-Hogy mivan?!-akadtam ki.-Nem, nem nem! Az nem lehet! Lehetetlen!
-Pedig igaz.-vigyorgott továbbra is a nővérem.
~Másnap~
-Jó reggelt {Név}-chaan!-üdvözölt Rio vidáman.
-Mire fel ez a nagy boldogság? Konkrétan bármelyik pillanatban eleredhet az eső.-mosolyogtam az ég felé mutatva.
-Nemtudoom~ Egyszerűen csak vidám vagyok.-nyitotta ki az ajtót, és pont abban a pillanatban elkezdett cseperegni, majd esni az eső.
-Varázserőm van.-nevettünk fel Rioval. Aztán a boldogságom tovaszállt, mert megláttam Karmát és az ujdonsült barátnőjét, Shirot, amint egymás kezét fogják, és Shiro nagyon nevetgél. Aztán eszembe jutott a tegnap este. Nem. Biztos nem vagyok szerelmes Karmába. Meg amúgy is miért lennék féltékeny?
-Hülyeség.-nevettem fel egy kicsit.
-Micsoda?-nézett rám barátnőm értetlenül.
-Mi? Ja semmi-semmi. Ne is foglalkozz velem.-mosolyogtam rá.
-Hát jóóó~.-vont vállat Rio egy furcsa pillantás kíséretében.
-Áh Rio, {Név}. Sziasztok.-köszönt Karma. Furcsa. Eddig folyton "chan"-ozott. Biztos a barátnője miatt hagyta abba. De akkor mi ez az érzés? Mitől roskadtam így magamba hirtelen? A kezemet a mellkasomra tettem, és éreztem ahogy a szívem hevesen dobog. Mi ez?! Miért ver ilyen gyorsan a szívem? Mi van már velem? {Név} szedd össze magad!
-{Név} van valami baj?-kérdezte aggódó tekintettel Shiro.
-Ja, nem nincs semmi, csak kicsit fáradt vagyok. Nem aludtam sokat az este.-mosolyogtam kínosan.
-Akkor jó. Figyelj, majd suli után beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte picit suttogva.
-Óh hát persze.-egyeztem bele, és indultunk mindannyian órára, nehogy elkéssünk.
~Timeskip~
Kb 5 perce lehettem a megbeszélt helyen, amikor Shiro felbukkant.
-Szia.-köszöntem neki integetve
-Szia.
-Szóval, miért hívtál ide? Miről szerettél volna beszéli?
~Shiro szemszög~
-Nos... Karmáról lenne szó.-mondtam kissé bizalmatlanul. Szegény {Név}. Ha tudná hogy Karma itt van a mellettünk álló fa mögött, és mindent hall.
-Ahha, és mit akartál róla mondani?-kérdezte egy kis pírrel az arcán. De aranyos~.
-Nos azt, hogy igazából látom rajta hogy irántad érdeklődik, és nem irántam.-mondtam szomorúságot tettetve.
-Mi? Dehogy is. Te vagy a barátnője, nem én. Miért engem szeretne?-kérdezte értetlenkedve.
-Figyelj csak tudom. De ha kérhetem legyél őszinte.-ekkor bólitott egyett.-Te hogyan érzel iránta?
~Olvasó szemszög~
-Hát nem is tudom. Riválisnak azért nem mondanám, de szerintem nem is igazán a barátom.-gondolkodtam el.
-{Név} szerelmes vagy Karmába?-kérdezte halál komoly arccal.
-Mi? Nem.......nem hiszem. Mármint a nővérem ezt feltételezi, de nem így van. De mondjuk amikor megláttalak titeket ketten kézenfogva, volt bennem valami fura érzés és olyan volt mintha haragudtam volna Karmára, de biztos nem, hisz nem hibáztathatom azért mert téged szeret, és amúgy is nem vagyok belé szerelmes, egyáltalán nem, csak valahogy az utóbbi időben közelebb kerültem hozzá, de valahogy mégis úgy érzem hogy kerülhetnék hozzá közelebb is, de félek.-ekkor Shiro egy elég szomorú arckifejezésre váltott. Értetlenkedve néztem rá, aztán megéreztem egy könnycseppet legördülni az arcomon.
-{Név} még saját magaddal sem vagy őszinte.-mosolyodott el halványan Shiro és otthagyott. Ez most.....miért sírok? Talán mégiscsak... nem {Név} az nem lehet. Vagy mégis? Beleszerettem volna Karmába?
~Time skip: Szombat, Nagisával~
A megbeszélt kávézó előtt vártam Nagisa érkezésére, amikor égy idegen férfi megszólított.
-Hé kislány egyedül vagy?-vigyorgott.
-Éppen egy barátomra várok.-feleltem egyhangúan.
-Nincs kedved eljönni velem a parkba addig amíg ide nem ér a barátod?
-Nem.
-Na nemár gyere.-fogta meg a csuklóm, amit én egy pofonnal díjaztam, ami az arcán csattant.
-Te kis.-morogta a férfi és megütött, ami miatt a földön kötöttem ki.-Na most szépen velem jössz.-kapott fel a vállára, azomban pár pillanat múlva ismét a földön kötöttem ki, ugyanis a férfit valaki fellökte. És az a valaki Nagisa volt. Nem gondoltam volna hogy pont ő fog engem megmenteni egy ilyen nagy termetű fickótól.
-Köszönöm Nagisa.-álltam fel a földről és leporoltam a nadrágomat.
-Szívesen. Jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Persze semmi extra.-vontam meg a vállam.
-De hát megütött.
-Ne aggódj, az arcom tompította az ütést.-nevettem fel.
-Rendben. Akkor menjünk.-bementünk a kávézóba, és leültünk az ablak melletti helyekre. Egy kis ideig beszélgettünk, majd megjelent a pincér. Én egy teát, és egy omlettet kértem, Nagisa pedig valami napi menü szerűséget, ami egy kávéból, rizsomlettből állt, és amellé adtak valami zöldséget. Mikor kihozták a kajánkat, csodálattal néztük hogy ilyen "szépen van tálalva."
-Ez igen.-csodálkozott Nagisa.
-És gondolj bele hogy akkor az íze milyen lehet.-mosolyogtam.
-Na ja. De én nem várok tovább inkább elkezdem enni.-azzal mindketten belekóstoltunk a ennivalóba, és megállapítottuk hogy elég finom.
Mikor végeztünk az evéssel Nagisa mondani szeretett volna valamit, ezért megvártam míg elmondja.
-Figyelj {Név}, gondolom emlékszel arra amikor először találkoztunk.
-Hogy is felejthetném el azt amikor egy "vadállat" módjára kicsaptad az ajtót.-nevettem kicsit.
-Nos igazából akkor én beléd....szerettem.-mondta félénken. Én kicsit ledöbbentem, és nem tudtam mit mondani.
-Megértem ha nem szeretnél velem együtt lenni.-hajtotta le a fejét kissé szomorúan.
-Nem, nem erről van szó, csak.....-tördeltem az ujjaim.
-Nem, hagyjad csak, hisz neked ott van már valaki más.-azzal felállt, és kiment. Az ablakból néztem ahogy lassan elsétál.
