~A suliban~
-Jó reggelt, {Név}-chan!-köszönt Rio boldogan.
-Jó.....reggelt.-mondtam álmosan.
-Mi az {Név}? Nem aludtad ki magad?
-Nem igazán.-sóhajtottam.
-Mi történt?-mosolygott rám kedvesen a szőke.
-Semmi csak......horrorrt néztem.
-Te? Önszántadból nem tennél ilyet.-kezdett el gyanakodni Rio.
-Deeeee most ilyen kedvem volt.-próbáltam menteni a helyzetet.
-De ha önszántadból nem csinálsz ilyet, akkor az azt jelenti hogy valakivel elmentél moziba.-Rio arcára kiült egy mindenttudó mosoly.
-N-Nem is.-ráztam a fejem ami már rákvörös volt.
-Értem már. Te randin voltál a vörös barátunkkal, Karmával.
-Élvezed ezt az egészet mi?-néztem rá egy apró mosollyal az arcomon.
-Mi? Nem tudom miről beszélsz~-én csak sóhajtottam, aztán mindketten elmentünk a saját osztályunkba.
-Jó reggelt.-ültem le a padomba.
-Szép jó reggelt {Név}-chan.-ült fel a padomra Karma.
-Szia.-mondtam két ásítás között.
-Fáradt vagy?
-Hogy jöttél rá?-kérdeztem szarkasztikusan.
-Egyszerűen látszik~-felelt a vörös. Én mosolyogva megforgattam a szemem, majd letettem a fejem a padra. Lecsuktam a szemem, amikor egy kezet éreztem a fejemen.
-Te mit csinálsz?-kérdeztem még mindig csukott szemmel.
-Shhh. Aludj.-ugyan nem láttam a fejét de biztos voltam benne hogy vigyorog. Őszintén, jól esett egy kis pihenés. Csak az a fránya csengő nem szólt volna bele. Lassan felemeltem a fejem a padról, és persze hogy Karmával kerültem szemkontaktusba, mivel ő időközben leszállt a padomról és velem szemben leguggolt a pad elé. Egyikünk sem szólt egy szót sem. Csak néztük egymást. Karma azzal a tipikus vigyorával, én meg a fáradt, egyben nyúzott fejemmel.
-Jó reggelt gyerekek.-lépett be a tanár. Karma felállt, összeborzolta a hajam és leült a helyére. Azaz mellém.
Kicsengetés után én a mosdóba vettem az irányt, hogy kicsit megmossam az arcom. Azonban meghallottam valamit, amit lehet nem kellett volna. Két lány beszélgetett a folyosón.
-Szerinted sikerülni fog?-kérdezte az egyik.
-Ne aggódj. Biztos minden rendben lesz. Karma jó srác nem bántana meg.
-De elvileg van barátnője.
-Majd lekoptatjuk. Együtt.
-Igazán?
-Hát persze.
-De én nem akarok balhét.-ez egy visszafofottab hang volt, a másik egy határozottabb, keményebb. De nem tudtam kikhez tartoznak.
-Nyugi. Nem lesz verekedés. Csak majd szépen lassan elhitetjük Karmával hogy nem méltó hozzá az a lány.-valami eltört bennem. Mivan ha ennek a lánynak igaza van? Mi van ha tényleg nem vagyok jó Karmához? De ha úgy nézzük Karma volt az aki kezdeményezte a dolgokat. Nincs mitől tartanom. Igaz?
Iskola után Karma úgy döntött hogy hazakísér, szóval együtt sétáltunk a lakásom felé. Nem szólt egyikünk sem semmit. Nekem még mindig azon a különös beszélgetésen járt az eszem. Ki az a két lány? Mit terveznek? Hogy akarnak lekoptatni? Valószínüleg Karma is észrevette hogy valami nem stimmel ezért elém állt, ezzel elérve hogy a figyelmetlenségem miatt nekiütközzek.
-Mi a baj?-kérdezte lágy hangon.
-S-Semmi. Tényleg.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Nem úgy nézel ki. Mesélj.-kissé vonakodva de végül elmondtam neki kindent.
-Értem. És most féltékeny vagy?-nézett már megint azzal a "Karmás" mosolyával.
-Nem....talán egy kicsit.-motyogtam el a végét. A vörös csak elmosolyodott, majd megcsókolt.
-Nem kell annak lenned, de legalább ezzel kifejezed hogy szeretsz.-vigyorodott el ismét. Én meg zavaromat és vörös fejemet takarva, elfordultam. Karma ismét mellém állt, majd megfogta a kezem és összefűzte ujjainkat. Örültem neki hogy így reagált a dolgokra, és nem mondta azt hogy "tényleg nem kellek neki".
Mikor a házamhoz értünk, Karma elengedte a kezem és közel hajolt hozzám.
-Aztán nekem ne féltékenykedj.-súgta a fülembe, amitôl megborzongtam.
-Oké.-mosolyogtam kínosan.
-Bár bevallom élvezem.-vigyorodott el ismét.
-Hagyd már.-nevettem el magam és óvatosan a vállába boxoltam.
~Karma szemszög~
Élvezem amikor én csalok mosolyt {Név} arcára.
-Na jó {Név}-chan. Menj csak. De előtte.-közel hajoltam hozzá, úgy hogy pont ne érjek hozzá {Név} ajkához az enyémmel. Rá vártam. Ő először zavartan nézett ide-oda, majd full vörös fejjel, de végül adott egy puszit a számra.
-Szia.-mondta, aztán bement. Én mosolyogva sóhajtottam egyet.
-Szeretlek.-mondtam már magamnak, a lány után nézve, aztán elindultam haza.
~Olvasó szemszög~
Gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót, és bementem a szobámba. Örültem annak hogy Karma a tudtomra adta hogy engem szeret. De még mindig aggódtam. Vajon mit akarnak azok a lányok?
~Másnap~
Álmosan lecsaptam a telefonom ébresztőjét, és kikászálódtam az ágyból. Felöltöztem, rendbeszedtem magam, és indulhattam is.
