miraculous fanfiction

Szavak

Sziasztok rengeteg ideje nem volt rész és ezt sajnálom ezért most igyekszem hozni netek.

(ez egy Adrienette fejezet lesz)
Marinette / Katica szemszöge:

Épp most készítem Emma születésnapi tortáját. Alig tudom elhinni, hogy már egy éves. Adrien még dolgozik, nekem pedig lassan elkell mennem itthonról. Így az én szüleim fognak vigyázni rá. Adrien apja éppen egy kollekciót mutat be így ő jelenleg Rómában van. Mióta legyőztük mint halálfej, és megszületett Emma mintha valami remény félét látnék az arcán. Még mindig hiányzik a felesége. Ugyan nem tudhattuk, hogy vissza tér-e még valaha, de a reményt nem vesztettük el. Adrien ugyan még nem tudja, mert nem akartam hamis dolgokat állítani, de nagyon valószìnű, hogy újra terhes vagyok. És épp ezért kell ma elmennem itthonról.
Ami halálfejet illeti nem jelentkezett azóta. Senkit nem akumatizált. Mintha már nem is lenne Párizsban. Beszéltünk Fú mesterrel róla, de ő is csak annyit tudott mondani, hogy ha nem jelentkezik akkor nincs vész. Mivel rég nem volt szükség ránk a város kezdte elveszíteni az érdeklődését, és ez persze azt jelentette, hogy nyugodtabb életünk volt Adriennel.
A tortát betettem a hűtőbe és az órára pillantottam. 1 óra múlva az orvosnál kell lennem. Felmentem, hogy átöltözzem. Karomba vettem Emmát és a szüleim háza felé hajtottam. Mikor oda értem leparkoltam az út szélén és az ajtóhoz mentem.
- Sziasztok. Nem baj ha itt hagyom egy kicsit? Elkell intéznem néhány dolgot.
- Persze szivem. Addig marad ameddig csak szeretne.
- Köszönöm. Ti vagytok a legjobbak. - majd búcsút intve vissza siettem az autóhoz.
Mire Adrien haza ér mindenképpen vissza akarok érni, nehogy megsejtsen valamit. Ugyanis ha tényleg terhes vagyok akkor születésnapi ajándéknak szánom a hírt. De persze ez még egyáltalán nem biztos. Amikor megérkeztem a kórházba szerencsémre nem voltak elöttem így azonnal sorra is kerültem. Hallgattam az ultrahangot. Próbáltam kivenni egy szív dobogást, de valahogy egy másik mindig közbevágott.
- Mit jelent ez doktor úr?
- Azt jelenti, hogy 1: igen terhes 2: ikrei lesznek.
E hír hallatán repülni tudtam volna. Nem csak terhes vagyok, de ikreim lesznek. Ez annyira fantasztikus.
- Köszönöm doktor úr! 😁🤗🤗
A doktor magamra hagyott én pedig fülig érő szájjal hagytam el a vizsgálót. Haza felé szintén nemtudtam abba hagyni a vigyorgást. Beugrottam Emmáért aki haza fele elaludt a baba ülésben. Letettem a kiságyába és befejeztem a vacsorát amit már korábban előkészítettem. Épp végeztem mire Adrien haza ért. Akkor sem bírtam még abba hagyni a vigyorgást.
- Szia édesem.
- Szia. Milyen napod volt?
- Egy kicsit hosszú. És egész nap nagyon hiányzott a drága feleségem és a kislányom.- mondta és a karjaiba kapva forogtunk.
- Nekünk is nagyon hiányoztál.- mondtam nevetve és megcsókoltam.
- Nocsak milyen jó kedve van valakinek. A szokásosnál is jobb. Mi okozza ezt?
- Sok minden. De az még várhat. Ma Emma a legfontosabb.
- Igazad van. Hol az én kis lányom?
- Éppen alszik. De lehet, hogy felkelt már. Ha felkelt lehoznád vacsorázni?
- Persze. - mondta és még egy csókot nyomott az ajkaimra mielött eltünt az emeltre vezető lépcső felé.
Nem sokkal késöbb a vihorászó Emmával a karjaiban tért vissza. Beültettük a kis székbe és az asztalra tettem a vacsorát. Ahoz képest, hogy Emma még csak egy éves nagyon fegyelmezett és rendes volt. Meg ette a kis zöldség pürét amit készítettem neki és valamennyi husit is evett. Persze én etettem mert még nem tud egyedül enni, de egyáltalán nem ellenkezett. Adrien megvárta amíg megetettem. Ő addig egy falatott sem evett pedig én sokszor mondtam, hogy egyen nyugodtan. Mikor Emma nem kért többet mi is megvacsoráztunk. Majd elő vettem Emma tortályát a hűtőből. A gyertyát is feltettem a tetejére. Meggyújtottam és óvatosan az asztalhoz sétáltam vele. Emma elétettem. Megpróbálta elfújni. Adrien meg hátulról segített neki. Mikor elaludt a gyertya Emma hangosan felnevetett. Valaki kopogott. Egyszer, kétszer, háromszor. Egyre követelőzőbben.
- Megyek. - kiálltottam de mire elértem az ajtóhoz nem volt az ajtónál senki. Csak egy levél hevert a lábtörlőn. Felvettem és visszavittem az asztalhoz.
- Ki volt az?
- Nem volt ott senki, csak egy levél volt a lábtörlőn hagyva. Neked címezték.
- Majd elolvassuk késöbb. Együnk tortát ha kérsz aztán vigyük fel Emmát, mert hatalmasat ásítozik.
- Én nem kérek, ez a levél valahogy elvette az étvágyam. Neked vágjak?
- Nem kérek köszi.
Eltettem a sütit és felvettem Emmát. Felmentünk a szobánkba. Emma még nem aludt el teljesen ezért nem tettem még a kiságyba. Leültünk az ágyunk szélére. Adrien kinyitotta a borítékot és lassan artikulálva olvasni kezdte:
,, Adrien Agrestnek!
Nem tudja ki vagyok, de azt javaslom adja át a Fekete Macska és Katica talizmánt különben végzek az édesanyjával aki fogságban van! Nem érdekel, hogyan de szerezze meg a Katica talizmánt. 2 hét múlva pontban délben, egy borítékban adják le őket a Párizsi zálogházban. És akkor az édesanyja életben maradhat. Ha szerencséje van... Ne próbalkozzanak semmivel! Már így is a végét járja. Ha bármivel próbalkoznakk Katicával vagy késnek a leadással akkor az anyja azonnal meghal! Magukkal együtt!"
Kiesett a levél Adrien kezéből. Én már az első sornál sírtam. Átfogta a vállamat.
- Ne sírj! Ezt is megfogjuk oldani!
Védelmezően átfogtam a hasamat és Emmát is még jobban magamhoz szorítottam.
Ugyan Adrien nem hallotta, de Emma kimondta az első szavát, ami annyira nem volt megszokott, hogy még a két kwami is elhalgatott a hátunk mögött. Ők épp a levelett tárgyalták és, hogy mit tehetnénk, de még ezt is félbe szakította Emma szava.
- Mi a baj drágám?
Nem válaszoltam, csak Emmát húztam közelebb magamhoz. Ő is ránézett. Emma újra kimondta az első szavát.
- Pijjangó - és az ablak felé mutatott egy pillangóra ami épp kiszállt rajta.

Szaisztok még egyszer. Mára ennyit tudtam hozni nektek. Lehet megírom másik szemszögből is és igyekszem több részt hozni. Köszi, hogy elolvastad😚😚😘😍Persze ha van még aki olvassa ennyi kihagyás után😏😑