Az ablakból néztem ahogy lassan elsétál.
-Na ez mi volt?-kérdeztem magamtól. Eléggé ledöbbentett amit Nagisa mondott. De lassacskán én is indultam.
Hazaérve elmeséltem a dolgokat a nővéremnek, aki bólogatva hallgatott végig.
-Értem. És tudod kire gondolt a bizonyos "más valaki" allatt?-vigyorgott pimaszul.
-Nem, és......várj. Ugye nem RÁ gondolsz?-néztem gyanakodva, és egyben félve Charlotte-ra.
-De, de. Bizony hogy RÁ.-bólogatott ugyanazzal a vigyorral.
-Charlotte már megmondtam, nem vagyok szerelmes Karmába.-álltam fel.
-Akkor mitől vagy így elpirulva?
-Mi?! Nem is!-fordítottam hátat a nővéremnek, aki csak vállat vont.
-Jobb lenne ha legalább magaddal őszinte lennél.-mondta mosolyogva, és elment a szobájába. Mivan mostanában az emberekkel? Mindenki ezt mondogatja nekem. Gondolkodásomat a csengő zavarta meg. Körbenéztem, hogy Charlotte nem jön-e, de semmi. Így hát rám hárult a feladat, hogy kimenjek a kapuhoz, ééééés....
-Szióka.-éés visszaforduljak.-Hékás! Ha már nem akarsz beengedni, legalább hallgasd végig amit mondani szeretnék.-vágta be a durcát Karma.
-Oké, mondjad mit szeretnél?
-Nos csak azért jöttem, hogy elmondjam, szakítottunk Shiroval.-mondta egyszerűen, mintha ez egy mindennapi dolog lenne.
-Öhm.. erre most mit kéne mondanom? Sajnálom.-húztam a szám.
-Ugyan, ne sajnáld. Nem is voltunk szerelmesek.
-Mivan?-álltam értetlenül az ajtóban.
-Tudod mit? Menjünk el a parkba. Mindent elmondok.-bólintottam a még mindig értetlen fejemmel. Gyorsan bementem, felvettem egy cipőt, és még Charlottenak is szólni akartam, de aludt, úgyhogy hagytam egy kis üzenetet.A parkban leültünk egy üres padra, kicsit távolabb az emberektől.
-Na szóóóval, mi ez az egész?-kérdeztem.
-Nos.....hallottam mindent, amikor Shiroval beszéltél.-hadarta el, de még így is kivehető volt amit mondott. Pár másodpercig csak amolyan *pokerface*-el néztem, aztán..
-Te hallgatóztál?!-rivalltam rá Karmára.
-Nem, nem, nyugi.
-Akkor te valami más fogalmat használsz arra amikor kihallgatod mások beszélgetéseit?
-Neeem egészen.-pillantott oldalra.
-Akkor csak félig vagy mi?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-A lényeg hogy így is úgy is megtudtam valamit, amit nekem személyesen soha nem mondanál el.-húzódott egészen közel az arcomhoz, majd egyik kezét rá is vezette.
-M-Miről beszélsz?-kérdeztem, és éreztem ahogy egyre inkább elpirulok.
-Arról hogy szeretsz.-súgta már szinte a számra a szavakat. Hirtelen azt se tudtam mit mondjak.-Most megfogtalak.-mosolygott Karma, és egyre közelebb jött hozzám aztán...
-Úristen!-mindketten odafordultunk, és Rio állt velünk szemben.
-De ja vu-m van.-mondta Karma.
-Ja tényleg, ez egyszer már megtörtént, csak akkor meg is csókoltátok egymást.-mosolygott Rio.
-Na egy pillanat. Csak leszögezném, hogy nem csókolóztunk, hanem Ő csókolt meg engem.-mutattam fülig vörösen Karmára.
-Hm...lehet hogy igazad van.-gondolkodott el Rio.
-Nem lehet, hanem biztosan igazam van.
-Hát te tudod.-mosolygott Rio.-Na de akkor én hagylak is titeket turbékolni. De azért legközelebb szólj ha már van pasid.-kacsintott a szőke, és otthagyott minket kettesben.
-Azt hiszi hogy a barátnőm vagy-vigyorgott önelégülten Karma.
-Rosszul hiszi.-dőltem hátra a padon csukott szemmel, és keresztbe tett kézzel.
-Mi a baj? Ideges vaaaagy?-jött megint kicsit közelebb.
-Hogyan jöttél rá?
-Úgy hogy ismerlek.
-A költői kérdés fogalmát ismered?-mosolyodtam el egy picit.
-Mért ne ismerném? Csak szimplán válaszoltam. Meg amúgy is. Olyan jó látni azt hogy ÉN csalok mosolyt az arcodra.
-Mivan?-pattant ki a szemem.
-Na mivan süketkém?-vigyorgott a vörös.
-Hehe. Nagyon vicces. De egyébként...-komorodtam el egy picit.-Mindent hallottál amikor Shiroval beszéltem?
-Már megint itt tartunk? De egyébént igen.-bólintottam.-"Riválisnak azért nem mondanám, de szerintem nem is igazán a barátom."-idézte fel Karma a mondatot.-Szóval akkor mi vagyok neked?
-Mi? Hát nem is rivális, de nem is barát. I-Inkább amolyan zaklató.
-Áh értem. Akkor egy zaklatónak hagyod ezt?-kérdezte, majd olyan közel hajolt hozzám, hogy már csak 2-3 cm volt a köztünk lévő távolság.
-Mért és most mit akarsz csinálni?-kérdeztem, miközben szememmel az arcát fürkésztem.
-Szerintem azt te jól tudod, csak nem vagy hajlandó beismerni.
-Fogalmam sincs mire gondolsz.
-Szerintem pedig igen.-végül pedig megszüntette a köztünk lévő távolságot, és megcsókolt. Nem reagáltam. Hiába számítottam rá, nem tudtam mit tegyek. Aztán mikor Karma eltávolodott tőlem, elvigyorodott.
-Vicces nézni ahogy zavarban vagy.-mondta miközben ismét az arcomra tette az egyik kezét.
-Ezzel most mit akartál elérni?-néztem az ölembe.
-Talán azt hogy végre kimond.-emelte fel a fejem.
-Nekem nincs semmi mondanivalóm.-makacskodtam tovább.
-De én belelátok a fejedbe, és nagyon úgy tűnik hogy mondani akarsz valamit.
-Akkor szerintem valaki más fejében járkálsz.-mosolyodtam el egy picit.
-Óh nem. Nincs a közelben senki.-húzta mosolyra a száját. Újra.-Gyerünk már {Név}-chan. Ne legyél ilyen....-belé folytottam a szót azzal hogy megcsókoltam. Eleggé meglepődhetett, ugyanis pár másodpercig nem csinált semmit, csak utána kapcsolt, és kezeivel átkarolta a derekam.
-Na látod. Nem is volt olyan nehéz.-vigyorgott.
-Haggyál.-tettem keresztbe a karom, és elfordultam, hogy ne lássa a vörös összes színében pompázó arcomat.
-Szóval akkor ez most azt jelenti hogy a barátnőm vagy?
-T-Talán.Húúú... Ez a rész is megvolt. És ezerszer bocsánat hogy 1 hónapig nem volt rész, csak a drága laptopom azt gondolta jó idő ez a halálra, szóval meghalt. Aztán tegnap valahogy sikerült feltámasztani, de csak úgy hogy minden alkalmazás törlődik..... Szóval ja. Na de nem megyek bele a magánéletembe XD További jó olvasást, sziasztok! :)