miraculous fanfiction

Talán van remény.

(ez egy adrienette fejezet lesz.)

Marinette / Katica szemszöge:

- Babát várok cicám!- mondtam majd néhány köhögés és a testem elernyedt és a világ elsötétült elöttem. Elemésztett a sötétség. Csak zuhantam a mélybe és csak remélni tudtam, hogy látthatom még az én cicámat. Próbáltam kényszeríteni magam, hogy kinyissam a szemem. Ugyan nem sok sikerrel. A külvilág megszünt. Vagy inkább én szüntem meg létezni. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon a halál fájdalmasabb-e, és, hogy Adrien mihez kezd ha meghalok. Két opció futott át az agyamon.
1. Ha meghalok ő is véget vet az életének
VAGY
2. Halálom után gyászol egy ideig majd megjelenik egy új nő az életében és engem elfelejt.
Ugyan nem kívántam, hogy haljon meg csak azért mert én is meghaltam, de már maga a gondolat, hogy pótol valaki mással és elfelejt akkora fájdalmat okozott mintha kést döftek volna a szívembe, megforgatták volna, és kihúzták volna. Nem volt annyi erőm, hogy vissza hozzam magam a halál széléről és elmomdjam, hogy szeretném ha boldog lenne azzal a nővel aki majd a helyembe lép néhány éven belül. Nem halhatok meg! Gyerünk küzdj Marinette! GYERÜNK!!!

Adrien / Fekete Macska szemszöge:

Marinette teste elernyedt a karjaim közt és szemei lecsukódtak. Azonnal azon kezdett pörögni az agyam, hogyan menthetném meg. Minden reménytelennek tűnt amikor a gyűrűm és a fülbevalója világítani kezdett. Kezembe vettem a fülbevalóit amik továbbra is ragyogtak. Majd hirtelen átváltoztam. Lila ruhám volt. Akkor jöttem rá, hogy ez az isteni hatalom. Erről már olvastam korábban apám könyvében, de nem hittem, hogy tényleg van ilyen. Nemtudtam, hogyan használjam, így elképzeltem mit szeretnék és megpróbáltam végre hajtani. Elképzeltem, hogy Marinette feléled és újra boldogan élhetünk. Megjelent egy fény gömb. Marinette felé irányítottam. A gömböt nehéz volt megtartani. Végül sikerült Marinette mellkasához nyomnom a gömböt. A gömb elkezdett összmenni és Marinette sebelyi varázs ütés szerüen összefortak. Macska füleimmel meghallottam, hogy újra dobog a szíve. Kicsit megkönnyebültem, de addig nem lehetek nyugodt amíg nem ébred fel. Végül elfogyott a gömb és Marinette szemei kinyíltak. A szemeim azonnal könnyel teltek meg és magamhoz húztam. Szorosan megöleltem és úgy suttogtam.
- Köszönöm.
Nemtudtam, hogy Istennek köszönöm, hogy megmentette vagy Marinettnek köszönöm, hogy nem adta fel. Kissé meglepődött. Nem tudta mire vélni ezt.

Vissza tettem a fülbevalót és vissza változtam Adrienné. Majd megcsókóltam. Muszály voltam megbizonyosodni róla, jogy tényleg életben van.

Marinette / Kativca szemszöge:

Küzdöttem a halál ellen pedig olyan békés helynek tűnt. De tudtam vissza kell térnem az életbe mert még anyi mindent terveztem. Sőt terveztünk. Küzdöttem. Minden megmaradt erőmmel, hogy vissza kapaszkodjak a fényhez amitől zuhantam a sötétségbe. De valahogy minnél jobban próbáltam feljutni annál mélyebre zuhantam. Egyszer csak éreztem, hogy a fülbevalómat kivették a fülemböl.
- Nee Tikki!
Nem tudtam megszólalni, de a fájdalom, hogy soha nem látthatom újra fájt, égetett. Aztán éreztem valami erőt ami varázsütésre enyhített a sebbeim álltal érzett fájdalmon. És egyre közelebb vitt a fényhez. Amikor már elértema szírt szélét elfogyott az erő ami addig repített. Rajtam állt, hogy a sötét halált választom vagy felhúzom magam a fénybe. Tudtam, hogy nem lesz még egy ilyen esélyem. Minden erőmmel próbáltam magam felhúzni. És sikerült. Felértem a fénybe és kinyitottam a szemem. És megláttam Adrient aki sírva karolt át.
- Köszönöm.
Hallottam ahogy a hátam mögött suttogta. Nemtudtam mire venni. Mit köszön? Vagy nekem köszöni egyáltalán? Nem értettem. Vissza tette a fülbevalóimat majd ő is vissza változott. Szóval ő vette le. Vajon miért? És miért volt lila ruhában? Megint egy rakat kérdés lepte el az agyamat amik közt az volt a legerősebb, hogy hogy lehetek életben? Miután vissza válzozott megcsókolt. Ugyan ezt sem nagyon tudtam mire vélni, de betudtam annak, hogy szeret. Majd vissza csókoltam. A kis kwamik zavartak megminket.
- Annyira cukik. Nem gondolod Plagg?
- Szerintem inkább undorítóak. Hé főnök mekaphatom a sajtom? Mert ez a isteni hatalom dolog jobban leszívta az erőmet mint általában egy átváltozás.
- Ajj Plagg. Hagyjd már őket. Egy kicsit kibírsz még nem?
- Nem.! Na elég az egymás szájában lógásból és adjatok enni. - követelte. És megpróbálta elválasztani a fejünket. Adrien elpöckölte a falhoz. Ahol Plagg neki csapódott a falnak majd a padlón koppant.
- Hihi... Ezt megérdemelted. - nevetett Tikki.
- Hé ez nem volt szép. - duzzogott Plagg.
Most már nem bírtam figyelmen kívül hagyni. Kicsit elhúzodtam Adrientől és megnéztem, hogy jól van-e. Persze csak ülve mert Adrien nem engedte, hogy felálljak. Ne hogy bajom legyen. Felállt és adott a kis kwamiknak enni. Majd miután Plagg betömte az egész sajtot átváltozott.
- Plagg karmokat ki!- kiáltotta és újra Macska ként állt elöttem. Egy gyors csókot lehelt az ajkaimra, majd felkapott és kiugrott velem az ablakon.

Folytatás következik...

Sziasztok. Megpróbaltam sietni hát remélem tetszeni fog. Bocsi, hogy csak a szünet végére tudtam hozni de egész szünetben tanultam, meg közmunkáztam úgyhogy eléggé szanaszét állt a fejem. Még lesz pár része biztosan. Amíg még van ötletem és kedvem addig folytatom. Még nem fogyott el az isteni szikra úgyhogy még olvashatjátok ha érdekel. Köszi, hogy elolvastad😍😘😘😗😙😚😙😙