Red Love {Karma x Reader}

11. rész

Kémia órán összetóltuk négyesével a padokat. Kayano ült velem szembe, mellettem Karma és vele szemben pedig Nagisa. Koros-sensei az életére esküdött, hogy kisérletezünk, azonban közölték vele,  hogy nincs elég jegyünk erre a hónapra, szóval végül röpdolgozatot kellett írtunk.

Amire szart se tanultam.

Mindenki körmölte, amit tud, hátha meg lesz vele a kettes, viszont az én tudásom alig volt több a nullánál. Leheg, hogy annó az A-ba jártam, viszont azóta hozzászoktam ahhoz, hogy nem tanulok.

Karma volt az, aki először adta be a dolgozatot. Aztán Okuda, Nagisa, Rio, majd a legvégén én és Kayano.

-Sajnálom osztály, -kezdte a polip- hogy ilyen hirtelen jött a dolgozat, de muszály volt megiratnom. Remélem senkinek sem romlik emiatt az átlaga.

Az órából még maradt öt perc, amire Koro-sensei szabadfoglalkozást engedélyezett,de nem hagyhattuk el a helyünket.

-Nektek hogy ment? -kérdezte Nagisa-

-Könnyen~

-Csak meg ne bukjak, csak meg ne bukjak, csak meg ne bukjak.

-Tudtam, hogy tanulnom kellett volna, egyszerűen éreztem, de anyám úgy kiosztott, hogy élni se volt kedvem...

-Miért, mit csináltál? -kérdezte Kayano, a kántálást abba hagyva-

-Én nem csináltam semmit, ő a hibás mindenért! -rámutattam Karmára-

-Én? Te hívtál fel magadhoz! Ha rajtam múlik az én házamba megyünk. Ott nem zavart volna senki.

-De gondolta volna a fene, hogy anyám otthon van.

-Oké, én, mint külső szemlélő, csupán annyit tudok leszűrni, hogy valami nagyon mocskos dolgot akartatok csinálni. -mondta Kayano-

-Dehogy! Csupán a házi feladat miatt jött fel.

-Valóban?

-Valóban. -kapcsolódott be a beszélgetésbe Nagisa-

-Anya lecseszett, ugyanis felhívtam a lakásra egy fiút, akkor, amikor úgy tudtam, hogy nincs otthon. Mondjuk, ha valóban nem lett volna otthon, akkor sem csináltunk volna mást.

-Pedig nekem volt egy ötletem~

-Mégpedig?

-Netflix and chill~ {remélem mindenki tudja mit jelent ( ͡° ͜ʖ ͡°) }

-Belehalnál, ha egy napig kimélnél ezektől a beszólásoktól? -kérdeztem pirulva-

-Szerintem váltsunk témát! -mondta Nagisa-

-Az remek lenne.

-Nyílt egy új kávézó a környéken -kezdte Kayano- Gondoltuk elmegyünk páran. Jöttök?

-Bocsi-bocsi,de programunk van! -válaszolt Karma-

-Miféle program?

-Randira megyünk {név}-chan-nal~

-De azt hittem, hogy nem vagytok együtt.

-Nem is vagyunk. Csupán félreérthetően kérdeztem, hogy jön-e, ő pedig így könyvelte el magának.

-Vagy úgy. Jó mulatást hozzá!

Iskola után Karmával a mozi irányába vettük az irányt. Írtam anyának, hogy moziba megyek, persze nem említettem, hogy kivel.

Ahogy odaértünk vettünk magunknak kukoricát és nachos-t. Megmutattuk a jegyeket és beültünk a vetítő terembe. Még volt idő bőven a kezdetéig, szóval bent ültünk csendben és unalomban, még pár ember társoságában. Elővettem a fülesem és a telefonom, majd elkezdtem zenét hallgatni. A kedvenc számom jött, mikor Karma kivette a fülemből a füles egyik felét.

-Mégis mit-?! -rögtön fülig vörösödtem, mikor láttam, hogy bedugja a fülébe a fülest-

A vállamra hajtotta a fejét és kényelmesen elhelyezkedett.

-Egész jó zenei ízlésed van. -jegyezte meg-

-Kösz...

Elfordítottam a fejem, Karma továbbra is a vállamat használta párnának. Túlságosan is zavarban voltam, ez nyilvános hely a fenébe is. Végül erőt vettem magamon és ránéztem Karmára, aki épp a kukoricát majszolta. Óvatosan ráhajtottam a fejem az övére. Éreztem, ahogy meglepetségében megrándult, de nem ellenezte, amit csináltam.

-Látod? Én megmondtam, hogy ebből randi lesz és az is lett.-Jelentette ki büszkén-

-Talán.