Egymást pásztáztuk, közben a szívem fel-le ugrált. Nem akartam lépni és láthatóan ő sem. Nem tudom miért. Azért, mert élvezte vagy azért, mert rám várt.
Végül mindaketten odébb léptünk. Nem akartam lecseszni, hogy miért nyit be amikor tudja, hogy itt vagyok, mert már nem számít.
-Bocs-nyögte ki. Szemével a földet pásztázta.
-Nem...baj...már megtörtént.- Mondtam őt nézve. Felnézett és vörös(?) volt a feje.
Erre felnevettem.
-Mit nevetsz?
-Rajtad, vörös vagy.-mosolyogtam
-Nem mindig látlak így.-mutatott végig rajtam.-És teis elvörösödtél.
-Hunter?-kérdeztem félve.
-Hmm?
-Ha megbántottalak akk..-kezdtem bele
-Ne ne mond végig.-tiltakozott.
-De én épp bocsánatot kérek amiért köcsög voltam. Beismerem!-mondtam mert teljesen nem értettem miért mondja ezt.
-Tudom.-Mondta halkan
-Nem tudsz semmit.-Löktem félre és beszaladtam a szobámba. Be az ágyamba. Azt hiszem el is aludtam.
Arra ébredtem, hogy Hunter ül mellettem az ágyon.
-Mit csinálsz az én ágyamon?-dörzsöltem meg a szemem.
-Beszélnünk kell.-mondta szigorúan.
-Miről? Mert az előbb még nem akartál.-értetlenkedtem.
-Rólad, rólam...rólunk
-Miről beszélsz?-nevettem fel
-Tudom hogy bejövök neked.-vigyorgott
-Mi?? Dehogy!-ültem fel vele szembe.
-De szerelmes vagy belém. Ne titkold!
-Fúj dehogy. Most pedig menj le az ágyamról!
-Jó de előtte-suttogta és közeledni kezdtett felém....és.... felébredtem.
-Huhh.-ültem fel az ágyon lihegve.-ááá-sikítottam, mert megláttam egy alakot az ágyam mellett.-Normális vagy?
-Bocs de veszekedtél álmodban.-állt az ajtóban Hunter.
-jaa... igen. Rémálmom volt.-túrtam a hajamba.-Mennyi az idő?
-Most végeztem a fürdéssel-most vettem észre, hogy törölközőbe van tekerve és vizes a haja. Eszembe jutott amit az álomomban mondott. Igaz lenne? Azt nehezen hiszem, soha nem fordulhat elő. Előre sajnálom azt a lányt, aki összejön vele.-Minden rendben?
-mi? Ja i-igen.-észre sem vettem, hogy elbambultam. Lefeküdtem és megpróbáltam kiüríteni a nem oda való gondolatokat a fejemből. nehezen de elaludtam és nem gyötörtek a rémálmok sem.
Másnap elkísértem Dominikot a vasútállomásra, mert haza ment. A tegnapi álmomról még ő sem tud. Mivel szabad programot kaptunk ezért gondoltam körülnézek , csak nem jártam még ebbe a városba ezért el is tévedtem. Upsz, hívom Cameront.
-Mit akarsz?-Szólt bele valaki más
- Hunter? Mit keres nálad a bátyám telefonja?
-Nincs nálam, engem hívtál.-ajjaj- Honnan van meg a számom?
-Nem tudom. Hol van Cameron?
-Elment valahova a srácokkal.-nemár.
-Hahh... Csak te vagy?- kérdeztem sóhajtva.
-Igen.
-Akkor... szia.
-Várj! Mit akartál Camerontól?
-Eltévedtem.-mondtam halkan
-Komolyan?- röhögött ki.
- Ne röhögj! Soha nem jártam erre.
-Hol vagy?
-Hahó nem tudom, mert eltévedtem!
-Jólvan, nyugi. Mi az amit látsz?
- egy padon ülök van mellettem egy fehér szökőkút. Mögöttem egy pláza szerüség és azzal szemben egy meki.
- Sétálóutcán?
-Igen, asszem.
-azt hiszed?
-Hát sok ember sétál itt -nevettem
-Uh istenem.
-Akkor segítesz?
-Nem.
-Nemár! Nem tudom hova menjek. Nincs pénzem és a bátyám is szarik rám.-vettem könyörgőre a stílust, hátha meghatja, hátha!
-miért nem hívod a kis barátodat?
-Dominik? Ő elment, haza.
-hát egyedül vagy.
-Azér kössz-nyomtam ki a telefont.
Ott ültem a padon. Dominikkal metróval mentünk a állomásra és én onnan eljöttem,de a franc tudja merre...
Még vártam sétaltam az utcán wifit keresve, hogy be tudjak lépni a Google Maps-be és haza menni vele. Nagyon hülyén éreztem magam, pedig mindig nagyon jó ötleteim vannak, de ha élesben kell, megszűnik az agyam gondolkodni.
-Sokkal tartozol nekem!-állta el valaki a fényt, felnéztem és felismertem Huntert. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.-Most épp utálnom kéne téged.
-De eljöttél.
-Na siessünk vissza.
-Köszi.
Az úton nem szóltunk nagyon egymáshoz és visszaérve sem mondtam semmit a fiúknak. Biztos aggódnának, hogy így eltüntem. Érezhető az irónia?
A nap csendben telt, illetve a délután. Halálra untam magam. Elterveztem, hogy holnap lemegyek úszni a medencébe. Ja csak terveztem...
Hajnalba óriási viharra ébredtem. Villogott az ég és mintha ketté akarna hasadni úgy dörgött. Nyakig betakarózva vacogtam az ágyamban. Ki sem mertem nézni.
Egy-két óra alatt lecsillapodott és talán elment a vihar így el tudtam aludni is.
A másnap máshogy alakult, egészen váratlanul, az időjárást leszámítva...
Kicsit megfeledkeztem a könyvről, de végre befejeztem ezt a részt is! Nekem nem tetszik, nem volt elég ötletem. Sorry ):)
Dzseni♥
YOU ARE READING
Leave Me Alone-HR Ff.-(BEFEJEZETT)
Fanfiction-Hagyj békén Rowland!- kiabáltam ki a szobámból,válaszul csak nevetett.-3 másodperced van! -Miért?-kiabált be. Én meg felpattantam és kinyitottam az ajtót. Azzal a tenyérbemászó mosolyával álltam szembe. -Ezért-mondtam és lekevertem neki egy pofont...
