In love with Sheldon Cooper HUN!!!

A második nap - Flúgos futam

 - *kopp kopp kopp* Ellie! *kopp kopp kopp* Ellie! *kopp kopp kopp* Ellie!

Kinyitottam a szemem. Ránéztem az órára, ami 6:00-át mutatott.

 - Mi van már ilyen korán...

 -  A lakótársi szabályzat, feltételek, és a szerződések, amiket sürgősen alá kéne írnod. - jött be a szobámba, felém nyújtva egy köteg papírt.

 - Hé! Mondtam, hogy bejöhetsz? - mintha a falnak beszélnék.

 - Csak és kizárólag kék stabilo tollal írhatod alá. Sötétkékkel. Tudod, van az a ronda világoskék is.

 - Hagyjál már...6 óra van, ember! És nem zavar, hogy egy szár makarónipántos ujjatlan van rajtam? Ez már kukkolás.

 - Nem mintha érdekelnének a testtájaid és a genitáliáid...ugyan, kérlek. Majd ha egy újonnan felfedezett galaxis, vagy csillag, vagy esetleg a sötét anyag titka leszel...akkor beszélhetünk róla. 7:00-ra kérem vissza a papírokat. - mondta, majd kiviharzott. Köszi Leonard, szólhattál volna...

Beleolvastam a szabályzatba. Ilyen hülyeségeket még életemben nem láttam. Pedig én sem semmi helyről jövök.

 - Ez nevetséges! - rontottam ki a szobából. Nem öltöztem fel rendesen, de nem érdekelt. Legalább őt sem. - Nem írom alá!

 - Ebben a lakásban SZABÁLYOK vannak!

 - Hadd döntsem már el ÉN, hogy mikor akarok vécére menni!

Rövidebb hatásszünet. A fizikus elme mély gondolkodásba merült. Pár másodperc múlva így szólt:

 - Jó. De csak mert lány vagy. És most érezd, hogy kivételezett helyzetben vagy!

 A szerződés többi része is hatalmas hülyeségekkel volt teletömve. De hát aláírtam, gondoltam, szarok az egészre. Ennyit nem fogok ezzel foglalkozni.

 - Parancsolj. Itt van.

 - Köszönöm. És most, ha megbocsátasz, megyek az egyetemre. Javaslom, te is tégy ugyanígy.

 - Nekem csak holnaptól lesznek óráim.

 - Ó. Ez esetben, javaslom, hogy jöjj te is velem, Leonard is jön.

 - Ömm...oké...

 - Mondd csak, nem tudsz vezetni?

 - De, csak éppen nincs kocsim.

 - Ó. Akkor átmegyünk Leonard-höz.

Hárman ültünk a kocsiban: Leonard vezetett, Sheldon az anyósülésen, én pedig hátul.

 - Sheldon, miért hoztad el? Nem mintha baj lenne, de szerintem hagyni kellett volna pihenni. - szólalt meg Leonard.

 - Nem mertem egyedül hagyni. Mi van, ha kárt tesz a lakásban? Még nem ismerem eléggé.

Megforgattam a szemem. Mekkora egy balek! De végül is, még soha életemben nem voltam fizika laborban, tele fizikusokkal, egy próbát megér.

Az út viszonylag rövid volt, kb. 20-25 perc. Sheldon és Leonard valami sötét anyagról vitáztak, aztán valami képregényről, én pedig a várost szemléltem. Igazán szép hely, nagyon tetszett, már vártam, hogy sétálhassak a környéken egy nagyot.

Bementünk a nagy egyetemi épületbe. Első utunk az ebédlőhöz vezetett, úgy látszik, a fizikusok hamar megéheznek. Egész sokan voltak. Szinte mindenki reggelizett, volt, aki olvasgatott vagy vitatkozott a másikkal. Megindultunk egy asztal felé, ahol egy indiai és egy Beatles frizurás srác ült.

 - Sziasztok. - ült le Leonard. Sheldon és én is így tettünk. - Ő itt a húgom, Ellie. Ellie, ők itt...

 - Howard Wolowitz, mérnök, szolgálatára...ha esetleg Mars járművet szeretne vezetni...a folyosó végén balra, Madmoiselle - mondta, majd csábosan rám kacsintott és megcsókolta a kézfejemet.

 - Szavadon foglak.

 - Ő pedig Rajesh Koothrapali.

 - Örvendek - mosolyogtam rá. Erre ő ijedt arcot vágott, felállt és kisétált az ebédlőből.

 - Ne is törődj vele, fél a nőktől. - világosított fel a bátyám. - Majd rájön, hogy tőled nem kell.

 - Ó, dehogynem! - vágott közbe Sheldon - A női elme kiszámíthatatlan, mindig az ellenkezőjét mondják annak amit gondolnak, és ha éppen a ciklusuk nehéz napjait élik, akkor mindez a kétszeresére nő. Tanulmányt is írok erről. Most már legalább két tesztalanyom is van.

 - Ki a másik? - kérdeztem.

 - Penny. - válaszolt Leonard.

Reggeli után Leonard után mentem. Bementem vele a laborba.

 - Leonard, szólhattál volna, hogy ez lesz. Lakótársi szerződés?

 - Ne haragudj, úgy volt, hogy én is maradok és elrendezünk mindent, de végül nem így alakult.

 - Semmi gond.

 A nap hátralevő részében Leonard egy nagy táblán számolt, én pedig egy könyvet olvastam a mágneses mezőkről. Bevallom, érdekes volt, és meg is értettem. Nem hiába, azért ragadt rám valami. Délután úgy döntöttem, sétálok egyet a városban. Leonard a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra.

Kiléptem az egyetem ajtaján, és hirtelen megcsapott a hűvös, nyári szellő. Alapvetően nem vagyok az az egyedül elmászkálós típus, de ennyi hirtelen jött furcsa helyzet után ki kellett szellőztetnem a fejemet. Sokat gondolkodtam, miközben elsétáltam egy mozi mellett. A "mozi" felirat hatalmas volt, körülötte gyöngysorként világítottak kicsi, kerek lámpácskák. Teljesen vintage hangulatba jöttem tőle, gondoltam, benézek, és lecsekkolom, mit adnak. Beléptem, és mindent elárasztott a popcorn és kóla illata. Teljesen belemerültem az illatok varázslatába, és már Remi-nek éreztem magam a L'ecsó-ból, amikor hirtelen megláttam a pénztárnál Sheldont. A pultos lánnyal beszélgetett, de aztán rájöttem, hogy veszekedtek.

 - De asszonyom, kérem...

 - Először is, ne nevezzél már "asszonyom"nak! Húsz perce próbálom elmagyarázni, hogy még nem lehet jegyeket kapni az új Superman filmre. Értsd már meg végre! Holnap ha visszajössz, elővételben vásárolhatsz! - kelt ki magából a pultos lány. Hát, úgy látszik, másnak is szeret az idegeire menni ez a nagyokos.

 - Gyere, Sheldon, menjünk - léptem közbe, megóvva Sheldont még egy adag leb*szástól.

 - Á, szóval vele vagy! Te lány, mondd meg a pasidnak, hogy ha a szabály szerint holnaptól kapható a jegy, akkor holnaptól.

 - Ez érdekes, pedig ő maga is eléggé egy szabálybuzi ember. És...és nem a pasim!

 - Ellie, te ebbe ne szólj bele! - vágott közbe Sheldon.

 - Akárkije is vagy, vidd innen! Majd holnap visszajöhettek!

Nagy nehezen kirángattam Sheldont a moziból.

 - Ellie, ezt miért kellett?! Holnap mire jövök, már tutira nem maradnak jegyek!

 - Ch! Inkább köszönd meg, hogy kirángattalak! Ez a lány egy robbanó bomba volt, pillanatok kérdése volt hogy egyszer csak kiugorjon a pultból és megnyúzzon.

Erre hallgatott. Út közben néha rám nézett, mintha ő vinne engem valahová, pedig én próbáltam valahogy terelgetni. Aztán rájöttem, hogy azért, mert az egyetem felé mentünk, én pedig mindig rossz irányba indultam el.

Az egyetemre visszaérve Leonard már várt minket.  A Beatles hajú és az indiai már elmentek, minket pedig Leonard hazavitt. Az autóban elmeséltem neki mindent, ő pedig felváltva röhögött, és szidta Sheldont. De végül is, egész bulis nap volt. És hát szép hely ez a Pasadena.