In love with Sheldon Cooper HUN!!!

A randimeghívás

Azóta a bizonyos nap óta eltelt egy hét. És nem történt semmi, mármint, mindenki járt a maga kis egyetemére. Leonard remekül éldegél Pennyvel, én pedig szintúgy Sheldonnal. Ám egy héttel azután a veszekedős nap után ismét beindult az élet.

Péntek reggel volt, és kivételesen nem kellett bemennem az egyetemre. És kivételesen Sheldonnak sem. És a bátyámnak és a többi flúgos haverjának sem. Így hát ismét a szokásos kopogásra ébredtem.

 - *kopp kopp kopp* Ellie! *kopp kopp kopp* Ellie! *kopp kopp kopp* Ellie!

Na mondom, remek. Egyszer dekkolhatok otthon, és akkor se alhatom ki magam.

 - Mi van...

 - Csak úgy közölném veled, hogy már fél tizenkettő, és fél óra múlva jön Leonard, Howard és Raj, mivel rendkívüli videojáték-napot tarunk, szóval addig intézd a reggeli - illetve délelőtti - lányos dolgaidat.

Mire a fiúk megérkeztek, elkészültem magammal. Felvettem egy fekete nadrágot, egy bő pólót (ami a bátyámé) és egy jó kis polár pulcsit.

 - Nos, Ellie - kezdett bele Sheldon - akkor, ha megkérhetlek...

 - Mi az? Szeretnél lerázni? És ha én is részt szeretnék venni?

 - Teeee?!  - képedt el - De hát te lány vagy!

 - Ja. Egy lány aki Leonard Hofstader mellett nőtt fel, még szép, hogy volt részem ilyen...kocka dolgokban.

 - Hát jó. De figyelmeztetlek.

 - Mire?

 - Azt nem tudom. De tartsd szem előtt!

Nagyjából 5 percen belül megérkezett Raj, aki még mindig nem volt képes nők előtt beszélni, szóval szegény néma maradt miattam egy estére. Együtt érkezett Howarddal, aki közvetített a számunkra. Csak a szomszédban lakó bátyám késett.

- Hol van Leonard? - kérdezte Sheldon.

 - Szerintem a szomszédban, ahol lakik. - mondta Howard, aki mellettem ült a kanapén (egészen konkrétan Sheldon és Howard között ültem.)

 - Nem kezdhetjük el Leonard nélkül. - mikor ezt kiondta, Leonard belépett az ajtón Pennyvel az oldalán.

 - Bocsi, hogy késtünk, csak egy kicsit, hát, el voltunk foglalva - mondta vigyorogva a bátyám.

 - Ja. Mostanában az ilyen szutykos ügyeidet is előtérbe helyezed velünk szemben! - háborodott fel Sheldon.

 - Milyen szutyok?!

 - Hát amit Pennyvel művelsz...

 - Nem kezdhetnénk el?!

 - Ellie-nek igaza van, kezdjünk neki. - értett egyet a Beatles hajú.

Játszottunk, játszottunk, játszottunk...míg Raj és a bátyám be nem aludtak a fotelokban, és már csak hárman maradtunk a Beatles gyerekkel meg Sheldonnal. És ekkor történt....valami.

 - Figyelj csak, Ellie...nos, kérdezni szeretnék valamit.

 - Mondjad, Howard.

 - Nem lenne kedved valamelyik este átjönni? Néznénk a szerencsekereket, meg sütne a mama barcheszt, ha sábeszkor jössz! Na?

 - Ez...ez egy randi?

 - Nos, ha úgy vesszük, igen.

És ekkor jött a következő váratlan fordulat: Sheldon szó nélkül felpattant és kiviharzott. Na mi van már, ma mindenki megőrült?

 - Howard, ne haragudj, én nagyon tisztelem a vallásod, sőt, sábeszolni szívesen át is megyek egyszer, de egy randi....nos, bocsi, de még nem igazán jöhetne szóba...

 - Hát, megérteeeem....nincs itt semmi gáz. Bocsi hogy egyáltalán ilyen kevés ismeretség után így rád vetettem magam.

 - Semmi gond. Viszont szerintem keltsük fel a fiúkat és küldjük haza.

Howard hazakísérte Rajot, a bátyám meg csak áttalált a szomszéd ajtóhoz. Mindezek után én lezuhanyoztam, majd készültem aludni, de gondoltam benézek Sheldonhoz.

 - *kopp kopp kopp*Sheldon *kopp kopp kopp* Sheldon  *kopp kopp kopp* Sheldon! - ha már ő is, akkor én is.

 - Mi az?!

 - Bejöhetek?

 - Nos...gyere.

 - Mi történt, hogy úgy elrohantál? Baj van?

 - Nem, nincsen semmi. És most menj. - mondta, olyan búskomoran, mint egy kisfiú.

 - Nem. Nem megyek el, amíg el nem mondod, mi a bajod. Segíteni szeretnék neked...

 - Furcsa érzésem van. Kételyeim keverednek a félelmemmel. És mondd csak, elmész te azzal a mérnökkel randizni?!

Á, szóval innen fúj a szél. De...mi van???

 - Nem, nem megyek.

 - Persze, mert szerinted az okos fiúk gázok.

 - Nem, szerintem Howard gáz. De most ez miért érdekel téged?

 - Nos, azt nem tudom, de most, hogy ki lettem segítve az információval, és köszönöm, a válasz kielégítő volt, elmehetsz. Jó éjt.

 - Neked is...

Becsuktam magam mögött az ajtót, és olyan konspirációs teóriákat kezdtem el gyártani, amiknek semmi értelmük nem volt. Alig ismertem Sheldont, és ő mégiscsak úgy viselkedett, mint valami féltékeny kamasz. Nos, nem ezen az estén fogok rájönni, hogy miért csinálta ezt...