Departure [Got7] Befejezett

8/2. Departure

Yugyeom: El sem hiszem, hogy Amerikában vagyunk! Még hozzá Los Angelesben, egy baromi nagy villában, ami Mark szüleié. Csodálatos a ház, de ami ezen a csodás, nyári meleg napon a legjobban megfogott minket, az a hatalmas medence, ami a kertben van. Miközben Mark szülei az ebédet grillezik, mi a medencében hülyéskedünk, teljes oda adással. Jinyoung és Jaebum a medence szélén ülnek, lábukat a vízbe lógatva röhögcsélnek rajtunk. Mark és Jackson leginkább egymással játszik, de időnként nekünk is szentelnek egy kis időt. Ó, azt már nem is említem, hogy a fő cél, amiért ide jöttünk, hogy a nagyobbak elbeszélgessenek velünk a meleg szexről. Mielőtt még bármi történne... Szerencsére vagyok olyan rendes, hogy nem rombolom le a kényszerképzetüket ezzel kapcsolatban.

Bambam: - Héj Yugie! - löködöm meg Yugyeomot, mikor elbambul. - Túl kellene esni még ma a felvilágosításon, hogy később mikor már gyakoroljuk a dolgot ne hűljenek el. Hadd legyenek büszkék, hogy megtanítottak... - vigyorgok, rákacsintva.

Jaebum: Mivel az ifjoncok igen csak közel vannak hozzánk, és a víz amúgy is jól viszi a hangot, egyből meghallom Bambam szavait. - Yah, kölykök! - emelem fel a hangom, mire felénk kapják fejeiket. - Vendégségben vagytok, ugye tudjátok? Szó sem lehet pajzánkodásról! Mark szülei így is minden tiszteletet megérdemelnek, amiért bevállaltak minket.

Mark: Elég nagy családi ház a miénk, bővel elférünk benne, főleg amihez Koreában vannak szokva, senkit sem zavar, hogy meg kell osztoznia az alváshoz a másikkal. Jackson például az én szobámban alszik. Apáék majd' kiugrottak a bőrükből (a megszokott szívatást követően), hogy végre hivatalosan is együtt vagyunk. Nem akartam ünnepélyesen bejelenteni nekik, csak úgy kicsúszott a számon, mikor legutóbb beszéltem velük. Nem gondoltam volna, hogy ennek annyira fognak örülni, hogy az egész baráti társaságomat, testvérestül, párostul megvendégelik "cserébe".

Jackson: - Ugyan Jaebum, chill~! - vigyorgok rá, egy kis vizet fröcskölve feléjük, mire Jinyoung magas hangon felvisít. - Ha szexelni akarnak, semmi sem fogja őket megállítani. Fiatalon az ember nem tud a hormonjainak parancsolni. De szerintem erről megkérdezhetnéd a melletted ülő cicát is. - öltök rájuk nyelvet, majd gyorsan a medence túlsó felébe úszom, mielőtt valamelyikük megfojt.

Mark: - Yah! Jackson, te csak ne ajánlgasd a szüleim szobáit szexelésre! - túlzom el az amúgy nem túlzottan valóságos háborgásomat. - Egyedül nekem van jogom szexelni ebben házban, egyrészt mert az enyém is, másrészt pedig... Mert én vagyok a legidősebb. Szóval engedélykérés, minimum tőlem, bizonyos szolgáltatásokért cserébe. Ágyba reggeli, meg hasonlók, de aztán fel ne keltsetek ha még alszom! - fordulok körbe nagyfiúsan, mire a következő pillanatban arra kell feleszméljek, revansul Jinyoung random a bokámig lerántja az alsómat. - Bosszúúúú!! - üvöltöm, hamar felrángatva. Ez váratlanul ért.

Yugyeom: Ha már vízi csata, abból én sem maradhatok ki! Heves harcba kezdünk, hol fröcsköljük egymást, hol lenyomkodjuk a másikat a víz alá, miközben mindenki megpróbálja a másik alsóját elrabolni, egészen addig, míg Mrs Tuan ránk nem szól, hogy most már elég legyen, és kecmeregjünk ki a medencéből, hogy megszáradjunk ebédre. Így hát nincs mit tenni, jó gyerekek módjára kifekszünk a törülközőinkre, hogy megpróbáljunk megszáradni.

Jinyoung: Vigyorogva fekszem el a törölközőmön. Nem vagyok egy nagy harcos, de most jól esett kibaromkodni magamat a srácokkal. Még mielőtt megszáradnék teljesen Jaebum beken naptejjel, ebben a szikrázó napsütésben pillanatok alatt képes lennék leégni. Anyámra gondolok. Azóta sem beszéltünk, mióta hazavittem az én pilótámat. Kár érte. Itt vannak Mark szülei, a legkisebb problémájuk sincs azzal, hogy a fiuk meleg, sőt, örülnek neki, hogy végre elfogadta magát. Majd talán megenyhül ő is. Vagy nem. Minden esetre én meg fogok tudni élni nélküle is. Nem vétek akkora hibát, hogy legalább két életet tönkreteszek, egy ember régimódi nézőpontjai miatt. Öt-tíz percig még fekszem kint a napon, de utána muszáj bemennem. Segítek Tuan papának és mamának a terítésben, így mire mindenki ebédre késszé válik, kezdődhet is a lakoma!