miraculous fanfiction

Beszéljünk.!

(ez egy adrienette fejezet lesz.)

Marinette / Katica szemszöge:

Adrien egyenesen haza vitt. A nappaliban leültetett a kanapéra. Majd visszaváltozott. Megfogta a kezem majd lágy, szelíd hangon ezt suttogta:
- Annyira sajnálom hercegnőm. Remélem megtudsz nekem bocsátani. Majd egyszer.
- Mondtam már, hogy semmi baj. Nem tehetsz róla. Akumatizálva voltál.- mondtam és megsimítottam az arcát amin néhány könny csordult végig.
- Nem érdemellek meg.! Sokkal jobbat érdemelsz.!- kezdte és a zokogás határán állt.
- Ugye ezzel most nem arra célzol, hogy elhagysz?- majdnem elsírtam magam. -Hogy mondhatsz ilyen butaságokat?- itt majdnem ordítottam vele. -Nálad jobbat nem is kívánhatnék. Te vagy a legjobb férj akit valaha kívánhattam. - itt újra gyengéd hangon beszéltem.
- Sosem hagylak el, ha te el nem küldesz.
- Soha. - mondtam és közelebb csúsztam hozzá. Felé fordultam majd az arcára tettem a kezem és megcsókoltam.
- Megosztod velem a részleteket?
- Milyen részletek érdekelnek?
- Hát mielött majdnem meghaltál azt mondtad babát vársz.
- Jaa, hogy arra gondolsz. Körülbelül három hónapos, és márciusra- áprilisa várjuk.

Adrien / Fekete Macska szemszöge:

Egyenesen haza vittem Marinettet. Leültettem a kanapéra és nem hagytam, hogy felálljon. Leültem mellé miután vissza változtam. Azonnal rámtört a bűntudat.
-Annyira sajnálom hercegnőm. Remélem megtudsz nekem bocsátani. Majd egyszer. - mondtam és elkezdtek potyogni a könnyeim.
- Mondtam már, hogy semmi baj. Nem tehetsz róla. Akumatizálva voltál.- mondta és letörölte a könny cseppeim
- Nem érdemellek meg.! Sokkal jobbat érdemelsz.!- kezdtem és a zokogás határán álltam.
- Ugye ezzel most nem arra célzol, hogy elhagysz?- kérdezte és a szeme könnyes lett. -Hogy mondhatsz ilyen butaságokat?- Már majdnem kiabált. -Nálad jobbat nem is kívánhatnék. Te vagy a legjobb férj akit valaha  kívánhattam.- újra nyugodt volt.
- Sosem hagylak el, ha te el nem küldesz.
- Soha. - mondta és közelebb csúszott hozzám. Felém fordult majd az arcomra tette a kezét és megcsókolt.
- Megosztod velem a részleteket?
- Milyen részletek érdekelnek?
- Hát mielött majdnem meghaltál azt mondtad babát vársz.
- Jaa, hogy arra gondolsz. Körülbelül három hónapos, és márciusra- áprilisa várjuk.
Magamban vissza számoltam a három hónapot. Az a nászútunkra jönn ki körülbelül. Annyira boldog vagyok, hogy babát vár. De tényleg. Olyan fantasztikus ez az egész. Ott ült mellettem valami reakciót várva én pedig csak ültem némán.
- Nem mondasz semmit? Talán nem örülsz neki? - kérdezte és majdnem sírt.
- Nagyon is örülök neki. Ez FANTASZTIKUS. - Mondtam és apró csókokkal kezdtem ellepni a az arcát majd a nyakát. Felkaptam és átvittem a szobánkba. Közben folyamatosan csókolgattam a nyakát. Leterítettem az ágyon és megcsókóltam. Majd minden ahogy szokott lenni...

Marinette / Katica szemszöge:

Két teljes napig nem hagyott egyedül járni. Álltalában mindenhova kézben vitt. Jó azért a mosdó ügyeim elintézhettem egyedül de mást nem nagyon. De az, hogy együtt kettesben töltöttük ezt a pár napot az jó volt. A második nap végén áthívtuk Alyaékat, mert mióta az esküvő volt azóta nem tudtunk velük beszélni. Hamar át is jöttek.
- Na halljam. Miez a nagy összebújás hirtelen? És miért pirultatok el mindketten az esküvőn?- kezdtem a kérdések áradatát rájuk zúdítani.
- Hát akkor nem akartuk mondani, mert nem akartuk elvonni a figyelmet rólatok, de ami azt illeti Nino megkérte a kezem. Az esküvő elötti este. És már csak egy hét és itt is van a nagy nap.
- Gratulálok haver.!😁- öklözött össze Adrien Ninoval.
- Gratulálok Alya. - mondtam mosolyogva a barátnőmnek.
- Elhoztuk nektek a meghívótokat.- mondta és átnyújtotta.
- Köszönjük.
- És veletek miújság? Hogy van a gerle pár?
- Hát tudod Alya nálunk is telik az élet. Nem rég mondtam el Adriennek a jó hírt.
- Mi féle jó hírt?
- Hát tudod. Kisbabát várok.- mondtam és megsimogattam a hasam.
- Óóó ez fantasztikus.! Én én erről miért nem tudtam eddig?
- Még nem volt alkalmam elmondani. De inkáb meséljetek az esküvőről.- mondtam majd elkezdték mesélni a részleteket. Pár órát beszélgettünk majd Alyaéknak elkellett menniük.
- Mit szeretnél csinálni a délután hercegnőm?
- Nem is tudom. Lehet tervezgetek egy kicsit mert mióta haza jöttünk nem nagyon volt időm. - mondtam majd egy apró puszit leheltem az ajkaira. - De utána a tiéd vagyok. - mondtam és elmosolyodtam.
- Rendben van. - mondta és újra megcsókolt. Átvitt a tervező asztalomhoz. Majd eltünt valamerre. Mire megterveztem körülbelül 3 ruhát már kezdett sötétedni. Gondoltam most már megkeresem. Benyitottam a szobánkba és ez fogadott....

Folytatás következik...

Sziasztok. Bocsi, bocsi, hogy késtem de rengeteget kell tanulnom. Nem a kihívásokat gyártom, de év végén középfokú nyelvizsgát kell tennem. És nem túl sok esélyt látok rá. Na mindegy. Hoztam most nektek ezt a részt. Nem tudom mikor lesz a következő de sietek.