Imagine

Bucky - Karácsonyi ajándék

Halihó! Hosszú szünet után meghoztam a @WhiteRavena által kért részt. Nagyon sajnálom hogy eddig tartott! (Az igazat megvallva, már meg volt írva csak elfelejtettem feltölteni 😓)
Azért remélem tetszeni fog!
Jó olvasást! ❤️

Mégis ki az a gyengeelméjű, életét megunt személy, aki az utolsó pillanatra halasztja a karácsonyi ajándékok beszerzését?
Te. Vagyis ti. Mert ugye a férjednek sem jutott ám eszébe szólni, hogy még nincsenek meg azok a nyamvadt ajándékok!
- Biztosan megvettünk mindet? - kérdezte Bucky, ahogy átvágtatok a tömegen. Az áruház dugig volt tömve emberekkel, bár mit is várhatnál, mikor mindössze 5 nap maradt Karácsonyig. Ilyenkor mindenki megbolondul, mintha az Apokalipszis közeledne.
- Igen, ne aggódj! Már csak be kell pakolnunk a kocsiba és mehetünk is haza. - válaszoltad és megigazítottad az egyik táskát a karodon, de ez sem segített. Teljesen elszorult a vérkeringésed. Bucky karjain 10-10, míg a tieiden 2-3 táska lógott. Ahogy haladtatok a parkolóba vezető ajtó felé besoroltál a kékszemű férfi mögé, hogy törje az utat. Hát igen, mikre nem jó egy több, mint 180 centi magas szuperkatona.
Hirtelen egy kisebb lökést éreztél jobbról. Odanézve egy kislányt pillantottál meg, aki a földön csücsülve nézte a szétgurult cukorkáit és a sírás határán állt. Csak ne sírj! Ne sírj, mert akkor én is sírok! - gondoltad magadban és a megbolondult hormonjaidat szidtad.
- Jaj annyira sajnálom! Nem láttalak Kicsim! - gugoltál le hozzá azonnal és elkezdted összeszedni az édességeket. Amit te eközben nem láttál, hogy Bucky halad tovább, észre sem véve a megállásodat.
- Angyalom, biztos minden megvan? Nem szeretnék még egyszer visszajönni. - fordult hátra, mikor elérete a lengőajtót, ám te nem voltál ott. A tömeget kezdte pásztázni, miközben a pánik egyre jobban szorította a torkát. Mindent eldobott a kezéből és a vele szembejövőket félrelökve kiabálta a neved.
- Parancsolj, ez volt az utolsó. - mondtad még egyszer rámosolyogva a kislànyra, majd az megköszönve a segítséget elszökdelt a legközelebbi játékbolt felé. Újra összeszedted a táskákat és feláltál, hogy folytathasd az utad, mikor a nevedet hallottad. Balra fordulva egy, az emberek között csörtető Bucky-t láttál, rengeteg aggodalommal az arcán.
- Itt vagyok! - kiáltottál és megpróbáltál úgy integetni, hogy ne üss meg másokat. Ez a rád vetett pillantásokból nem igazán sikerült. A következő pillanatban két erős kar fonódott köréd és egy fej temetkezett a vállad és a nyakad közé.
- Ilyet többé ne csinálj! Azt hittem bajod esett vagy elraboltak! Vagy valami rosszabb! - mondta, ahogy a válladnál fogva eltolt magától. Érezted, ahogy a teste még remeg egy kicsit, de kezd már megnyugodni.
- Ne haragudj, de fellöktem egy kislányt és segítettem neki összeszedni a cukorkáját.
- Legközelebb szólj! Majdnem szívrohamot kaptam!
- Nyugodjon meg Mr. Barnes, ha sokat idegeskedik, az árt a vérnyomásának. - próbáltad meg viccel elütni a dolgot és mikor láttad, hogy elmosolyodik, tudtad, hogy sikerült.
- Igaza van Mrs. Barnes. Indulhatunk? - kérdezte és a karját nyújtotta feléd.
- Hát persze. - belékaroltál és elindultatok a kijárat felé - Bucky?
- Igen?
- Hol vannak a táskák? - a válasz egy pár másodpercig tartó néma csend volt. Motyogot valamit, de nem értetted. - Tessék? - megint csak morgott valamit, de még mindig érthetetlen volt. - Nyisd már ki a szád és beszélj érthetően!
- Nem tudom. - érezted, ahogy a szemed tágra nyílik.
- Hogy hogy nem tudod?
- Mikor nem találtalak pánikba estem és lehet, hogy csak eldobtam őket. - ahogy felé fordultál, láttad az arcán szétterjedő halvány pírt.

Szerencsére a táskák ott voltak, ahol elejtette őket. Pont egy biztonsági őr mellett. Mindent összeszedtetek, majd bepakoltátok a kocsiba és indultatok haza.

Akkor most jöjjön egy kis időugrás egy gyönyörű '67-es Chevy Impala segítségével.

Karácsony napján mindenki a ti kis lakásotokba tömörült be. Az egész Bosszúállók banda ott volt és jól (és viszonylag kultúráltan) szórakoztatok. Már befejeztétek az ebédet, amit Nat-tal és Wandával készítettetek és az összes ajándékot átadtad. Már csak egy maradt a kezedben.
Bucky-é. Az izgalomtól izzadt a tenyered és görcsben állt a gyomrod. Vajon, hogy fog reagálni? Örülni fog neki? Vagy dühös lesz? Még egyikünk sincs erre felkészülve! - ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak át a fejeden, miközben a piros papírba csomagolt kis dobozt nézted. Hirtelen két barátnőd fogott közre, ám ők Bucky-t nézték, ahogy Steve-vel és Thor-ral beszélget a kanapén ülve.
- Mire vársz még? - kérdezte Natasha.
- Add már oda neki! - bíztatott Wanda is.
- Ti ezt nem értitek. Mi lesz, ha nem fog jól reagálni? - adtál hangot a félelmeidnek. Mind a ketten egyszerre sóhajtottak fel.
- Bucky imád téged. Nem tudom elképzelni, hogy ennek ne örülne. - mondta a vörös hajú kémnő.
- Ha mégsem szeretné, még mindig elválhatsz tőle és majd ketten neveljük a gyereket. Két ilyen menő anyukával nem is lesz szüksége az apjára. - nyugtatott meg a boszi.
- Már megbocsáss, de három menő anyja lesz. - szólt közbe Natasa, mire nem bírtad tovább és felnevettél. - Na gyerünk! - lökött hátba, amitől megindultál, majd mintha a lábaidnak külön életük lenne egyenesen Bucky felé vittek. Mikor odaértél elé gugoltál és halvány mosolyt rávillantva adtad át a csomagot. Ő először összehúzott szemöldökkel nézett rád, de egy kis mosoly látszott a szája sarkában. Gyorsan magyarázkodni kezdtél: - Tudom, hogy abban egyeztünk meg, hogy az idén nem ajándékozunk, de egyszerűen nem tudok jobb időzítést, hogy ezt odaadjam. - hadartam le egy szuszra.
- De én nem vettem neked semmit. - mondta kicsit bánkódva.
- Hidd el, ebben te is részt vettél. - Nat és Wanda kicsit felnevetett a szóhasználaton. A férjed, csak csillogó szemekkel nézte a dobozt, téged pedig majd megölt az izgalom. Úgy tűnt nem te vagy az egyetlen.
- Gyerünk már Barnes, bontsd már ki! - szólalt meg Tony a fotelból, ahol Pepper-rel ültek.
- Ja! Mostmár minket is érdekel! - monda Clint.
- Fémkezű barátom, kérlek haladj, mert a kíváncsiság vési az oldalam. - hangzott Thor öblös hangja. Bucky óvatosan szedte le a papírt, majd felnyitotta a doboz tetejét. Ahogy megpillantotta a benne lévő tárgyat teljesen lefagyott. Szó szerint. Abban sem voltál teljesen biztos, hogy levegőt vesz-e. Ezzel ellentétben a mellette ülő Steve arcán hatalmas mosoly terült el, majd mellkasát fogva felnevetett. A lányokon kívül mindenki Bucky mögé tömörült és az összes arcon mosoly húzódott és gratulációk röpködtek a levegőben. Egyedül Thor tűnt zavartnak.
- Mégis miért örül mindenki ennyire ennek a kis rózsaszín valaminek? - ráncolta a szemöldökét az asgardi óriás.
- Annak örülünk amit jelent. - válaszolta Pepper. Minden idegszáladdal az előtted ülő szuperkatonára koncentráltál és vártad a reakcióját. Hirtelen felemelte a fejét és könnyes szemekkel nézett rád.
- Ez biztos? - aggodalomtól elszorult torokkal bólintottál. Olyan gyorsan kapott fel, hogy reagálni sem volt időd. Háromszor megpördült veled, majd visszatett a földre azonban még így sem engedett el.
- Akkor örülsz? - kérdezted bizonytalanul. Hangosan felnevetett, majd egy gyors puszit nyomott a homlokodra.
- Persze hogy örülök! - válaszolta, majd megint magához ölelt. Érezted, ahogy a megnyugvás elönti a tested és az összes negatív gondolat elhagyja a fejed.
Hogy is kételkedhettem?

~Lia❤️