Karma még mindig szorosan ölelt. Egy kis idő után, de visszaöleltem. Éreztem hogy kicsit meglepődik, de utána elkezdte simogatni a hátam, mire én egy picit elpirultam és reménykedtem hogy nem veszi észre. Egy darabig így voltunk, amikor a csengő megszólalt.
-Óh m-mennünk kéne.-szólaltam meg halkan.
-Minek?-suttogta a fülembe Karma.
-M-Mi az hogy minek, becsengettek.-tiltakoztam miközben az öleléséből próbáltam kiszabadulni.
-Á-Á nem mész te sehová.-szorított magához.
-M-Mit akarsz?
-Én aztán semmit. De addig nem mész el innen amíg nem válaszolsz a kérdésemre.
-Oké. Mi lenne az?-adtam be a derekam.
-Hogyan érzel irántam?-kérdezte komoly arckifejezéssel.
-M-Mi? Várj öhm....nos izé....-erre kicsit felnevetett.-M-Mit röhögsz?-kérdeztem fülig elvörösödve.
-Na jó. Hogyha ennyire nem tudsz válaszolni adok egy kis segítséget.-mondta mosolyogva majd egyre közelebb hajolt az arcomhoz, mire elkezdtem hátrálni, de nekiütköztem a falnak. Karma két kezét a fejem mellett a falhoz támasztotta, és akkor teljesen ledöbbetem. Karma megcsókolt. Teljesen lesokkolva álltam egy helyben. Nem reagáltam semmit. Mikor eltávolodott tőlem mélyen a szemembe nézett.
-{Név} én szeretlek.-erre csak mégjobban elpirultam és kicsit eltoltam magamtól.
-Ííííííí!-hallottunk magunk mellett egy visító hangot.
-R-Rio?-döbbentem le.
-{Név}-chan! El kellett volna mondanod hogy jársz Karmával!
-M-M-M-M-Mi? Nem, nem, nem! Mi nem j-járunk csak.....-dadogtam majd a végét alig hallhatóan motyogtam.
-Tessék~?-érdeklődött tovább Rio.
-Csak K-Karma cs....csókolt m-meg.-mondtam bizonytalanul, miközben a földet bámultam.-De várjál csak. Te miért nem vagy órán?-ekkor Rio olyan fehér lett mint a fal.
-Elkésett de nagyon.-mondtuk egyszerre Karmával.
-Na jó én most rohanok, matekom van éés mondjuk úgy hogy a tanár már alapból sem szívlel, szóval sziasztok!-azzal elkezdett rohanni, kettesben hagyva engem Karmával.
-Nos?-nézett rám Karma miután Rio végleg eltűnt.
-Ezt most hogy érted?
-Az előző kérdésem. Hogyan érzel irántam? Gondolkozz el rajta.-mosolygott majd otthagyott.
-Komolyan.-bambultam a földet.
Miután nem mentem be órára, kaptam egy kis fejmosást a tanáromtól, de nem volt vészes. Szünetben Rio után kutattam, de nem találtam sehol. Egyszer csak valaki nekemjött.
-Áh bocsi.-megint az a kék hajú....nos még mindig nem tudom hogy fiú-e vagy lány. De inkább fiúnak néztem.
-Semmi baj.-mosolyogtam kedvesen.
-Igaz is. Én Nagisa vagyok.
-Én pedig {Név}.
-Örvendtem.-intett majd továbbállt. Van egy olyan érzésem hogy nem ez volt az utolsó találkozásom Nagisaval.
-Látom megismerkedtél Nagisaval.
-Rio! Megijesztettél.-fordultam felé.
-Ahogy terveztem.-vigyorgott.
-Nem is tervezted így.
-Eléggé ismersz.-nevetett fel.
-Halihó~-hallottam meg a hátam mögül egy hangot. Automatikusan hátraugrottam és megfordultam. Karma volt az. Egyből olyan vörös lettem mint a haja színe.
-Hee~ Mi a gond {Név}-chan?-vigyorgott, miközben felém közeledett.
-M-Maradj távol.-toltam el magamtól miközben lefelé néztem. Karma még szóra nyitotta a száját de a csengő megmentett.
-Mennem kell órára sziasztok.-kerültem ki Karmát.
-Ugye tudod hogy egy osztályba járunk.-szólt utánam, de figyelmen kívül hagytam.
-Komolyan. Zűrös egy lány.-mosolygott Karma utánam nézve.
-Veled se lehet könnyű.-mosolygott Rio Karmára.
-Soha nem mondtam hogy könnyű lenne velem.
-Na de most megyek órára, szerintem te is menj {Név}-chan után.-indult el Rio az osztály felé.
-Meglesz.-mosolygott Karma.
-Aztán vigyázz rá.-azzal Rio eltűnt az ajtó mögött.
Utolsó óra után rögtön a munkahelyem felé indultam. Mikor megérkeztem, bementem a személyzeti ajtón és egyből a főnök fogadott. Anna.
-Áh {Név}. Örülök hogy itt vagy. Mivel ez lesz még csak az első napod nehogy nagyon kifáraszd magad.-mosolygott kedvesen.
-Megígérem.-bólintottam, majd Anna egy kis csomagot nyomott a kezembe.
-Ez az egyenruhád a munkahelyen. Menj csak vedd át. Az öltöző itt van az ajtótól jobbra.-mutatta az utat.
-Rendben köszönöm.-azzal az öltöző felé vettem az irányt. Az egyenruha egy kicsit térd fölé érő fekete szoknyából, egy háromnegyed ujjas fehér blúzból, és egy kis fehér kötényből állt. Minden alkalmazotton ilyen volt. Átvettem, majd a hétköznapi ruhámat betettem a névreszóló szekrénybe.
-{Név} nagyon jól áll rajtad!-árdozott a főnök.
-Köszönöm.
-Na de most menj, várnak a vendégek.-tolt ki az ajtón, ahol az emberek engem néztek egy pillanatig.
-Ne izgulj mivel te vagy az új lány egy kis ideig mindenki téged fog nézni.-jött oda mellém egy hosszú copfba összefogott vörös hajú lány.-Igaz is én Erisa vagyok.-mosolygott rám.
-Én pedig {Név}.-viszonoztam a mosolyt.
-Oh nézd neked intenek. Menj, vedd fel a rendelésüket.-kacsintott. Odamentem az asztalhoz, és elővettem a kis jegyzettömböt, és egy tollat.
-Mit szeretnének rendelni?-kérdeztem udvariasan.
-Én egy capuccinot szeretnék cukorral.-mondta egy fiatalabb nő.
-Én pedig egy omlettet.-mondta a vele szemben ülő szintén fiatal férfi. Lejegyeztem amit kértek.
-Egy kis türelmet kérnék, máris hozom.-bementem a konyhába, elmondtam rendelést, és pár perc múlva már vittem is ki az asztalhoz.
-Itt is lenne a rendelésük.-tettem az asztalra.
-Köszönjük.-mondták egyszerre.
Miután lejárt a munkaidőm, kimentem a személyzeti ajtón, ami egy sikátorba vezetett. Elindultam az utca felé, és amikor kint voltam a sikátorból, teljesen elhagyott az erőm. Karma a kávézó előtt állt és nézett befelé az ablakon. Csak azt ne mondd hogy látta ahogy én pincérkedem. El akartam mögötte sunnyogni, de sajnos nem sikerült.
-Hát te mit keresel itt?-kérdezte nem megfordulva.
-Csak erre jártam. És te mit keresel itt?-kérdeztem idegesen.
-Én is csak erre jártam amikor megláttam ezt a kávézót. Úgysincs olyan messze a házamtól. Azon gondolkodtam egy nap benézhetnék ide.-ugyan nem láttam az arcát de nagyon úgy éreztem hogy egy pimasz mosoly szökik az arcára. Fogalmam dem volt mit válaszoljak erre, aztán egy hirtelen ötlettől fogva megszólaltam.
-Én megyek majd holnap.-azzal elhúztam a csíkot.
Hazaérve elújságoltam Charlottenak hogy milyen a munkahelyem, hogy mindenki olyan kedves velem, meg hogy milyen kellemes a légkör. Aztán együtt vacsoráztunk, és mindketten elmentünk aludni.
