Igen, tudom. Rettentő régen volt rész. De tényleg. A lényeg hogy az én hibám. (Ki másé lenne) És elnézést kérek emiatt. De végre megjött az ihlet, és időm is van szóval itt van végre az új rész. Remélem majd azért tetszik. 😁
Reggel mozgolódásra ébredtem. Hát nem az a vörös ördög fészkelődött mellettem?
-Mégis mit mondtam neked tegnap este?-böktem meg az oldalát.
-Azt mondtad hogy "ha az este folyamán meglátsz az ágyban lerúgsz róla". De reggel van.-fordult velem szembe. Szóra nyitottam a számat, de nem találtam semmi kifogást. Sajnos igaza volt.
-Na látod. Nekem van igazam.
-Ne szokj hozzá.-böktem a mellkasára.
-Viszont ehhez hozzá tudnék szokni.
-Mármint?
-Ahhoz hogy te és én ketten, egy ágyban es-nem hagytam hogy befejezze, ugyanis az arcába nyomtam a párnámat.
-Ugyan már {Név}-chan. Vedd le a fejemről!
-Perverz!-felálltam az ágyról, és kimentem a konyhába, hogy csináljak valami reggelit. Kevés gondolkodás után a pirítósnál maradtam. Nem sokkal később Karma is kijött.
-Csak nem nekem csinálsz reggelit?-kérdezte.
-Nem.-válaszoltam egyszerűen.
-De {Név}-chan, akkor most mit reggelizek?-támasztotta az állát a fejemre.
-Uram az égben.-motyogtam magam elé.-Na jó. De ne éld bele magad hogy én csinálom neked a reggelit.-néztem fel rá.
-Pedig el kell fogadnod a jövőre nézve.
-Miért is?-kérdeztem.
-Mert ha te leszel a feleségem akkor muszáj lesz sütnöd főznöd a férjednek.-ettől a mondattól úgy elvörösödtem, hogy szerintem már a fejem is gőzölgött.
-Ki..ki mondta hogy pont én leszek a te f..feleséged?-fordultam felé.
-Hát én.-mutatott magára a vörös egy huncut vigyorral az arcán.
-Kész a reggelid.-nyomtam a kezébe a tányért.
-Gyorsan váltasz témát. Csak nem zavarban vagy?-könyökölt az asztalra.
-Nem.
-Az arcod másról árulkodik.-bökött a homlokomra.
-Inkább egyél.
-Oké-oké.-bólogatott, majd hozzáfogott ő is a reggelijéhez.
Mikor végeztem, bementem a szobámba átöltözni.
-{Név}-chan, igazán jó háziasszony lenne belőled.-lépett be a szoba ajtón Karma. Ezzel egyébként semmi baj nem lenne, ha én éppen nem a pizsama gatyámba és egy melltartóban lettem volna.
-Te mit csinálsz? Menj ki.
-Miért?-kérdezte egy értetlen arckifejezéssel.
-Mert öltöznék.-mutattam magamra. Mint akinek csak most esik le, Karma arcán megjelent egy szinte már ijesztő, mégis perverz vigyor, és közeledett felém.
-K-Karma te mit csinálsz?-kérdeztem tőle, majd mikor már csak pár centi volt köztünk, megállt.
-Olyan édes vagy.-nézett le rám. Hirtelen ellökött az ágyra, majd a nyakamat kezdte szívni. Kicsit felszisszentem.
-K-Karma ezt ne i-itt.-mondtam, de mintha meg se hallotta volna. -Karma!-löktem el magamtól.
-Mi az?
-Ezt ne most...-erre óvatosan elmosolyodott, aztán hosszasan megcsókolt.
-Majd máskor folytatjuk.-suttogta a fülembe amitől megborzongtam. Aztán felállt, és kisétált a szobából. Vörös fejjel néztem magam elé és próbáltam feldolgozni a hallottakat. Ha úgy nézzük félig-meddig sikerült.
A suliba vezető út csendben telt. De nem az a kínos csend, amikor egyikőtök sem tudja mit mondjon, hanem az a jóleső csend. Addig is volt időm agyalni a reggel történteken.
Mikor beértünk a suliba, pár szempár ránk szegeződött. Tudnám hogy miért.
-{Név}-chaaan~!-köszöntött Rio.
-Szia.
-Úh~ Csak nem megzavartam valamit?-vigyorgott a barátnőm.
-Mire célzol?-kérdeztem furcsállva. Rio a kezem felé bökött. Nos igen. Karma az úton rákulcsolta a kezét az enyémre.
-Ez nem jelent semmit.-mondtam kissé elpirulva.
-Ahaa~-bólogatott Rio.
-{Név}-chan, ez neked semmit nem jelent?-biggyesztette le az ajkát a vörös.
-De. Mármint izé... Nem tudom...?-magyaráztam össze-vissza.
-Ühüm, szóval szeretsz.-tapintott rá a lényegre Karma.
-Ezt egy szóval sem mondtam Mármint....-gondolkodtam el.
-Na jó mindegy.-nevetett fel a vörös ördög. Sóhajtottam egyet majd elindultam az osztályterem felé, Karmával mögöttem.
-Jó reggelt! -hallottam meg egy ismerős hangot. Hátra fordultam, és Karma mögött Nagisát láttam meg.
-Szia Nagisa.-köszöntem neki boldogan.
-Szia {Név}-san. Jó reggelt Karma-kun.-mosolygott ő is. Karma egy kis ideig szótlanul figyelte szegény Nagisát.
-Jó reggelt.-köszönt végül azzal a tipikus mosolyával.
-Fugyelj {Név}-san beszélhetnénk suli után? Négyszemközt?-kérdezte Nagisa kicsit felbátorodva.
-Persze.-mosolyogtam a fiúra.
-Köszönöm. Akkor... Suli után.-aztán elsuhant mellettünk.
-"Persze"?-kérdezte Karma rám nézve.
-Tessék?-emeltem rá a tekintetem.
-Te csak úgy belementél egy csevegésbe Nagisával?
-Mi van veled Karma?-kérdeztem furcsállva.
-Ne is törődj vele.-fordította el a fejét.
-Karma... Lehetséges hogy féltékeny vagy?-vigyorodtam el.
-Nem.-mondta ki nemes egyszerűséggel némi habozás után.
-Biztos? Pedig nekem úgy tűnik.-incselkedtem vele.
-Rosszul látod a dolgokat {Név}-chan. Nem vagyok féltékeny.-védte magát a vörös. Én csak egy mosolyra húztam a számat és megöleltem Karmát. Ő viszonozta azt, és állát a fejemre tette. Viszont amikor elengedtem volna még gyorsan a fülembe súgott valamit.
-Délután ott leszek a közelben. Ha akármi olyat csinál ami nekem nem tetszik kitekerem a nyakát.-utalt Nagisára majd elengedett. Nekem ennyi elég volt és magamban megállapítottam hogy Karma igenis féltékeny. Ezzel a tudattal ültem be az órákra is.
Sok érdekesség most sem történt a tanórákon. A legtöbb órán diktáltak, vagy pedig feleltünk. Én kaptam is egy ötöst. Boldogan léptem ki az iskolából, majd a megbeszélt helyre indultam. Ott aztán meg is pillantottam Nagisát.
-Szia!-köszöntem neki egy mosollyal az arcomon.
-Hm? Szia {Név}-san.-viszonozta a gesztust, majd magához invitált.
-Miről szerettél volna beszélni?-kérdeztem.
-Khm.. nos arról a kávézóban történtekről. Sajnálom hogy úgy elviharzottam akkor.-kezdte a földet bámulni.
-Óh, semmi baj. Az már a multé.-legyintettem.
-Örülök hogy ezt hallom. És... Esetleg nem adnál nekem még egy esélyt?-kérdezte felpillantva rám.
-Ehm.. Nagisa. Tudod nagyon aranyos fiú vagy és én szívesen adnék még egy esélyt, mert hát mindenkinek jár, de az a helyzet hogy-
-Az a helyzet hogy éppenséggel barátja van.-lépett elő Karma istentudja honnan, aztán mellém lépett és átkarolta a vállamat.
-K..Karma-kun?-lepődött meg Nagisa. Nem ő volt az egyetlen.
-Igen én volnék. És ahogy említettem {Név}-channak már fiúja van szóval bocsi. De nem lesz itt semmilyen újrakezdés.-nézett rosszallóan a kissé rémült kék hajú fiúra.
-Ezesetben. Elnézést.-mondta nyugodt hangon és elsétált. Egy darabig néztem utána aztán Karma felé fordultam.
-Lehettél volna egy picit finomabb is.
-Még őt véded?-nézett le rám.
-Nem! Szó sincs ilyesmiről. Csak... Nem is tudom.-gondolkodtam el.
-Én megmondtam hogy ha valami olyat mond ami nekem nem tetszik akkor közbelépek.-vonta meg a vállát unottan.
-Féltékeny vagy.-nevettem fel.
-Nem!-tiltakozott továbbra is a vörös.
-Dehogynem. Az vagy.
-Nem vagyok féltékeny.-fordította el a fejét, aztán visszafordult, és lassan megcsókolt.
-Csak szimplán nem szeretem ha valaki azzal szórakozik ami az enyém.-vigyorodott el. Hát mit ne mondjak, olyan vörös lett a fejem mint Karma haja.
-A t-tiéd?
