Az ablakból néztem ahogy lassan elsétál.
-Na ez mi volt?-kérdeztem magamtól. Eléggé ledöbbentett amit Nagisa mondott. De lassacskán én is indultam.
Hazaérve elmeséltem a dolgokat a nővéremnek, aki bólogatva hallgatott végig.
-Értem. És tudod kire gondolt a bizonyos "más valaki" allatt?-vigyorgott pimaszul.
-Nem, és......várj. Ugye nem RÁ gondolsz?-néztem gyanakodva, és egyben félve Charlotte-ra.
-De, de. Bizony hogy RÁ.-bólogatott ugyanazzal a vigyorral.
-Charlotte már megmondtam, nem vagyok szerelmes Karmába.-álltam fel.
-Akkor mitől vagy így elpirulva?
-Mi?! Nem is!-fordítottam hátat a nővéremnek, aki csak vállat vont.
-Jobb lenne ha legalább magaddal őszinte lennél.-mondta mosolyogva, és elment a szobájába. Mivan mostanában az emberekkel? Mindenki ezt mondogatja nekem. Gondolkodásomat a csengő zavarta meg. Körbenéztem, hogy Charlotte nem jön-e, de semmi. Így hát rám hárult a feladat, hogy kimenjek a kapuhoz, ééééés....
-Szióka.-éés visszaforduljak.-Hékás! Ha már nem akarsz beengedni, legalább hallgasd végig amit mondani szeretnék.-vágta be a durcát Karma.
-Oké, mondjad mit szeretnél?
-Nos csak azért jöttem, hogy elmondjam, szakítottunk Shiroval.-mondta egyszerűen, mintha ez egy mindennapi dolog lenne.
-Öhm.. erre most mit kéne mondanom? Sajnálom.-húztam a szám.
-Ugyan, ne sajnáld. Nem is voltunk szerelmesek.
-Mivan?-álltam értetlenül az ajtóban.
-Tudod mit? Menjünk el a parkba. Mindent elmondok.-bólintottam a még mindig értetlen fejemmel. Gyorsan bementem, felvettem egy cipőt, és még Charlottenak is szólni akartam, de aludt, úgyhogy hagytam egy kis üzenetet.
A parkban leültünk egy üres padra, kicsit távolabb az emberektől.
-Na szóóóval, mi ez az egész?-kérdeztem.
-Nos.....hallottam mindent, amikor Shiroval beszéltél.-hadarta el, de még így is kivehető volt amit mondott. Pár másodpercig csak amolyan *pokerface*-el néztem, aztán..
-Te hallgatóztál?!-rivalltam rá Karmára.
-Nem, nem, nyugi.
-Akkor te valami más fogalmat használsz arra amikor kihallgatod mások beszélgetéseit?
-Neeem egészen.-pillantott oldalra.
-Akkor csak félig vagy mi?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-A lényeg hogy így is úgy is megtudtam valamit, amit nekem személyesen soha nem mondanál el.-húzódott egészen közel az arcomhoz, majd egyik kezét rá is vezette.
-M-Miről beszélsz?-kérdeztem, és éreztem ahogy egyre inkább elpirulok.
-Arról hogy szeretsz.-súgta már szinte a számra a szavakat. Hirtelen azt se tudtam mit mondjak.-Most megfogtalak.-mosolygott Karma, és egyre közelebb jött hozzám aztán...
-Úristen!-mindketten odafordultunk, és Rio állt velünk szemben.
-De ja vu-m van.-mondta Karma.
-Ja tényleg, ez egyszer már megtörtént, csak akkor meg is csókoltátok egymást.-mosolygott Rio.
-Na egy pillanat. Csak leszögezném, hogy nem csókolóztunk, hanem Ő csókolt meg engem.-mutattam fülig vörösen Karmára.
-Hm...lehet hogy igazad van.-gondolkodott el Rio.
-Nem lehet, hanem biztosan igazam van.
-Hát te tudod.-mosolygott Rio.-Na de akkor én hagylak is titeket turbékolni. De azért legközelebb szólj ha már van pasid.-kacsintott a szőke, és otthagyott minket kettesben.
-Azt hiszi hogy a barátnőm vagy-vigyorgott önelégülten Karma.
-Rosszul hiszi.-dőltem hátra a padon csukott szemmel, és keresztbe tett kézzel.
-Mi a baj? Ideges vaaaagy?-jött megint kicsit közelebb.
-Hogyan jöttél rá?
-Úgy hogy ismerlek.
-A költői kérdés fogalmát ismered?-mosolyodtam el egy picit.
-Mért ne ismerném? Csak szimplán válaszoltam. Meg amúgy is. Olyan jó látni azt hogy ÉN csalok mosolyt az arcodra.
-Mivan?-pattant ki a szemem.
-Na mivan süketkém?-vigyorgott a vörös.
-Hehe. Nagyon vicces. De egyébként...-komorodtam el egy picit.-Mindent hallottál amikor Shiroval beszéltem?
-Már megint itt tartunk? De egyébént igen.-bólintottam.-"Riválisnak azért nem mondanám, de szerintem nem is igazán a barátom."-idézte fel Karma a mondatot.-Szóval akkor mi vagyok neked?
-Mi? Hát nem is rivális, de nem is barát. I-Inkább amolyan zaklató.
-Áh értem. Akkor egy zaklatónak hagyod ezt?-kérdezte, majd olyan közel hajolt hozzám, hogy már csak 2-3 cm volt a köztünk lévő távolság.
-Mért és most mit akarsz csinálni?-kérdeztem, miközben szememmel az arcát fürkésztem.
-Szerintem azt te jól tudod, csak nem vagy hajlandó beismerni.
-Fogalmam sincs mire gondolsz.
-Szerintem pedig igen.-végül pedig megszüntette a köztünk lévő távolságot, és megcsókolt. Nem reagáltam. Hiába számítottam rá, nem tudtam mit tegyek. Aztán mikor Karma eltávolodott tőlem, elvigyorodott.
-Vicces nézni ahogy zavarban vagy.-mondta miközben ismét az arcomra tette az egyik kezét.
-Ezzel most mit akartál elérni?-néztem az ölembe.
-Talán azt hogy végre kimond.-emelte fel a fejem.
-Nekem nincs semmi mondanivalóm.-makacskodtam tovább.
-De én belelátok a fejedbe, és nagyon úgy tűnik hogy mondani akarsz valamit.
-Akkor szerintem valaki más fejében járkálsz.-mosolyodtam el egy picit.
-Óh nem. Nincs a közelben senki.-húzta mosolyra a száját. Újra.-Gyerünk már {Név}-chan. Ne legyél ilyen....-belé folytottam a szót azzal hogy megcsókoltam. Eleggé meglepődhetett, ugyanis pár másodpercig nem csinált semmit, csak utána kapcsolt, és kezeivel átkarolta a derekam.
-Na látod. Nem is volt olyan nehéz.-vigyorgott.
-Haggyál.-tettem keresztbe a karom, és elfordultam, hogy ne lássa a vörös összes színében pompázó arcomat.
-Szóval akkor ez most azt jelenti hogy a barátnőm vagy?
-T-Talán.
Húúú... Ez a rész is megvolt. És ezerszer bocsánat hogy 1 hónapig nem volt rész, csak a drága laptopom azt gondolta jó idő ez a halálra, szóval meghalt. Aztán tegnap valahogy sikerült feltámasztani, de csak úgy hogy minden alkalmazás törlődik..... Szóval ja. Na de nem megyek bele a magánéletembe XD További jó olvasást, sziasztok! :)
