Bosszúsan ültem a tesiórán, lenn a földön, míg a többiek csinálták a gimnasztikai feladatokat.
Ma összesen öt merényletet kíséreltem meg Koro-sensei ellen, mindet sikertelenül. Rettenetes felbosszantott, hogy amire heteket készültem csak úgy csődbe ment.
-{név} ne lustálkodj! Állj be te is! -lépett elém legjobb barátom, Rio-
-Persze-persze. -motyogtam, miközben felálltam a földről-
-Ne húzd fel ennyire magad, teljesen felesleges! -veregette meg a vállam- Majd legközelebb biztos sikerül!
-Legközelebb, mi..?
Miután végeztünk, rögtön az öltözőt céloztam meg, azonban mikor egy számomra teljesen ismeretlen alakot láttam meg magam előtt megdermettem.
-K-Karma-kun? -hebegte a mellettem álló Nagisa-
Szóval ő lenne az a srác, akit felfüggesztettek? Gondoltam magamban. Kíváncsi vagyok arra, hogy mit tud.
A fiú lesétált a lépcsőn és Koro-sensei felé indult. Mindenki dermedve nézte, senki se tudta, mi jár a fejében. Teljesen megszeppentem, mikor kezet fogtak és a sensei csápja szétrobbant.
Felvágta a kést és a tenyerére ragasztotta? Erre én nem is gondoltam... Ráadásul sikerült megsebesítenie első próbálkozásra, anélkül, hogy tudna bármilyen gyenge pontjáról.
-Azta... -csupán ennyit tudtam kinyögni-
A lányok kíséretében bementem az öltözőbe. Szinte rögtön megindult a pletykálkodás.
-Nos, emberek? Első benyomás a mi kis új osztálytársunkról?
-Nekem nem szimpatikus, bunkónak tűnik! -válaszolt a kérdésre, szinte rögtön Touka-
-Sz-szerintem nem helyes ilyen hamar következtetéseket levonni! - hebegte Okuda-
-Mondjuk azt, hogy tudja, mit csinál. -szálltam be én is a beszélgetésbe- Mindenesetre az is lehet, hogy csak mázlija volt.
Összepakoltam a cuccaim és kiléptem az öltözőből és a terem felé vettem az irányt. A folyosón haladva hamar megpillantottam egy bizonyos alakot, Koro-sensei-t. Gondolkodás nélkül a táskámban lapuló késhez nyúltam. Nem vagyok jó a rögtönzésen alapuló meglepetés támadásokban, de meg kell próbálnom.
Óvatosan elkezdtem megsokszorozni a lépteim, miközben igyekeztem minél halkabb lenni. Mikor elég kicsire csökkent a távolság köztünk, nekifutásból felugrottam és a kezem szinte magától lendült a feje felé. Már csak pár centi kellett volna, de ekkor a csápjai megragadtak, majd leraktak a földre.
-Ejnye-ejnye~! Hanyadik támadásod volt ez a mai nap folyamán, {név}-san? Látom nehéz téged kifárasztani.
-Csupán nem szeretek veszíteni.
-Ez alatt mit kell érteni? -kérdezett vissza tudakozóan-
-Azt, hogy ha nem én ölöm meg magát az azt jelenti számomra, hogy vesztek, amit rühellek.
-Értem már~! De kérhetnék egy szívességet? -folytatta, anélkül, hogy hagyott volna válaszolni- Lennél szíves ugyan ezzel az elhatározással és lendülettel tanulni? -kérdezte erős gúnnyal a hangjában-
Nem tudtam mit mondani, csupán dühtől vörös fejjel álltam előtte. Utálom mikor belekötnek abba, hogy miért nem a tanulásra koncentrálok minden erőmmel.
-Kérlek, gondolkozz el ezzen! -mondta Koro-sensei, majd otthagyott-
-Francba is! -morogtam, miközben erősen belerugtam a falba-
-Ezt jól megkaptad ~ -szólalt meg a hátam mögött egy hang-
Mikor megfordultam szembe találtam magam Karmával.
-Semmi közöd ehhez az egészhez!
-Ó, ugyan! Ne legyél ilyen rideg velem szemben, nincs okod rá!
-Igazad van. -sóhajtottam válaszul- Sajnálom.
Diadalmasan mosolygott, majd folytatta. -Szerinted van valaki, aki alkalmas ebből az osztályból arra, hogy megölje azt a szörnyet? -kérdezte miközben karba tette kezeit- Rajtam kívül, persze.
-Valaki, aki megölheti... -az álamra tettem a kezem és gondolkodni kezdtem-... Senki... Úgyértem, eddig senki. -javítottam ki magam-
-Valóban~?
-Bár, szerintem, ha össze tudna fogni pár ember akiknek megfelelőek a képességeik, már több esély lenne a győzelemre.
-Vicces, hogy a legtöbb ember a csap-
-Én utálom a csapatmunkát.
-Ó,igazán? És mégis milyen okból?
-Azért, mert mindig én vagyok az, aki a legtöbbet teszi, mégis az egész csapat kapja elismerést. Noha, az eddigi csoport merénylet tervekben mindig én voltam a gyalog, mindig kisiklott a terv, azért mert rossz volt már maga a stratégia vagy elszámolták magukat és persze én voltam a hibás, hiszen nekem kellett csinálnom, úgymond mindent, pedig csak az utasításokat követtem.
-Szóval egyszerűen csak nem tudsz együtt működni? -kérdezte szórakozottan, miközben a falnak dőlt-
-Nem erről van szó, bár egy bizonyos fokig igazad van. Én olyan emberekkel nem tudok dolgozni, akik nem vívták ki a tiszteletem. Az ilyen emberekben kérkedem és egész végig az jár a fejemben, hogy hol fog elbukni a tervük, miközben nem figyelek rendesen a nekem szánt részre.
-Szóval neked olyan ember kell egy csapatmunkába, aki ki tudja érdemelni a tiszteleted és a bizalmad? -bólintottam- Szerinted én képes lennék erre?

YOU ARE READING
Red Love {Karma x Reader}
Fanfiction{név} bekerül a mindenki álltál lenézett E osztályba, jegyei és viselkedése miatt. Mikor megjelenik náluk Koro-sensei azzal a szöveggel, hogy meg kell ölniük őt egy éven belül {név} azonnal rábólint az ajánlatra. A lány megvan győződve arról, hogy ő...