Red Love {Karma x Reader}

9. rész

-Nahát, ki ez a fiú? -lépett ki az előszobá a konyhából anya-

-Hogy-hogy te itthon vagy? Nem az volt, hogy este jössz haza?

-De, viszont hamarabb eljöhettem. Szóval, ki ez a fiú?

-Á, ő...

-Akabane Karma vagyok. Közös házifeladatot kaptunk {név}-chan-nal.

-Értem! Nyugodtan pakolj csak le a nappaliban.

-Köszönöm.

Karma illedelmes viselkedése teljesen meglepett, mintha más ember lenne. Miután Karma bement a nappaliba anya beinvitált a konyhába.

-Van itt valahol egy kis {valami édesség}. -mondta, majd elkezdett kutakodni a szekrényben- Mellesleg nem is mondtad, hogy van valakid Asano-kun óta.

-A-anya ő nem a barátom! -tiltakoztam pírral az arcomon- Csupán egy osztálytárs..!

-Ezekszerint ő is az E osztályba jár. -hallatszódott a hangján, hogy nem elégedett- Tudod, szeretném, ha kezdenél ebből a körből kimászni.

-De, mint már mondtam csak egy barát, akivel párosmunkában kell dolgoznom.

-Asano-kun-nal mi van mostanság?

-Gakushuu... Ő...

"Csinálj azt, amit akarsz."

-Már a múlt. Figyelj anya, csak azért szakítottunk, mert neki nem felelt meg az, hogy az E osztályba járok! Nem nagyon ragaszkodott hozzám.

Fogtam a(z) {valami édesség}-et és a nappaliba mentem. Karma a kanapén üldögélt. A dohányzó asztalra rakta a feladatokat, meg a tolltartoját.

-Úgylátom berendezkedtél. -mondtam, miközben leültem mellé- Kezdjünk hozzá, minél hamarabb végezni akarok!

-Oké~

-Van édesség. -fordítottam felé a csomagott-

Elkezdtük a feladatokat. Anya nem jött be a nappaliba, csak egyszer, mikor egy poharat vitt ki a konyhába. Látszott a tekintetén, hogy nem mérges, de nem is repdes az örömtől.

-Tudod -kezdtem, miután újra csak ketten voltunk- Anya azt hiszi, hogy együtt vagyunk és hiába magyarázom neki, hogy nem, biztos vagyok benne, hogy ő tartja magát a véleményéhez.

-Ezt én is észrevettem, nem vagyok hülye, {név}-chan drága.

-Ne mondd ki ebben a házban a rámragasztott beceneveket! Még a végén tényleg félre érti... Mellesleg meglepett, hogy ilyen udvarias voltál vele.

-igyekszem jó benyomást kelteni a jövendőbeli anyósomnál~

-pardon?

-Jól hallottad~ -megfogta és megcirógatta a fülem,majd magához húzta- Egyszer asszonyommá teszlek~

-Ne szórakozz! -löktem el magamtól égő vörös arccal- T-térjünk vissza a feladatokhoz!

-Felőlem~

Végül egy óra múlva sikerült végeznünk.  A{z} {valami édesség} teljesen elfogyott,megettük mindet. Kikísértem Karmát a ház elé, aki megsimogatta a fejem, mikor kiértünk.

-Karma! -kaptam el a kezét pirulva-

-Most mivan? Már gratulálni se lehet egy osztálytársnak, amiért azokkal a megcsökönyösödött agysejteivel megoldott pár tételt?

-Igazán rájöhetnél már arra, hogy nálam ez a beszéd stílus nem nyerő. -sóhajtottam- Mondjuk, ha olyan udvarias lennél, mint pár órája, az jól esne.

Elvigyorodott, majd olyan közel hajolt az arcomhoz, hogy éreztem a forró levegővételeit a bőrömön.

-Tudod, hogy miért nem úgy viselkedem?

-Nem..? -alig jött ki hang a számon-

-Mert lehet, hogy akkor sokkalta hamarabb nyerném el a tetszésed, viszont nem abba szeretnél bele, aki valójában vagyok. Érted már, pöttön {név}-chan~? -egy puszit adott az arcomra, majd elhúzódott- Holnap találkozunk. -és elment-

Meglepetten és egyben zavartan álltam az utca közepén. A kezemet végigsimítottam az arcomon ott, ahol megpuszilt. Éreztem, ahogy a szívem százszor gyorsabban ver, szinte kiugrik a helyéről.

Karma...

A való világba anya hangja rántott vissza, aki az ajtóból kiabálta, hogy menjek már be, mert kész a vacsi.

Sietve bementem a lakásba.

-Szóval nem a fiúd, mi?

-Anya, félre érted!

-Mit? Hogy jóban akar lenni a jövőbeli anyósával?

-T-t-t-t-te hallottad?! -kérdeztem vissza olyan vörös arccal, mint Karma haja-

-Igen, minden egyes szót. Na, jól van kislányom! -simogatta meg a fejem- Gyerünk enni! Majd később megbeszéljük, hogy hogyan is gondoltad te azt, hogy felhívsz egy fiút a lakásra, amíg nem vagyok itthon.