Red Love {Karma x Reader}

17. rész

Karma kíséretében léptem ki az iskola kapuján az órák után.

Nagynehezen meggyőzött arról, hogy nála tanuljunk, ahol egyedül leszünk. Telefonáltam anyukámnak, aki hamar fel is vette a telefont.

-Szia, kicsim! Mit szeretnél? -jött a hangja a vonal másik végéből-

-Csak szólni szerettem volna, hogy átmegyek az egyik osztálytársamhoz tanulni.

-Kihez?

-Hát... Izé...

Karma kikapta a kezemből a telefont -Jónapot, {név}-chan anyukája! Karma vagyok~ Ne aggódjon vigyázni fogok a lányára~

-Már jól kezdődik. -sóhajtott anya- Na, jó legyen! De {név}-nek a szokásos vacsorára itthon kell lennei szabály él! És, ha kérhetem semmi butaságot ne csináljatok!

-Rendben van~

-Jó tanulást. -azzal lerakta a telefont-

-Egész kedves anyucid van.

-Ezt bóknak veszem. Mellesleg, add vissza a telefonom!

-Csak hadd nézzek meg rajta pár dolgot!

-Nem! Add vissza! - erre feltartotta a készüléket a magasba, ahol semmiképpen nem érhettem el-

-Mindjárt-mindjárt!

Feladtam. Elvégre úgyse csinálhat rajta sokmindent, nincs igazam? Max megnézi a képeimet meg a játékokat.

-Tessék, parancsolj!

-Mit csináltál a telefonnal?

-A telefonnal semmit~

-Akkor? -leellenőriztem, hogy nem-e törölte a játékokat meg a képeket, de hozzájuk sem ért- Mit csináltál?

-Majd rájössz~

-Ah! Jött egy facebook értesítés! -Karma elkezdett kuncogni- Mit tettél te fiú? -motyogtam,miközben a telefon betöltötte a facebook-ot- "Nakamura Rio like-olta az új párkapcsolati állapotod" jajjajj... -a szemeim elkerekedtek, mikor megláttam mi is az az "új állapot"- Akabane Karma tulajdona?! Mi az istenke?!

-Na~ ne töröld! Rabszolgát is írhattam volna.

-De ezt látják olyanok is, akiknek nagyon nem kéne!

-Például?

-A szüleim, Koro-sensei, de ami a legrosszabb, maga az igazgató is! Érted?! Az igazgató!

-A te hibád, hogy az ismerőseid között van! Meg amúgy is! Mi a gond azzal, ha tudják?

-De... De.... 

-Legalább tudják majd a többiek a főépületből, hogy nem köthetnek csak úgy beléd. -egy puszit nyomott az arcomra- Most pedig gyerünk a házam irányába!

-Rendben, de ilyet soha többé nem csinálsz!

-Megígérem, hogy előtte beállítom majd, hogy ki láthatja.

-Borzasztóan nagy idióta vagy!

-De a te borzasztóan nagy idiótád! -megpöckölte az orrom-

-....

Végül Karma házához értünk. Előkapta a kulcsát és bementünk. Az előszobából rögtön a nappaliban találtam magam.

-Egész szép... A szüleid?

-Dolgoznak.

-Értem. Mikor jönnek haza?

-A hónap végén. Tudod ők olyan menő helyeken dolgoznok, legalábbis állítólag, mint a Fülöp-szigetek vagy Ausztrália. Bár engem sose vittek sehova.

-Jajj te szegény gazdag ficsúr!

-Igen, mondhatni gazdagok vagyunk, jól leszűrted, de mi a bajod ezzel? ASSano talán nem volt az?

-Erről ne beszéljünk. -a hatalmas bőrkanapé felé vettem az irányt- Inkább üljünk le és-

-Nem itt fogunk tanulni.

-Akkor hol? -Karma egy buja tekintetett vetett felém- Oh no.

-Oh yes. Erre gyere!

A nappali másik végéből nyílt egy ajtó, ami egy mini halba vezetett. Bementünk az egyik ajtón, ami történetesen Karma szobájába nyílt.

Nem volt tele rendezve. Volt ott egy ágy, egy szekrény, TV, játék konzolok a földön, szóval valószínű volt egy PS-e is valahol. Meg persze egy kis terasz nyílt a szobából.

-Helyezd magad kényelembe! -mondta a fiú, miközben lehuppant az ágyra és megütögette maga mellett az ágyat-

-Biztos, hogy..?

-Félsz, hogy belemászok a bugyidba?  -nem válaszoltam- Félj csak, picike {név}-chan~

-N-nem félek! -azzal ráhuppantam az ágyra a táskámmal a kezemben-  Lássunk neki!

Viszonylag hamar végeztünk. Karma meglepően jól magyarázott és emiatt képes voltam mindent megérteni és megtanulni. Látszott a fiún, hogy iszonyatosan jól átlátja az anyagot.

Elégedetten dőltem el az ágyon, mikor ötödjére bizonyítottam be, hogy mindent tudok. Karma összecsukta a kémia füzetet, majd megtörte a pillanatnyi csendet.

-Még maradt egy csomó időd vacsoráig, nincs igazam?

-De~

-Mit szólnál ahhoz, ha szerepjátékoznánk kicsit?

-Szerepjáték? Miféle?

-Hát lehetne az iménti tanár-diák, bár nekem a mester-felszólgáló is megfelel, kicsit -fölém kúszott, majd a fülembe súgta- Át vitt értelemben~

----