miraculous fanfiction

Vallomás

( ez egy adrienette rész lesz)

Marinette / Katica szemszöge:

Reggel mikor felébredtem macska már nem volt mellettem. Felkeltem és mikor végezten a reggeli rutinnal és felöltöztem még egy utolsó pillantást vetettem magamra az asztalom melletti tükörben mielött elindultam a suliba. Ám ekkor észre vettem egy kis papír fecnit az asztalomon amin ez az üzenet állt:
, Jó reggelt Mari. Ne haragudj, hogy eltüntem, de haza kellett mennem. Remélem már jobban érzed magad. Ha újra szomorú lennél akkor mindig ott leszek neked. '
Ettől már is jobb lett a kedvem.
- Tikki eldöntöttem!
- Mit Mari?
- Ma elmondom Adriennek mit is érzek iránta valójában.
- Óó olyan büszke vagyok rád Mari. - mondta és oda reppent hozzám majd megölelte az arcom.
Lent reggeliztem és még éppen időben elindultam a suliba. Az ajtóban Alya várt rám.  Ki volt virúlva. Ragyogott a boldogságtól.
- Szia Alya. Mi a helyzet?
- Szia Mari. Á semmi különös csak szeretnélek meghívni a szüli napi bulimra. Ez most kivételesen álarcos bál lesz.- mondta és át adta a meghívót.
- Ó köszi. Ott leszek. De, hogyhogy most álarcos bál lesz?
- Nemtudom igazából most kiakartam próbálni. Na de én most rohanok mert még egy csomó embert meg kell hívnom. Na szia.
Ezzel elrohant a többiek felé. Megnéztem a meghívót és ma estére szólt. Furának tartottam mert Alya nem szokott ilyen hirtelen bulit csapni nem hogy álarcos bált. Erről majd még késöbb ki faggatom, de elöbb beszélnem kell Adriennel. A meghívott a táskám mélyére sülyesztettem, majd kémlelni kezdtem a gyerek hadat a suli udvaron. Kis keresés után meg is találtam akit kerestem. Adrien épp most kapott meghívót a bulira Alyatól. Elindultam feléjük. Mire oda értem Alya kámforrá vált.
- Szia Mari. Hogy vagy?
- Sz.. szia A.. adrien. Jól vagyok, d.. de sz.. szeretnék v.. veled négy szemközt b.. beszélni.
- Miért baj van?
- N.. nincs csak nem akarok mindenki elött beszélni.
- Értem. Akkor gyere menjünk ki az udvarra.
Ezzel elindult ki. Én még mindig nem tudtam mit fogok neki mondani, de itt volt az ideje, hogy kitaláljam. Mentem utána és azt sem tudtam éppen, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Mikor ki értünk Adrien szembe fordult velem.
- Mondhatod. Mit szerettél volna mondani?
- Hát...  Sz..szeretnék bevallanni neked valamit.
- Igen? És mi lenne az?- kiváncsiság bújkált a tekintetében. Ettől csak még jobban zavarba jöttem.
- Én.. én sz.. sz.. szerelmes vagyok beléd már azóta, hogy először találkoztunk.
- Ne haragudj Marinette nem akarlak megbántani, de én valaki mást szeretek. Kérlek ne haragudj!
- Nem haragszom ( "csak a szívem szakad meg miattad") , de azt elárulnád, hogy ki az? Kérlek.
A hangomat próbáltam erősnek mutatni, de éreztem, hogy a szememből mindjárt kicsordul a könny áradat amit megpróbáltam elnyomni.
- Megigéred, hogy nem nevetsz ki?
- Meg, persze.
- Katicába vagyok szerelmes.
Ahogy ezt meghallottam a szívem szorúlt el. Szerettem volna azt mondani én vagyok Katica akit szeretsz de ezt nem tehettem. Már nem bírtam vissza tartani a könnyeket így inkább menekülőre fogtam.
- Bocsi, de most mennem kell.
A választ meg sem várva rohantam egyenesen a női mosdóba. Amint beértem már tárcsáztam is Alya számát.
- Szia kislány. Hol vagy?
- A mosdóban. Tudnál segíteni?
- Persze azonnal ott vagyok.
Ezzel letette és kb 2 perc múlva már tépte is fel a mosdó ajtót. Addigra én már a földön ülve sírtam. Közben Tikki is próbált megnyugtatni azzal, hogy Adrien Katicát szereti aki én vagyok szóval engem szeret, de én ezt nem tudtam elfogadni vagy megérteni egyenlőre. Már egy akumát semlegesítettem akit megint rám küldött halálfej.
- Mi történt? Chloé?
Nem-et intettem a fejemmel és tovább próbáltam elnyomni a könnyeim.
- Adrien?
Meglepett, hogy ennyire ismer, de mivel válaszra még nem telt tőlem csak intettem a fejemmel, hogy igen. Magához húzott és szorosan átkarolt. Ekkor már nem könnyeztem és végre beszélni is tudtam. Mielött szólhattam volna megelőzött.
- Menj haza és pihenj. Én majd kimentelek a tanárnál azzal, hogy nem érezted jól magad és haza küldtek.
- Köszi. Te vagy a legjobb.
Átkaroltam majd összekapartam magam a földről és haza mentem.
Otthon gondolkodtam azon, hogy felhívjam Macskát, hogy nemtudna-e átjönni, de végül nem tettem. De Alyanak azért írtam, hogy tényleg ma lesz-e az álarcos bálja?
Kicsit késöbb jött a válasz ami ennyi volt: ,, Igen, de ha nem vagy jól elhalaszthatjuk vagy akkor nem muszály ott lenned." Vissza irtam neki, hogy: ,,Mimdenképp ott leszek." Majd vissza ültem az asztalomhoz és megterveztem az álarcos bálra a ruhám majd meg is vartam.