In love with Sheldon Cooper HUN!!!

A féreglyukon túl

Másnap reggel a konyhába kiérve nem volt kint senki. Szombat reggel volt, nem volt egyetem.
Pár perccel az ébredésem után Leonard kopogtatott.
- Szia.
- Szia. - jött be. - Az a tegnapi Sheldonnal...hát, hű! Tudod gondolkoztam, és az az ölelés...
- Miii?! Te honnan tudod? Elmondta???
- Nos...tudod, mi ott álttunk...az...
- AJTÓBAN?!?!?! - csattantam fel.
- Ömm...
- Na jó. És? Mire jutottál a nagy gondolatmenetedben?
- Arra, hogy valószínűleg felborítottad az életét és nagy hatást gyakorolsz rá. Elkezdett érezni...irántad. De közelebb kell férkőznünk hozzá, hogy megtudjuk, mi is az pontosan. Például, elmesélhetnéd, hogy alakult tovább...mert miután a nyakába borultál, le kellett lépnünk, mert Howardnak röhögőgörcse lett.
- Nos, nem volt semmi, csak...
...ott ültünk egymás mellett, egymást ölelve. Hihetetlenül zavarban voltam, míg ő, nos hát, nem tudom. Arcát belefúrta a nyakam és vállam közé, mint ahogy egy kisgyerek bújik az anyjához. Így voltunk pár percig, mikor egyszer csak eldőlt az ágyon. Megvártam míg elaludt - szótlanul persze - s elmentem én is a szobámba aludni.
- Wow. Hát...tudod, ez nem rá vall, de nem szabad rögtön szerelemre gondolnunk, mert nála semmi sem olyan, mint egy átlagos embernél. Apropó, hol van most?
- Nem tudom, azóta nem láttam.
Pont ekkor lépett be az ajtón.
- Szia, Sheldon. - köszönt neki a bátyám.
- Szervusz, Leonard. Ellie... - indult meg a szobája felé.
- Hol voltál? - kérdeztem.
- Csak sétáltam. - válaszolta.
Leonarddal csak néztünk utána. Én nem tudtam, mi tévő legyek, a nagyokos bátyám viszont ismét forgatott valamit a fejében.
- Közel kell kerülnöd hozzá.
- Igen, igen, ezt már mondtad.
- Ha ki akarod deríteni, nincs más mód. De ne légy túl feltűnő, és ne nyomulj.
- De nem akarom megbántani az érzelmeit. Nem, ezt inkább hagyjuk. Majd kiderül így is, úgy is előbb vagy utóbb. Ha kiderülne, hogy szerelmes belém, utána mi lenne? Kellemetlen lenne mindkettőnknek. Előbb utóbb úgyis kiderül...ne avatkozzunk bele... - mondtam.
- Hát jó, te tudod. De akkor je sopánkodj majd nekem, hogy nem tudod, mi tévő légy vele kapcsolatban. Vagy...tudod mit? Kiderítem én magam. Csak mesélj el pontosan mindent, ami köztetek történik, és én is figyelni fogok. Hidd el, előbb kiderül, minthogy Sheldon azt mondja, kviddics.
- Hű, gyerekek, hogy miről maradtam le! Élő kviddics mérkőzés, lenn a parkban! Kellett nekem hazajönni, most írt Penny SMS-t... - sopánkodott. Nos...kimondta a kviddics szót.

A nap gyorsan eltelt; mindenki foglalkozott a maga kis dolgaival. Sheldon némi számítást végzett, én gyakoroltam, Leonard pedig...hát, Pennyvel volt. Este nem jöttek át a fiúk, de Sheldon ragaszkodott hozzá, hogy egyek vele kínait, ahogyan minden hónap 15-én szokta.
- Köszönöm, hogy megtisztelsz jelenléteddel, és elfogyasztod velem eme ízletes ázsiai ételt, melynek tradíciója több ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza.
- Ööö.... - nyögtem erre, miközben egy tésztát szürcsöltem fel.
- Figyelj...az a helyzet, hogy valami furcsa dolog történik velm mostanában, és arra jutottam, hogy te vagy az oka. Szóval, arra szeretnélek kérni,hogy menj el.
Erre majdnem félrenyeltem.
- Mivan??? Akkor mégis mi a bánatért kértél meg, hogy egyek veled?
- Nem tudom...látod, ez is a te hibád!
- Tudod, Sheldon, az van, hogy szerntem elkezdtem valami emberi érzelmet kicsikarni belőled, neked meg ez nem tetszik. Mi lenne, ha végre nem ragaszkodnál betegesen a kis érzelemmentes világodhoz, hanem átadnád végre magad az érzésnek amit éppen érzel? Mondhatnám hogy kövesd a szíved, de ez kicsit nyálas...
Erre elgondolkodott egy pillanatra, majd hirtelen rám nézett, és egy másodperc alatt a közvetlen közelemben termett, majd ajkait az enyéimre tapasztotta.
TE. JÓ. ÉG.