In love with Sheldon Cooper HUN!!!

Na jó...

Nem igazán történt továbbá se semmi izgalmas - leszámítva, hogy Sheldon állandóan összeszűkült szemmel, és eszelős fejjel bámult. Non-stop. És nem túlzok. Sheldon egyre furább volt, és én egyre kényelmetlenül éreztem magam. És ezt megosztottam a bátyámmal...talán nem kellett volna.

- Szóval, azt mondod, valami nem stimmel Sheldonnal.

- Hát...azt. Elég fura mostanában...de most miért nézel így? Ugye nem forgatsz semmit a fejedben?

- Nem, nem...csak majd beszélek vele, most már én is kíváncsi vagyok. Csak aztán nehogy kiderüljön nekem, hogy...

- Nem, Leonard. Legyen már eszed, mivel diplomáztál akkor?!

- Na jó, most ezt függesszük fel. Ma este megint átjön Howard és Raj. Ma nem alszom be, és megfigyelem az eseményeket, Penny úgyse jön úgyhogy könnyebb lesz.

Az egyetemen szokás szerint nem volt semmi - nekem se, a fiúknak se. Hazajöttem délután hullafáradtan, és nem éreztem magam képesnek rá, hogy ma is éjfélig tartó videojáték maratonon vegyek részt a kockákkal. De rájöttem, hogy ha Leonard meg is akar tudni valamit, ahhoz az én jelenlétem is kell.

Fél hat körül megérkezett az álompár, Howard és Raj. Sheldon még nagyban vitatkozott telefonon valami híres fizikussal, Leonard pedig idióta mosollyal az arcán ült a kanapén és nézett.

- Leonard, ne legyél ennyire feltűnő! - súgtam neki.

- Mi...mi?

- Feltűnően viselkedsz. Először is, töröld le azt az idegesítő mosolyt az arcodról. Téged tutira nem alkalmazna a CIA.

- Mi van a CIA-jel? - kapta fel a fejét a főfő-kocka.

- Semmi nincsen, Sheldon.

- Ne hazudj nekem Leonard. Te is tudod, hogy a hallásom általános iskolás koromra már egy macskáéval vetekedett.

- De jó neked... - nyögte be cinikusan Howard.

- Na jó. Nem fogom ilyen értelmetlen dolgokra pazarolni a drága időt, mikor játékkal is tölthetem. - ült le elégedett mosollyal az arcán Sheldon. Leonarddal összenéztünk. És én nem tudtam, hogy ő mire gondol.

A videojáték-maraton kezdetét vette, én pedig azon idegeskedtem, nehogy Leonard valami feltűnőt tegyen. Habár, Sheldonnak nem tűnne fel semmi.
És csak telt az idő.
És telt.
És telt.
Már fél tizenegy volt, legalább a hatodik fajta videojátékkal játszottunk. Itt éppen kisebb csoport ember öl kisebb csoport zombit és fordítva - Leonard és én voltunk az emberek, illetve Sheldon és Howard voltak a zombik. Raj is zombi volt, de kifeküdt még az elején.
A karakterem - egy sárban fürdött, nőnemű húshegy melltartóban - épp egy szakadék szélén állt, centikre Sheldon foszló zöld karakterétől, aki kész volt megölni az én bodybuilder hercegnőmet. De...
Sheldon kikerekedett szemmel ült mozdulatlanul. Howard már félig aludt, de hirtelen felriadt.
- Mi az, Sheldon? Talán túl szexinek tartod, hogy lelökd?!
- Tényleg, Sheldon. Mi van?! - szállt be a bátyám. Sheldon még mindig pislogás nélkül meredt a képernyőre. És ekkor - kikerült, majd önmaga leugrott a szakadékról.
- Ez csak egy játék. - mondta.
- Akkor miért nem öltél meg?! - kérdeztem kissé ingerülten, azt nem tudom, miért.
- Hát...mert belefáradtam. Most megyek, lefekszem.
És elhagyta a nappalit. Mindnyájan úgy néztünk utána, mintha valami Buddha szobor elevenedett volna meg előttünk. Pedig egyikünk se buddhista.
- Ez érdekes... - monda a bátyám. Howard kaján vigyorral a fején bámult, a szemöldökét rángatva. Ekkor felpattantam, és Sheldon után mentem.
- *kopp kopp kopp* Sheldon! *kopp kopp kopp* Sheldon! *kopp kopp kopp* Sheldon!
- Mi az...
Bementem.
- Miért hagytál életben?
- Ezt most hagyjuk, jó?! - csattant fel.
- Nem, ne hagyjuk. Ez nem rád vall.
- Késztetést éreztem, hogy ne tegyem. Valami azt sugallta, hogy ne lökjem le a karakteredet. Szerintem megőrültem...
- Azt nem hinném.
- De igen. Ilyen még sose volt előtte...
- Milyen?
- Á, hagyjuk...szerintem ezt nem osztom meg senkivel. Ahh! Megint érzem! Hívj orvost!!!
- Mit érzel? Fáj valamit?
- Erősen ver a szívem, és remeg a gyomrom. Szerintem hányni fogok.
- Nem fogsz.
- És egyre rosszabb! Most már a fülem is zúg! Lehet hogy malária?!
- Dehogyis! Nyugodj meg!!!
- Nem megy!!!!!!
Ekkor olyat tettem, amire nem számított egyikünk sem. Megöleltem. És ami még furcsább volt, hogy visszaölelt. Arcàt a vállamba temette, a fejemben pedig egy szó pörgött folyamatosan: ÚRISTEN!!!

~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sajnálom, hogy ilyen sokára jött...de remélem tetszik :s