miraculous fanfiction

A szallag avató

(ez egy egyveleg lesz. Azaz nagyjából az összes variáció benne lesz)

Marinette / Katica szemszöge:

Fantasztikusan csókolt. Nem igazán bírtam betelni vele. Azt hittem csak álmodom. De amikor éreztem, hogy tényleg itt van, akkor csak még jobban élveztem. Mikor levegő hiány miatt elváltunk már mind ketten kivoltunk fulladva. Az ágyamon mindketten török ülésben helyeszkedtünk el. Magához húzott és szorosan átkarolt. Beszélgettünk még egy darabig, de mikor már nagyon későre járt a szüleim haza küldték. Mikor ki kísértem megkértem, hogy jöjjön vissza még az este. Bólintott majd egy búcsú csókot nyomott az arcomra, majd elment. Én felmentem a szobámba és már a teraszomon állt. Beengedtem és folytattuk a beszélgetést. De csak hallkan nehogy a szüleim meghalják. Végül a mellkasára hajtottam a fejem és elaludtam.

Adrien / Fekete Macska szemszöge:

Épp kérdezni akartam valami fontosat, amikor Mari elaludt a mellkasomon. Magunkra húztam a takarót és nyomtam még egy csókot a fejetetejére, majd én is elaludtam.

Pár óraval késöbb...

Reggel mire én felébredtem ő már nem volt sehol. Csak álmodtam volna. De olyan valóságos volt. Már kezdtem volna kétségbe esni de ekkor megjelent egy tálca finom croassannal. Az illatta mennyei volt. Felültem és eggyütt elköltöttük a reggelit.
- Figyelj kérdeznem kell valami fontosat.
Mari egy ilyett-kérdő tekintetet meresztett felém.
- Ne aggódj. Nem rossz dologról van szó.
- Akkor? Gyerünk Adrien nyögd ki.!
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy eljönnél-e velem a szallagavató bálra?
- Persze, hogy igen.- mondta és megcsókolt. Az ölembe vettem és így csókolóztunk tovább.
- Figyelj Mari nekem most haza kell mennem, mert az apám aggódni fog. De megígérem, hogy késöbb még vissza jövök. De persze csak ha szeretnéd.- mondtam kb.fél óra csókolózás után.
- Baj van? Túl gyorsan haladok? Maradjunk csak a puszinál és az ölelésnél?
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Imádom ahogy csókolsz. 😘Csak az apám tényleg keresni fog. Valahogy mostanában mutat érdeklődést velem kapcsolatban. Miért gondoltad, hogy baj van?
- Nemtudom csak megijedtem. De ha menned kell akkor menj csak.

Marinette / Katica szemszöge:

- Szeretnéd, hogy vissza jöjjek?
- Igen. Mindennél jobban. De most menj had tervezzem a ruhám a szallag avatóra.
- Nekem is tudnál valami Macska és Adrien keverék öltönyt készíteni?
- Igen persze. De menj már.- mondtam és kitóltam a teraszra.
- Oké oké megyek, de elötte gyere csak ide.- mondta és magához húzott egy búcsú csókra. Majd Macskává változott és eltünt a ház tetőkön. Ha tudta volna, hogy már ki is találtam milyen öltönyt készítek neki. De most várt a munka. Így hát leültem a tervező asztalomhoz és már készült is az öltönye. Az én ruhám is tudtam milyen lesz csak az övét akartam elöbb megcsinálni, hogy mire vissza jön biztosan kész legyen. Egy óra múlva már szabtam is, és egy fél órán belül már össze is vartam. Elégedett voltam a végeredménnyel. Már az enyémet szabtam mikor megérkezett. A terasz ajtón kopogott majd benyitott. Én valahogy nem tudtam tovább türtőztetni magam és odarohantam hozzá, majd a nyakánál szorosan átkatoltam. Még csak időt sem hagytam arra, hogy vissza változzon.
- Örülök, hogy láttlak Bogaram!- mondta és egy csókot nyomott az arcomra. A név hallatán kissé megrázkódtam, mert még nem szóktam meg, hogy így szólít. Macskaként sokszor hívott így de akkor Katica voltam, de most nem így kissé meglepett.
- Annyira hiányoztál! Na gyere mutatok valamit.
Ezzel elkezdtem húzni a letakart öltönye felé. Ő közben vissza változott.
- Szeretném neked megmutatni amit terveztem. Gyere.
Mikor oda értünk megkértem, hogy csukja be a szemét. Mikor ezt megtette levettem a ponyvát az öltönyről.
- Rendben kinyithatod.
Ahogy meglátta még a lélegzete is elakadt.
- Na tetszik?
- Az nem kifejezés. Egyszerűen tökéletes.