IQ bajnok a szomszédból ||NamJin||

11. rész

Rémülten meredtünk az előttünk álló NamJoonra, kinek a pillanatok törtrésze alatt zuhant ki telefonja a kezéből, s érkezett meg a földre, egy hatalmas koppanás kíséretében. Teljesen lefagyva pillogott ránk - továbbra is az ajtóban állva -, s úgy tűnt, mint aki szoborrá dermedt az elmúlt másodpercekben.

Vörös fejjel másztam ki Kyungil öléből, s ujjaimat tördelve tápászkodtam fel a földről, Nam felé közelítve, aki továbbra is csak szemével követte a történéseket, de megmozdulni - aligha akart volna ebben a pillanatban.

Kissé tétovázva álltam meg előtte, s már nyitottam is volna az ajkaimat, hogy mondjak neki valamit - noha, fogalmam sem volt arról, mit tudnék mondani egy ilyen helyzetben -, mikor is, Kyungil kezei simultak a derekamra, így állítva meg engem minden nemű cselekedetemben.

- Jinnel megvan közöttünk az a bizonyos szikra. - olyan határozottan szólalt meg, hogy még a libabőr is végig futott rajtam, ezzel egy kellemes borzongást kiváltva belőlem. Félve pillantottam vissza a lila hajú fiú felé, aki lassan, kiengedte a levegőt ajkai közül, s torkát köszörülgette. Szemöldökeit erősen ráncolta, s látszólag azon gondolkodott, hogy mit is mondhatna - de végül, csak hosszú percek múlva szólalt meg először.

- Nos, nem gondoltam volna, hogy te is a saját kapudra játszol. - nevetett fel zavartan, miközben tarkóját vakargatta, s szemei a szoba különböző pontjai között cikáztak, ennek ellenére tudtam, szavait nekem intézte.

- Izé, sajnálom, hogy nem mondtam. - mosolyodtam el kínomban, továbbra is őt fürkészve, hátha végre rám pillant, de ez továbbra sem történt meg, inkább a mögöttünk található kanapét kezdte el figyelni.

Az ezek után beálló kínos csöndet végül Kyungil törte meg, aki egy aprócska csókot lehelt a nyakamra, majd NamJoon felé fordult.

- Tudom, hogy talán elsiettük ezt a csókolózós dolgot, de azoknak a kívánatos ajkaknak nem tudtam ellen állni! - nevetett fel, majd folytatta - Tudod, hogy van ez NamJoon! Azt hiszem, számomra is olyan első látásra szerelem volt ez a Hercegnővel, mint neked és Byulnak! - kacsintott a lila hajú fiúra, aki pár másodperc habozás után bólintott egyet.

Még mindig eléggé össze voltam zavarodva. Kyungil a derekamat simogatta, az előbb pedig azt mondta, első látásra belém szeretett - ami kétség kívül, elég romantikusnak hatott, s talán, még madarat is lehetett volna velem fogatni, ha előttem éppen, nem NamJoon állt volna, a fiú, aki iránt egészen eddig epekedtem. Azt nem állíthattam, hogy a szürke hajú fiú nem mozdított meg bennem semmit, hiszen az iménti csókjának hála, a pillangók még most is hevesen verdesnek a szívemben, de azt sem tagadhatom le, hogy az utóbbi hetekben mennyire reménytelenül beleszerettem a lila okostojásba, s még ha, meg is fogadtam, hogy leteszek erről a reménytelen szerelemről - ez azért nem megy ilyen könnyen.

- M-most haragszol? - emeltem bűnbánóan íriszeimet NamJoonra, aki végre vissza nézett rám, s szemeivel csak engem pásztázott. Egy pár pillanatig csak meredt rám, s mintha, erősen gondolkodott volna valamin, azonban végül, csak elmosolyodott, s megingatta fejét.

- Dehogy haragszom SeokJin. Mostanság olyan búskomornak tűntél, és ha Kyungil végre jobb kedvre derít téged, és esetleg, meg is kedveled őt, annak én csak örülni tudok. - mosolya őszintének tűnt, azonban nem tudtam elmenni amellett a tény mellett, hogy szavai fájdalmat okoztak szívemnek.

Önzőnek tartottam magam és undorítónak, amiért annak ellenére is, hogy lemondtam az előttem álló fiúról, s megcsókoltam a mellettem állót, én még is csak abban reménykedtem, hogy NamJoon majd ellenezni fogja a kapcsolatunkat.