Red Love {Karma x Reader}

7. rész

Órák után kiléptem a roskadozó épület ajtaján. Karma Nagisa társoságában ment haza, Rio pedig a fiúkkal ment el valahova,így hát egyedül maradtam.

Kanzaki lépett mellém mosolyogva.

-Szia, {név}-san! -köszönt- Megyünk együtt haza?

-Uhm. Persze! -bólintottam rá-

Elindultunk lefelé a hegyen. Csendben haladtunk, de a hosszú hajú lány megtörte azt.

-öhm...Kérdezhetek valamit?

-Nyugodtan.hallgatom. -biztos voltam abban, hogy Karmával kapcsolatban kérdez-

-Ugyebár mi elég népszerűek vagyunk a fiúk körében...

-Valamennyire.

-És hát nekem még nem volt senkim és ez kicsit ciki számomra...

-Nem muszáj a világ összes fiúján végig menni, csak mert népszerűbbek vagyunk.

-Neked volt már valakid?

-Nekem? Nos... Hát igen.

-Értem. És mit szeretett benned?

-Ilyen alig szerethető embernek tűnök? -kérdeztem vissza játékosan- Mindenesetre a kérdésedre visszatérve nem kérdeztem meg az illetőt ezzel kapcsolatban.

-És Akabane-kun-nal hogy álltok?

-Karmával..? Szilárd meggyőződése van arról, hogy a barátnője leszek.

-És te, hogy vélekedsz róla? Szerintem nagyon nyomul.

-Lehet, hogy nyomul, de szerintem egész tűrhető és igazából tetszik, hogy ilyen határozott.

-Hmmm~ Ha te mondod! Mellesleg képzeld el, hogy megy egy új film a mozikban, amire nyertem öt ingyen jegyet! -dicsekedett el büszkén-

-A játékteremben, ugye?

-Be kell vallanom, néha-néha benézek. És mivel nekem csak kettő kell, gondoltam odaadom neked ezt a hármat! -elkezdett kotorászni a táskájában, majd elővette a jegyeket és oda nyújtotta nekem- Parancsolj!

-Köszönöm, de neked biztos nem kell?

-Bizti-bizti! Menjetek el kettesben Karmával és adjátok oda a harmadikat Nakamura-san-nak!

-Rendben van. -sóhajtottam,majd elraktam az ajándék jegyeket-

Időközben leértünk a hegyről. Egyre több megalázó pillantás vetül ránk.

-Bocsi, Kanzaki, de elmegyek magamnak üdítőt venni az autómatánál! Egy perc és jövök! Neked hozzak valamit?

-Nem Köszönöm!

-Oké~

Az automatához szaladtam, ami úgy öt percre volt attól a helytől, ahol álltunk Kanzaki-val.

Gyorsan betobáltam a pénzt, majd vettem egy üdítőt magamnak. A lehető legkevésbé se szerettem volna összefutni egy bizonyos személlyel, de ez nem sikerült.

-Mit keresel itt? -kérdezte a hátam mögött álló Gakushuu-

-Egy üdítős automatánal állok, szerinted? -feléfordultam egy gúnyos pillantással-

-Felejtsd el. Beszélni szeretnék veled!

-Miről? -kérdeztem flegmán, miközben kinyitottam az üdítőtt és kortyolgatni kezdtem-

Tisztában voltam azzal, hogy ha nem adom meg neki a tisztelet felidegesítem.

-Megbántam.

-Megbántad? Mégis mit?

-Hogy elhajítottalak. Figyelj, ha adnál még egy-

-Soha. Figyelj, te eldobtál magattól, mint egy rongyot, mondván hogy néznéne már ki együtt egy E osztályos és az igazgató fia.

-Valóban, ezeket a szavakat mondtam, de el ne feledkezz arról, hogy te egy szóval sem ellenkeztél!

-Az lehetséges, ugyanis voltam olyan szinten szerelmes, hogy csak a te érdekeidet nézzem, ellentédben veled, aki akkor is csak magára gondolt.

-Ezekszerint azt hiszed, hogy nem szeretlek?

-Nem hiszem, tudom.

-Ezesetben a tudásod nem remekel. Az E osztályban beszélték tele a fejed?!

-Látod pont ez az, amit utálok benned és mindenki másban a főépületből!  Össze-vissza szidtok minket, közben figyelembe se veszitek azt, hogy mi hogy érzünk!

-{név} mi ütött beléd?! Te nem ilyen voltál!

-Milyen nem voltam? Szabad? Úgy bizony! Amiért persze hála a pici apucid nyomasztó módszereinek. Megérdemel egy tapsot!

-Mégis miért vagy ennyire ellenszenves velem szemben?

-Mert-?!

-Mert már leszarja magasról, hogy mit mondasz~ -karolta át a derekamat hátulról Karma-

-Karma mit csinálsz? Azt hittem elmentél!

-Akadt még pár elintézni valónk Nagisa-val.

-Szóval erről van szó? -szólt közbe Asano- Azért vagy ilyen, mert Akabane-val kavarsz?!

-Nem ka- -Karma befogta a szám-

-Pontosan Asano-kun~ A te pici {név}-t teljesen oda van értem, legalább olyan szinten, mint amennyire kiábrándult belőled~!

-Rohadék..!

-Mit fogsz tenni? Szólsz apucinak?

-Csináljatok, amit akartok! -azzal otthagyott minket-