Sosem voltam valami beszédes tipus. Mindig dadogtam amikor valaki odajött hozzám és beszélgetni szeretett volna velem. De ez egy nap megváltozott. Találkoztam Rioval. Nem külömbözött a többi lánytól a suliban, de mégis, Ő megértett engem. Így lettünk legjobb barátnők. Neki köszönhettem hogy nem kellett már egyedül ülnöm a sarokban a szünetekben, hogy a többiek már nem piszkálnak mert Ő megvédett. Ennek már 3 éve. De most inkább elmondom ki is vagyok én. A nevem {Név}. 15 éves vagyok. És amint itt elmondtam Rio a legjobb barátnőm. Neki köszönhetem, hogy mostmár én is ugyanolyan középiskolás lettem mint minden másik lány. Mondjuk abban eltérek tőlük hogy egy kissé erőszakos vagyok a fiúkkal szemben. Kicsit. Khmm... utálom őket. És ennek az apám az oka. Ugyanis 1 éve hátrahagyott engem, édesanyámat, és a nővéremet, Charlotte-ot. Ennek köszönhetően szegény nővéremnek a fősuli mellett dolgoznia is kell. Azt hiszem étteremben pincér. De nem tudom pontosan. De az biztos hogy minden nap 10-kor esik haza. Emiatt pedig legalább éjfélig tanul. Őszintén sajnálom Őt. De ettől függetlenül sok időt tölt velem. Na de nem húznám tovább az időt.
Reggel suliba menet találkoztam Rioval. Sikítozva ugrottumk egymás nyakába.
-Rioo!
-{Néév}-chan!! Annyira hiányoztál!-ölelt olyan szorosan, hogy csoda ha az ember kap levegőt.
-Te is nekem!!
-Na induljunk. Nem akarsz elkésni ugye?-nézett rám lelkesen.
-Hát ami azt illeti.-nevettem el magam Rioval együtt.
Mikor megérkeztünk a suli elé megláttuk Karmát. Juhú. Tényleg Őt elfelejtettem megemlíteni. Leírom egy szóban. Zaklató! Egyszerűen nem hagy élni. Szinte mindenhova követ, és nem lehet lerázni. Na mindegy is.
-Na én azt hiszem elmegyek arra.-mutattam az ellenkező irányba, és indultam is, mikor szerencsétlenségemre Karma észrevett minket.
-Áh Rio, {Név}-chan~-annyira felhúz.
-Hányszor mondtam hogy ne hívj így?!-emeltem fel a hangom.
-Noos én azt hiszem előre megyek~-dalolta Rio.
-Várj ne hagyj itt!-kiáltotam utána keservesen, de nem kaptam választ. Mikor végképp otthagyott minket, Karma egy gúnyos mosolyt villantott felém.
-Mit vigyorogsz már megint?-kérdeztem idegesen.
-Én? Én aztán semmit.-és lelépett. Hála az égnek. Úgy döntöttem, én is a tornaterem felé veszem az irányt, ahol a diri tart egy kb 2 órás előadást.
Mikor átvészeltük mindenki odasietett a faliújsághoz, ahol kiirták hogy ki melyik osztályba kerül. Igen ez is egy szokás a mi iskolánkban. Szememmel fürkésztem melyik osztályba kerültem. 10/A. Viszont Rio nevét a 10/B osztálynál találtam meg. Hirtelen mellettem is termett az említett személy.
-R-Rio-sírtam neki.
-{N-Név}-sírt ő is.
-Azért megnézem kikkel kerülök még egy osztályba.-azzal elkezdtem olvasni a névsort. Eddig nem rossz. Aztán megpillantottam egy nevet ami kiváltotta belőlem az aggodalmat. Ezt nyilván Rio is észrevette,mivel arra nézett ahol az ujjam megállt. Karma Akabane. Barátnőm is döbbenten nézett, és megölelt.
-Kitartást. És reménkedj benne hogy nem egymás mellé ültetnek.-csak ennyit mondott. Aztán felbukkant az emlegetett szamár.
-Óh {Név}-chan! Ezek szerint egy osztályba kerültünk. Hehehe~-nevetett önelégülten.
-Rio te kikkel kerültél egy osztáyba?-hagytam figyelmen kívül Karmát.
-Hmm.. lássuk csak.-aztán egy helyen megakadt a szeme.
-Mi az?-kérdeztem. Aztán persze leesett. Rio azzal a fiúval került egy osztályba akibe szerelmes. Yuma Isogai. Őszintén nem tudom mit lát benne, de az biztos hogy Rio nagyon aranyos amikor szerelmes.
-Neked legalább mázlid van.-sóhajtottam.
-Naa ne legyél ilyen {Név}-chan~-megölöm!
-Meg. Mondtam. Hogy. Ne. Hívj. Így.-tagoltam a mondtatot hátha megérti. De csak azért is húzta tovább az agyam.
-Most méért {Név}-chan? Szerintem jól hangzik.-vigyorodott el gúnyosan. Szúró pillantással néztem Karmára, és arra eszméltem fel, hogy Rio otthagyott. Megint.
-Na megyünk?-nézett rám vigyorogva.
-Menjünk.-sóhajtottam.
Mikor megérkeztünk az osztályterembe, választottam egy random helyet és leültem. Karma szerencsére a terem másik végében foglalt helyet, úgyhogy egyenlőre nyugtom volt. Mikor bejött a tanár mindenki elcsendesült.
-Ültetés!-mondta a tanár köszönés nélkül. És elkezdte sorolni a neveket. Csak ne Karma mellé. Csak ne Karma mellé! Ám imáimat nem hallgatta meg senki. Karma mellé kerültem.
-Áh {Név}-chan! Hát nem csodálatos?-vigyorgott. No problem. Mellette ülök. Könnyebben megölöm.
-Nem.-vágtam rá egy kis idő után.
-Hee~ most miért vagy velem ilyen rideg?-biggyesztette le a száját.
-Csodálkozol?-adtam a nem túl kedves választ. Erre ő csak mosolyogva megvonta a vállát.
Az első óra gyorsan eltelt. A szünetben Rio után kutattam, és hirtelen megéreztem valaki lehelletét a nyakamon. Kirázott a hideg. Arrébb ugrottam, (szó szerint) hogy lássam ki az illető. Őszintén arra számítottam, Karma lesz az, de helyette Rio volt a hátam mögött és röhögött.
-Csak nem megijedtél?-nevetett még mindig.
-Nem! Csak, csak.......-Nem tudtam válaszolni.
-Szóval megijedtél.-mosolygott.-Azt hitted Karma vagyok mi?-vigyorgott gúnyosan.
-MI?! Dehogy is! Miket képzelsz te? Hehehehee!-kííínos.
-Ahaa. Hát ha te mondod.-ekkor megfordultam, és Karma állt előttem alig 10 centire.
-Helló~
-Ne gyere ilyen közel!-rúgtam volna belé, ha ki nem kerüli.
-Ejnye-ejnye {Név}-chan! Rossz hangulatban vagy ma ugye?-Hogy mi?
-Mért lennék rossz hangulatban?-Néztem rá furcsállva.
-Mert annyira gonosz vagy velem.-biggyesztette le a száját újra.
-Te ezen csodálkozol?-néztem rá szúrós szemmel.
-Nem. Csak nem értem miért csak velem vagy ilyen. Más fiúkkal nem és-
-Mert csak te csimpackodsz így rám!-erre a mondatra Karma mintha kicsit meglepődött volna, majd elmosolyodott, és elindult a másik irányba. Én kimentem a mosdóba, és megmondtam Rionak hogy nyugodtan menjen előre.
~Karma szemszöge~
Az udvarra sétáltam kifelé, mikor Rio utánamjött.
-Karma.-kezdte.-Van azzal valami szándékod, hogy {Név}-chant "piszkálod"?
-Nem is tudom.-erre ő csak kérdőn nézett felém.-Talán.
-Tetszik neked?-kérdezte, és látszott rajta hogy nem nagyon tudja visszafogni a vigyorát.
-Nem mondok semmit.-feleltem, és indultam volna tovább ha Rio fel nem tart.
-Szóval igen.-mosolygott.
-És akkor mi lenne?-kérdeztem vissza. Nem válaszolt csak mosolyogva elment valamerre.
~{Név}-chan szemszöge~
Mikor kijöttem a mosdóból Rio fogadott egy fülig érő vigyor kíséretében.
-Min mosolyogsz ennyire?-kérdeztem felvont szemöldökkel, mégis mosolyogva.
-Ugyan hagyd csak.-legyintett.
-Hát jó. De egyébként mondtam hogy nyugodtan előre mehetsz.
-Ha már órákon nem lehetünk együtt legalább szünetekben had legyek melletted.-mosolygott.
-Igaz. Akkor-és megszólalt a csengő.-Jajj nee~ vissza kell mennem amellé a vörös ördög mellé-sírtam Rionak.
-Kitartást.-csak ennyit mondott és mindketten elindultunk órára.
