Második órán Karma szerencsémre hozzám sem szólt. Mondjuk kissé szokatlan, de örülök neki. Mikor kicsengettek, az ajtó felé vettem az irányt, és már nyúltam a kilincsért, ám valaki az ajtó másik oldaláról megelőzött. És ennek az lett a következménye hogy az ajtó nekemvágódott, én meg a földre.
-Uramisten jól vagy?-jött oda hozzám egy kék hajú srác? Nem tudom megmondani.
-Persze, csak egy kicsit fáj a fejem.-mosolyogtam rá.
-Biztos?-nézett aggódva, miközben felsegített.
-Igen.
-Akkor jó.-sóhajtott majd odament az egyik osztálytársunkhoz. Elindultam kifelé az ajtón, de hirtelen annyira megszédültem, hogy ismét a padlón kötöttem ki. Ezt Karma észre is vette.
-Na mivan már, már a saját lábadban is elbotlasz?-hallottam a gúnyt a hangjában, de nem igazán figyeltem rá. Próbáltam felállni, nem sok sikerrel.
-Hékás minden oké?-hallottam Karma hangját, ahogy egyre közeledik felém. A fejemhez kaptam. Nagyon fájt. A látásom is kezd homályosulni. Nem, nem {Név} nem ájulhatsz el! Szedd össze magad!
-Karma..
-Igen?-guggolt le mellém.
-Pofozz fel.-erre bevágta a pokerface-t.
-Mégis miért?-nézett rám értetlenül.
-Az mindeggy csak csi-ekkor Karma felkapott, és elindult kifele az ajtón.
-H-Hé mit csinálsz?-kérdeztem kissé elpirulva.
-Nem vagy jól igaz?-nézett rám pimaszul.
-Dehogynem! Semmi bajom.-mondtam keresztbe tett kézzel.
-Márpedig ha azt kéred üsselek meg súlyos beteg vagy.-vigyorgott rám. Csak szúrós pillantással ránéztem, majd azon kaptam magam, hogy a gyengéledőn vagyunk.
-Hé mondom hogy semmi bajom!-mentegetőzök, de Ő csak letett az egyik ágyra, és odament az ápolónőhöz, mondott neki valamit, aztán leült az "ágyam" mellé.
-Meddig akarsz itt ülni?-kérdeztem egy 10 perc után.
-Amíg el nem alszol.-Ez most komolyan beszél?
-Még mit nem! Menj ki!-utasítgattam.
-Neem~
-És megmondanád miért nem?
-Öhmm lássuk csaak~ neem~-Annyira felhúz.. Vajon ilyenkor mire gondol? Nem {Név}, ilyeneken ne is gondolkodj!
-És mégis miért hi.........-na pompás bealudtam. Mindeggy.
Mikor felkeltem, Karma már nem volt ott. Hála az égnek. Várjunk. Mennyi az idő? Ránéztem a falon lévő órára, ami 15:46-ot mutatott.
-Remek. Az utolsó órának most lett vége.-ezért felkeltem az ágyamból, elköszöntem a nővértől és indultam haza.
Út közben, úgy éreztem valaki követ, de nem fordultam hátra, szerintem csak beképzeltem magamnak. De csak szerintem. Ugyanis mikor a házunk elé értem valaki a hátam mögül megszólalt.
-Szóval itt laktok?-megfordultam, és hát persze hogy Karma állt mögöttem.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem.
-Követtelek.-mondta szemrebbenés nélkül.
-Hogy tudod ezt úgy mondani, mintha egy teljesen mindennapi dolog lenne?-kérdeztem, miközben a kapunkon mentem be.
-Nemtom.-vonta meg a vállát.-Mindenesetre megbizonyosodtam róla hogy már nincs bajod.
-Ezt miből gondolod?-néztem rá kérdően.
-Abból ahogy beszélsz velem.-kacsintott, majd elindult a másik irányba.-Holnap.-legyintett egyet a kezével, meg nem fordulva. Én bementem a házba, köszöntem anyának, és nekiláttam a tanulásnak.
-{Név} biztos nincs semmi bajod?-kérdezte anya aggódó tekintettel.
-Ne aggódj anya, minden rendben.-mosolyogtam.
-De azért pihend ki magad rendesen.-azzal, elment vacsorát készíteni.
Egy órát tanultam, majd mikor a nővérem is hazaért, mind megvacsoráztunk.
-{Nééév}! Hallottam mi történt veled. Nincs bajod?-ölelgetett a nővérem.
-Charlotte... de mindjárt megfulladok ha tovább folytogatsz.-nevettem.
-Óh sajálom, egy kicsit elragadtattam magam.-nevetett kínosan.
-Semmi baj.-mosolyogtam. Ezután elmentem aludni, de valami nem hagyta, hogy álomra hajtsam a fejem. Egyszerűen nem bírtam elaludni.
Másnap reggel kómásan keltem fel. Kibattyogtam a konyhába, ettem egy pirítóst és indultam kifelé az ajtón, mikor megláttam, hogy Karma kint áll a kapu előtt és az újságunkat olvasgatja.
-Óh jóreggelt {Név}-chan!-vigyorgott gúnyosan.
-Egy. Mi a fenét keresel itt? Kettő. Ne olvasgasd mások újságjait!-förmedtem rá, és kikaptam a kezéből az újságot.
-Gondoltam mehetnénk együtt suliba~
-És mért gondoltad hogy én majd díjazni fogom ezt az ötletet?-vágtam be a pokerface-t.
-Nem gondoltam, egyszerűen jó téged piszkálni~-röhögött.
-Áh {Név} Ő a pasid vagy mi?-hallottam meg nővérem hangját.
-Soha!-vágtam rá egyből.
-Óh milyen kár!-bigyesztette le a száját.
-Ugye?~-szállt be Karma is.
-Heh?-fordultam az imént említett felé.-Azt hiszem nem hallottam jól amit mondtál.-szorítottam ökölbe a kezem.
-Hehehee~ Mondom, téged a legjobb piszkálni.
-Na meg állj csak!-azzal üldözőbe vettem Karmát.
A suliig üldöztem, aztán végre elkaptam.
-Na most megvagy!-néztem ördögien a szemébe.
-Hoppá! Csak neeem?-jött oda Rio.
-Nem!-vágtam rá egyből.
-Olyan kegyetlen vaagy~-kezdte el a szokásos lefárasztásomat Karma.
-Ha jól emlékszem téged senki nem kérdezett.-elengedtem, és hátat fordítottam neki.-Egyébként szia Rio.-köszöntem neki, mintha mi sem történt volna.
-Megyünk az osztályba?-kérdezte Karma vigyorogva.
-Mit vigyorogsz már megint?-néztem rá szúrós pillantással.
-Én ugyan semmit.-azzal elindult az osztály felé. Én is így tettem. Elköszöntem Riotól, majd Karma után beléptem a terembe. Pár furcsálló tekintet kíséretében leültünk a helyünkre, és én elkezdtem olvasni.
-Mit olvasol?-kérdezte egyből Karma.
-Komolyan melletted az ember már nyugodtan nem is olvashat?-kérdeztem vissza.
-Hmm nem.-vigyorgott, majd felült a padomra, kivette a kezemből a könyvet és megnézte a címét.
-{Kedvenc könyved}?-adta vissza.
-Igen. Talán valami bajod van vele?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Nem, nem. Sőt-ekkor olyan közel hajolt az arcomhoz, hogy éreztem rajta a lehelletét.-Én is szeretem ezt a könyvet.-mikor ezt kimondta, majdnem hátraestem a széken.
-M-mit csinálsz? Megmondtam hogy ne gyere ilyen közel.-toltam el az arcomtól a fejét.
-Mitől pirultál el {Név}-chan~?
-M-miről beszélsz?! Nem is pirultam el.-Ez így nem jó. Dadogok miközben Karmával beszélek.
-Talán zavarban vagy?
-Nem is!-pedig tényleg nagyon zavarban voltam. Ekkor megint nagyon közel hajolt az arcomhoz, és a kezével az államnál fogva vele szembe húzta a fejem, így elérve hogy meglegyen a szemkontaktus.
-Pedig nagyon látszik.-ekkor csattant a pofon az arcán. Felállt a padomról, és elkezdte a földet bámulni, miközben az ütésem helyén fogta az arcát.
-Ebből mostmár elég legyen!-ordítottam rá, azzal kirohantam az ajtón.
