Departure [Got7] Befejezett

2/1. Departure

Jaebum: Végig nézek az újoncokon. Sok lelkes pilóta jelölt, akik izgatottan toporogva várják, hogy beülhessenek az oktató gépbe. Akaratlanul is elmosolyodom. Mintha csak magamat látnám az első napomon! Annyira fel voltam pörögve, hogy amikor beülhettem végre a gépbe, remegett a kezem, és a felszállásnál sokkal előbb húztam fel a gépet, mint kellett volna. Kuncogva csóválom meg fejem. A saját gépemhez sétálok, és ábrándosan simítok végig oldalán. Az első tanítványom már közeledik is felém, feszesen kihúzza magát, majd hangosan bemutatkozik. Ökölbe szorított kezéről látszik, hogy izgul. Nyugodtan utasítom, hogy üljön a helyére, majd én is beszállok a tanító pilóta részére. Elkezdem magyarázni, hogy mi micsoda, bár tudom, hogy az elméleti oktatáson ezt mind tanulták. Lelkesen bólogat, nem mer félbe szakítani, pedig feszülten várja, hogy végre a levegőben legyen. Tudom milyen érzés. Én is sokkal szívesebben lennék már fent. Mikor végeztem, elmondom, hogyan indítson, majd figyelem mozdulatait. Kapkod, akárcsak egykor én, ügyetlenkedik, és folyamatosan motyog magában, de ráhagyom. Majd ráérez. Végre beindítja a motort, a propellerek forogni kezdenek, az egész gép felzúg. Feltesszük a fejest, miközben a mikrofonban utasítom tovább, hogy hogyan kezdjen el gurulni a kifutón, és kb mikor kezdje el felemelni a gépet. Nem a legszebb, vagy legegyenletesebb a felszállásunk, és egy picit be kell segítenem a saját kormányommal, de végül felszállunk, és a levegőbe kerülünk. Egy pillanatra lehunyom a szemem. Igen! Ez az én világom. Sok-sok méterrel a föld felett, ahonnan a lenti dolgok kicsinek, és jelentéktelennek tűnnek. Itt én vagyok az úr, én irányítok, és oda repülök, ahova akarok. Imádom az érzést, ahogy a repülő zúg alattam, ahogy a súly szinte megszűnik létezni, és csak szállok, egyre magasabbra, a felhők felé, amik örökre eltakarnák a gondokat. Jinyoung... Őt sem látnám többé. Nagyot nyelek, miközben utasítom a tanulót, hogy mit csináljon. Szinte hallom, ahogy nagyot nyel, de máris cselekszik. Nem rossz. Jó érzéke van hozzá. Kipillantok az ablakon. Vajon Jinyoung mit csinál most? A temetés után egy hétig nem dolgozott, aztán meg a költözés miatt hagyott ki még egy hetet. Remélem, hogy ennek ellenére sikerül visszarázódnia. A munka jót tesz mindenkinek. Eltereli a figyelmet a problémákról.

Jinyoung: Az irodában ülök. Még kicsit nehezemre esik a találkozók, interjúk megszervezése, vagy bármi, amihez idegen emberekre kell jó benyomást gyakorolni. Most is éppen egy ismert divattervezővel beszélek le egy időpontot, mikor betoppan az irodámba, kopogtatás, és bármi egyéb jelzés nélkül Youngjae. Kérdőn felvonva szemöldökömet pillantok rá, mire tejbe tök ovis arca elmosolyodik, majd megrázza a kezében tartott pendrive-ot. Bizonyára a képeit hozta a legutóbbi kifutózásról. Letéve a telefont elveszem tőle a kis eszközt, hogy áttehessem a laptopomra a képeket. Meghökkenve látom, hogy három mappa van a pendrive-on. Egy "Cuki pocok" egy "hobby" illetve a mai dátummal megáldott című. - Feltételezem ez kell nekem. - fordulok a fiú felé, aki erre elpirulva bólint. Nem is tudtam, hogy rágcsáló rajongó.

Youngjae: Nagyon megörülök, hogy kedvenc főszerkesztőnk végre visszatért. Egyből rohanok is hozzá, hogy megmutassam a legutóbbi fotózás képeit. Persze látom, hogy telefonál, így azt megvárom, hogy végezzen, de hamar leteszi. Még nincs túl jó bőrben, kicsit sápadt és a szemei is karikásak, de mindannyian reméljük, hogy hamarosan jobban lesz. - N-nem vagyok rágcsáló rajongó. - hebegem, paprika pirosra vörösödve. - Az a barátom. - teszem még hozzá, egészen halkan, lesütve szemeimet. Nem lenne szabad terjesztenem, hogy van valakim, mert úgy beszéltük meg, hogy nem terjesztjük, de ha egyszer annyira büszke vagyok rá?!

Jinyoung: - Csak nem? - mosolyodok el most először. - Ez esetben megnézhetem? - kérdezem, őszintén kíváncsian. Örülök, hogy végre talált magának valakit. Engedély nélkül nem nyitnám meg, de tény, hogy őrülten kíváncsi természet vagyok. Úgyse fog nemet mondani.