Imagine

Peter - Arachnofóbia

Hey-hoo kedves marvelista, ki rászánta magát, hogy ezt a részt is elolvassa. Meghoztam a legújabb részt🤗
A legutóbbi résznél rájöttem, hogy Pókicánkkal még nem volt sztory, ezért gondoltam rittyentek egyet és ez lett az eredménye. Remélem mindenkinek tetszeni fog. Jó olvasást hozzá❤️

(T/N) ~ neved
(K/I) ~ kedvenc italod

Képzeld el...

Idegesen csapod le a tollad az ágyra és hátraveted magad a párnákra.
- Nekem ez nem megy! - kiáltod és hisztisen csapkodod magad mellett a matracot. Már 3 órája görnyedsz a matek felett, de egyszerűen nem marad meg semmi a fejedben. Egy halk nevetést hallasz az ágy mellől, amit Peter - a fiúd - egy köhögéssel próbál álcázni. - Parker, én a hejedben nem röhögnék! - nézel rá szúrós szemekkel.
- Eszembe sem jutna! - teszi fel védekezőn a kezét.
- Ajánlom is.
- (T/N), mi lenne ha tartanánk egy szünetet? Csinálok/hozok két (K/I), utána pedig elmagyarázom ezt az anyagot. Mégegyszer. - felmászik hozzád és az arcotok között 1 centi távolság van.
- Az nagyszerű lenne. - hálásan mosolyogsz rá és egy puszit nyomsz a szájára. Kisétál a szobából. Amíg vársz rá elkezdesz nézelődni és amikor a szembe lévő sarokra esik a tekinteted lefagysz a döbbenettől. Egy hatalmas pók néz rád. Hosszú lábai, szőrös teste és gonosz, vörös szemei vannak (legalábbis szerinted). Hirtelen megindul feléd és te akkorát sikítasz, hogy az ablakok is beleremegnek.
-PETER!!!! - kiáltod a fiú nevét. Csörömpölést hallasz, majd a lépcsőn dobogó lábakat - PETER!!!! - az ajtó konkrétan kirobban és a barna hajú srác idegesen forgolódik, keresi a veszélyforrást. Mikor nem találja zavarodottan néz rád.
- (T/N), mi a baj? Mi történt? - kérdezi és melléd lép.
- Ott egy szörnyeteg. - böksz a sarok felé. Ő is odafordul és észreveszi a pókot.
- Ez csak egy pici pók. - mondja értetlen fejjel.
- Nem! Ez egy szörny! - mondod teljes meggyőződéssel.
- Te félsz a pókoktól? - kérdezi tágra nyílt szemekkel.
- Igen. Tüntesd el! - mondod egy kis pánikkal a hangodban.
- Tehát, ha jól értem...
- Használd a képességed és mond meg neki, hogy húzzon el! - szakítod félve, mert nem szeretnél tovább egy térben lenni, azzal az átokfajzattal.
- Félsz a PÓKOKTÓL, de a PÓKembertel jász? - folytatta zavartalanul. És a rohadék még mosolygott is.
- Igen, de ha így folytatja leshet, mert szakítok vele! - már majdnem kiabáltál az idegesség miatt és legszívesebben ebben a pillanatban megfolytottad volna a fiúd, de akkor senki nem tüntetné el a pókot a sarokból.
- Ez azért elég komikus, nem gondolod? - kérdezte nevetve.
- Parker, van két másodperced, hogy kividd azt az izét, vagy olyan balegyenest kapsz, hogy a Kapitány kezetfogna velem miatta! - mondod és fenyegetően feltartod az öklöd.
- Oké, oké. Nem kell egyből erőszakot alkalmazni. - fog egy lapot és a ceruzatartót az asztalról, majd megfogja a pókot és kihajítja az ablakon. - Légy szabad kishaver! - miután végzett hozzád lép és hátulról átölel. A hátadat a mellkasának támasztod és ráteszed a kezed az övére. - Jelentem a veszélyforrást likvidáltam.
- Én hősöm. - hátrafordulsz és puszikkal mész körbe az arcán, majd a szájára egy hálacsókot.
- Ilyen jutalomért bármikor. - mosolyog rád. Felnevetsz és megrázod a fejed. - És akkor most vissza a matekhoz. - mondja, belőled pedig egy nem éppen nőies nyögés szakad ki.

Köszönöm, hogy elolvastad. Ha tetszett nyomj rá arra a csillag alakú gombra és ha van észrevételed esetleg kérésed írd meg kommentben✌🏻❤️🦄