mást tehettem volna. Meggyőződésem volt, hogy ez a csávó ritka flúgos egy alak.

 - Leonard...nem teheted ezt, és még nem is szóltál...és különben is...ez az ÉN lakások, én döntöm el, ki lakik itt...

 - De hivatalosan én vagyok a lakótársad. És a szerződésben az áll, hogy ha esedékes, lányokat is fogadhatok a szobámban hosszú távon. Ő pedig lány, nem? Az, hogy én időközben nem tartózkodom itt...

 - Leonard...van róla fogalmad, mit művelsz??? Kettesben hagysz egy LÁNNYAL!!! Hogy teheted ezt velem???

 - VELEM hogy teheted, hogy ezzel akarsz kettesben hagyni... - szóltam közbe.

 - Nahát - tisztult ki Sheldon arca - Ez olyan...Leonard-ös volt. Maradhatsz.

Na, én nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Mindenesetre, örülök, hogy a flúgos nem rakott ki, bár akkor maximum bekéredzkedtem volna Pennyhez pár napra. Elfoglaltam a szobát, és hamar elaludtam, hiszen kifárasztott az utazás. Elalvás előtti utolsó gondolatom: ...mi lesz még...???