Azon a verő fényes, Nyári napon - mint akkoriban szinte mindig - szokásos helyemen, a szobámból nyíló teraszon üldögéltem, ecsettel a kezemben, miközben szigorú tekintettel szuggeráltam, az előttem található fehér színben pompázó festővásznat. Erős fejtörést okozott az, hogy nem tudtam, mégis hogyan kéne neki állnom a festésnek, vagy, hogy mivel is kéne kezdenem. Életemben először akartam embert megfesteni, előtte csak állatokat és szokásos tájképeket rajzolgattam.
Már harmadjára cseréltem ki a vásznat, mert egyik alkotásommal sem voltam túlzottan megelégedve. Végül, görcsösen markolva az ecsetet, húztam meg egy vonalat, de a kezem megremegett, ezzel teljesen elrontva az egészet.
Csalódott sóhajok közepette, raktam le végül az ecsetet, és álltam fel, hogy kicsit kinyújtózzak, és szüneteltessem egy kis időre a festést. Végül is, ami nem megy, azt inkább ne is erőltessük... Nem így tartja a mondás?
Rátámaszkodtam teraszom korlátjára, miközben az utca túl oldalán található, hatalmas, családi házat kezdtem el kémlelni, és abban reménykedtem, hogy egyszer csak megpillantom az egyik ablak mögött azt a lila hajzuhatagot, kinek a tulajdonosát próbáltam az imént megfesteni. A Szomszéd fiú.. Mindösszesen csak ennyit tudtam róla, és azt, hogy pár hete költöztek ide, mivel ösztöndíjat kapott az iskolánk matek tagozatára, ergo, rendkívül okos.
Amit még meg tudtam állapítani róla, az az, hogy gyönyörű, selymesnek tűnő, lila haja, nagy, húzott szemei, és rendkívül gyönyörű arca van. Pont olyan, festeni való.
Amint ezen töprengtem, újra elszomorodtam, és a festővásznamra pillantottam. Nagyon jó minőségű ecseteim voltak, kiváló festékeim, elvileg a tehetségem is megvolt hozzá, valahogy mégsem sikerült megfestenem a Szomszéd fiút. Bár lehet, hogy azért, mert csak kétszer láttam, és akkor is csak pár pillanatra, az ablakomon kileskelődve. De egy igazán jó festőnek, nem kéne egy lopott pillantás után is tökéletesen megfestenie a múzsáját?
Szomorkás gondolatmenetemet Édesanyám hangja szakította félbe.
- Jin, drágám! Gyorsan, öltözz át ebből a festékes ruhából! A Vendégek fél órán belül itt lesznek! - tessékelt be a teraszról, és a szekrényemben kezdett el kutakodni, hogy kiválassza számomra, a megfelelő öltözetet - mintha én magam ezt nem tudnám megtenni. Bár lehet, hogy a Vendégek fogadásához tényleg nem lenne túl illő ruházat egy kinyúlt, festékes, fehér pulcsi, és egy térdnél szakadt farmer nadrág, különböző, festett mintákkal az oldalán.
- Milyen vendégek jönnek hozzánk? Eddig nem is említetted. - érdeklődtem kíváncsiskodva, mert Anyám tényleg nem említette, hogy várnánk valakiket.
- Oh, igen, nem is mondtam még neked... - gondolkodott el egy pillanatra, miközben felsőteste teljesen elmerült a szekrényemben - Áthívtam az új szomszédokat egy ismerkedős ebédre. Nagyon kedves családnak tűnnek, ráadásul a fiuk egy idős veled, tehát biztos nagyon jól ellesztek! Megmutathatnád neki a festményeidet is. - mosolyodott el kedvesen, miközben a kezembe nyomott egy fehér inget, és egy fekete, testhez simuló nadrágot, majd ott is hagyott a szobámban, egyedül.
Pánikkal telve ültem le az ágyamra, és Anyám szavait próbáltam emésztgetni. Én most... én most tényleg láthatom a Szomszéd fiút? Teljes élet nagyságban? Ez valóban megtörténik? Esetleg, beszélhetek is majd vele?
Testem minden porcikáját kellemes bizsergés járta át, és egész mellkasomban szét áradt, egy, a boldogsághoz nagyon hasonlító érzés.
'Azon a bizonyos, verő fényes, Nyári napon festette meg az élet, a legelső olyan festményét, amelyen együtt állhattam modellt, a Szomszéd fiúval...'
Sziasztook^^
Lehet, hogy már nagyon untok, de nem tudok megülni a fenekemen..😅
Már egy jó ideje tervezek egy NamJin történetet, de csak most sikerült rá szánnom magam arra, hogy el is kezdem.😄
Igazából még nem teljesen állt előttem össze a történet, de egyenlőre nem tervezem túl hosszúra, és nem is akarok belevenni túl sok csavart sem, szimplán csak egy ártatlan kis történetet szeretnék írni, SeokJin és NamJoon szerelméről.😊❤️ Na de, azért lesznek még... khm ...akarom mondani, nem akarok előre spoilerezni!😄
Nagyon Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket, ez a nem túl sokat mondó Prológus!😁❤️
Kommentjeiteket, szavazataitokat, véleményeiteket nagyon boldogan fogadnám!!💞
VOUS LISEZ
IQ bajnok a szomszédból ||NamJin||
Fanfiction- Nem értem. Egyetlen egy matematikai fogalom se definiálja azt, ami közöttünk van. Rengeteg könyvet elolvastam, de nem kaptam választ ezekre a furcsa érzésekre. - NamJoon, mondtam már, hogy a Szerelmet ne a Tudományban, hanem a Művészetben, Magadba...
