Red Love {Karma x Reader}

4. rész

-Hogy a micsodád? -kérdezett vissza reflexből a lány, de Asano már odaért hozzánk-

-Rég láttuk egymást {név}. -mondta ridegen- Azóta, hogy az E-be kerültél.

-Valóban. -bólintottam rá-

-Mi dolgotok erre?

-A szertárral kapcsolatban. Próbálnánk a lehető legkevesebb időt itt tölteni, szóval mi mennénk is.

-Rendben. További szép napot. -azzal otthagytuk egymást-

-Ma-gya-rá-za-tott!- parancsolt rám Rio-

-Ahogy akarod. -sóhajtottam- visszafelé elmesélek mindent.

-Az remek lesz! -csillantak fel a szemei-

•°•°•°

Karma szétterpesztett lábakkal ült a tanáriban, Koro-sensei előtt.

-Szóval? -kezdte a fiú- Miért kell külön beszélnünk, tanár úr ~? -a hangjában hallatszódott a gúny-

-Karma-kun nem így szokás elnyerni egy lány tetszését.

-Ez ügyben pont magától nem várok tanácsokat. Arról nem is beszélve, hogy ez nem a maga dolga, sensei.

-Egy bizonyos pontig igazad van, azonban te csúnyán megszégyenítetted és megsértetted {név}-san-t. Csupán kötelességemnek érzem kiállni a diákom mellett.

-Hmpf! Mit tud maga erről az érzésről?

-Pont eleget, hidd el. {Oké én bekönnyeztem 😢} Szerintem próbálj meg vele gyengédebb lenni.

-Gyengédebb? Ezt hogy kell érteni?

-Ne úgy beszélj vele, mint egy jó haverral, próbáld azt az érzést nyújtani neki, hogy egy páratlan lány. Hidd el, ha ennyit megteszel már jó úton haladsz nála.

-Értem, bár mondjuk erre én is gondoltam. -egy szadista vigyor ült az arcár- De sokkal viccesebb volt számomra a szék összetörős verzió! Haha!

-Karma-kun,ha egyszer is sikerülne a szadizmusod visszafognod... -sóhajtott- Mindenesetre azt javaslom, hogy mielőtt bármilyen újabb hódításba kezdenél nála, kérj tőle bocsánatot! Okkal mérges rád, hidd el!

•°•°•°•

-Nem jártam mindig ebbe az iskolába. -kezdtem mesélni- Kábé egy éve költöztünk ide, a szüleimmel. Mikor megírtam a színtfelmérőket rögtön az A osztályba küldtek. Büszke voltam magamra, amiért elsőre bejuthattam oda, de...

-De?

-Ez az érzet hamar eltűnt. Az egész iskolai élet csak abból állt, hogy tanulunk. Ráuntam. Barátaim nemigen voltak, az osztályban mindenki kétszínű volt. Viszont már a legelején észrevettem, hogy hogy néz rám Gakushuu. Talán emiatt, talán más miatt, de éreztem, hogy elkerülhetetlen lesz az, hogy belészeressek.

-Ha ezentúl egyszer is elhagyja majd a szádat egy olyan mondat, hogy azért nem jösz össze Karmával, mert ronda én esküszöm, hogy lenyakazlak... -jegyezte meg halkan Rio-

-Az egyik nap végül az ebédszünetben férre hívott és elhívott egy randira. Be kell vallani aranyosan viselkedett. A randi végén eldöntöttük, hogy ezentúl járunk. Innentől kezdve napról napra vártam azt, hogy iskolába jöhessek. Azonban az apja nem igazán díjazta a kapcsolatunk. Szerintem már az elejétől kezdve, ahogy úgymond megközelítettem a fiát, az E osztályba akart rakni.

-És aztán mi történt végül?  Hogy kerültél ide? Milyen okból?

-Mindigis volt tehetségem ahhoz, hogy manipuláljam az embereket, ha mást nem úgy, hogy elérem azt, hogy az ellenkezőjét akarják csinálni annak, amit én teszek. Ezt én abban az osztályban tökéletesen kihasználtam. Nos, erre az igazgató rájött és behívott az irodájába. Persze én védtem magam, de mindhiába. Végül olyan heves lett a vita, hogy ordibáltam vele, erre másnap az a hír várt az ofőmtől, hogy a jövőhetet az E-ben kezdem. Még aznap szakítottam Gakushuu-val is.

-Mert, hogy?

-Hogy nézet volna már ki a diáktanács elnöke, az igazgató fia, egy "legalja" E osztályossal? Sehogy. Így hát arra jutottunk mind ketten, hogy befejezzük, ennyi volt.

-De gyökér az igazgató, már nem azért!  Tönkreteszi a te jóhíred, hogy a fiáé és főleg az övé, megmaradjon?!

-Vannak ilyen emberek. -legyintettem meg a kezem- Mondjuk, amúgy se csináltunk semmit igazán.

-Ezzel azt akarod mondani, hogy se csók, se semmi nem történt?!

-Szájra puszi, az is csak egyszer-kétszer. Hogy őszinte legyek néha nem tudtam eldönteni, hogy most ennyire szégyenlős, vagy ennyire nem biztos a kapcsolatunkban.

-Hmmm~ Ezekszerint az első csók még mindig eladó ~!

-Ne fogalmazz így!

Időközben felértünk a dombtetőre. Meglepődtem, mikor észrevettem, hogy Karma ott áll előttünk egy komoly tekintet társoságában.

-Rio-san, magunkra hagynál? -ugyan valószínű kérdésnek szánta, de inkább parancsnak hangzott-