In love with Sheldon Cooper HUN!!!

Talán álmodom?!

Így ültünk laza...hát, kb. 30 másodpercig. Semmi nyelves kavarás, csak egy mély szájra puszi - nevezhetjük csóknak...
Mikor észrevette magát, hirtelen eltolt magától, de mélyen a szemembe nézett, és rákvörös volt, a tekintete pedig mint egy kisgyereké, aki nem tudja, merre van a játszótér. Összességében elég vicces látvány lett volna, de eszembe se jutott nevetni rajta. Valami egészen más jutott eszembe.
Meg akartam ölelni, de féltem, hogy ő közben meggondolta magát, és visszabújik a kis prűd, frigid világába, ahol emberi érintésnek nincs helye, hát pláne a csóknak...
Meglepetésemre ő törte meg a csendet.
- Azt tettem, amit a szívem diktált... - te jó ég!!! Nem hogy emberi dolgot mondott, de még hozzá ráadásul nyálas, romantikus dolgot. Ez...tuti nem a Föld...
- És...megbántad? - kérdeztem tőle.
Erre ő oldalra nézett, és gyengén megrázta a fejét.
Szóval nem.
Hű.
- És te?
- Én sem. És...ezek után...mi lesz...köztünk...? - kérdeztem kicsit bátortalanul.
- Nem...nem tudom - válaszolt elég bizonytalan hangsúllyal.
Két másodperc telt el, majd a testem magától mozdult.
Egyik kezemmel az ő kezét ragadtam meg, másikkal pedig az arcát. Közel húztam magamhoz, és megcsókoltam.
Lényegében smároltunk.
Olyan volt, mintha 7.-esek lennénk, és a suli folyosóján szabálysértenénk valamelyik óráról lógva. Annyira zavarba hoztam, hogy a keze is remegett, és nem mert rám nézni. Ettől kicsit bepánikoltam, és félbeszakítottam a kis romantikát.
- Miért hagytad abba?
- Azt hittem...azt hittem, nem élvezed. - válaszoltam. Még mindig nem nézett rám. - Miért nem nézel rám...? - motyogtam.
- Te...tessék?
- Miért nem nézel rám?! - kérdeztem szinte kiabálva.
Ekkor rám nézett, és elég meglepetten.
- Mert...mert nem tudom elhinni, hogy ez történik...úgy érzem, hogy nem akarom ezt, mert elveszik az életem amit már úgy megszoktam, és ezután semmi sem lesz olyan, mint régen...de közben...annyira...annyira nem akarom, hogy elmenj, hogy ne legyél itt, hogy ne érintselek meg...mert muszáj...muszáj a közeledben lennem...mert...mert...

Nem tudtam elhinni ezt az egészet, meglepettségem pedig néhány könnycseppben mutatkozott meg.
- Most meg miért sírsz...?
- Nem sírok. - mosolyodtam el. - Csak fiú még nem mondott nekem ilyen szépet. - nem hazudtam. Tényleg nem volt még erre példa ezelőtt...
- Ellie! Mi lesz most?
- Nem tudom...talán, csak ma este ne agyaljunk semmin...csak...csináljuk, amit a szívünk diktál, mint eddig. - válaszoltam, közben azon gondolkodva, nem tettem-e tönkre ezt a fiút.
Ekkor Sheldon megfogta a kezem, majd belefeküdt az ölembe. Az arcát a hasamhoz fúrta, és éreztem, hogy a ruhámat szagolgatja.
- Finom illatod van...mint a kamklla teának - mondta halkan.
- Kamillás öblítővel mosok - válaszoltam neki halkan, miközben a kezem a hajába tévedt. Féltem, hogy megijesztem ezzel, de ahogy elkezdtem simogatni a fejét, becsukta a szemét, és így szólt:
- Mimó is kamillással mosta ki a ruháimat...és pont így simogatta a hajam...
- Ki az a Mimó?
- A nagyim.
- Jó ízlése van, ha ő is ezzel mos - válaszoltam mosolyogva. Pár pillanatnyi csend után feltettem neki egy hirtelen kérdést.
- Jól esik neked ez?
- Igen. - súgta. - Megnyugtató vagy... soha senki nem volt rám ilyen hatással...
- Rám se, úgy ahogy te - kuncogtam.
Pár percig feküdt még csukott szemmel az ölemben.
Nyugodt csend volt, semmi kín nem telepedett ránk.
- Alhatok ma veled? - törte meg végül a nyugodt csendet Sheldon a hihetetlennek tűnő kérdésével.
Majdnem megállt a szívem, de megbeszéltük: ma este azt tesszük, amit a szívünk diktál, és nekem nem esik nehezemre a szobájában aludni. Persze nem gondoltam semmi olyanra, de nem bánom, ha nem kell egyedül lennem éjszaka egy sötét zárt szobában.
- Igen, alhatsz velem Sheldon - válaszoltam. - A te szobádban?
- Igen. De előre szólok - pattant fel - Nem szabad horkolnod, se beszélned álmodban, sem alva járnod, bár ezek a szerződésben is benne voltak...ja, és ne bugyiban legyél. Azt azért már nem tudnám elviselni, irtózom a meztelen testektől - jött elő újra a frigid, de vicces Sheldon.
- Amúgy sem alszom bugyiban - kuncogtam.
- Akkor menjünk.
Az ágya frissen vetve volt. Finom, friss illat áradt a szobából. Rend és fegyelem jellemezné a helyiséget a legjobban.
Bebújtam a takaró alá, és vártam, hogy ő is így tegyen.
- Nem félsz? - kerdeztem tőle.
- Te?
Megráztam a fejem.
- Én sem. Csak ne kelj fel éjszaka, ha lehet. De kivételesen...talán, most azt egyszer, elnézek neked mindent...érezd magad kényelemben... - mondta elpirultan.
- Rendben, köszönöm - mosolyogtam rá. Leoltotta a lámpát, s közelebb húzódott. Egyik kezét a derekamra tette, majd jó éjt kívánt nekem.
- Aludj jól, Ellie - mondta kedcesen, halkan.
- Te is, Sheldon - válaszoltam hasonló hangnemben.
Így aludtunk el aznap este.