Leave Me Alone-HR Ff.-(BEFEJEZETT)

16.rész

Olyan szépek az utcák szürkületkor, romantikusnak is lehetett volna mondani...

-Üljünk le- húzott oda egy padhoz és ráültünk a tetejére.- Hogy vagy?- tette fel a szokatlan kérdést
-Öhm... te hogy lennél, ha elvesztenéd a telefonod?- válaszoltam kérdéssel
-Bocsánat.- nézett szomorúan
-Semmi baj.- nevettem- ne vedd ennyire magadra.
-Tudom hol a telefonod.- suttogta, először nem is hittem el
-Mi? Honnan?... Hunter!!!- jöttem rá mindenre.
-Először vissza akartam adni, de aztán még egy kis ideig nálam volt. Nem gondoltam, hogy sírógörcsöt kapsz miatta.
-Márhogyne? Azt hittem sosem lesz meg! Tudod mennyi minden van rajta? Legalább mindent megnéztél?- akadtam ki
-Nem.-rázta a fejét- Vagyis egy-két képedet. Meg csináltam egykét képet énis.
- Nemár Hunter! Ez mire volt jó neked? Hogy bízzak így benned?- álltam fel, a... a padra.
-ülj le.- állt fel mellém.- és visszaadom
- Nem.- hátráltam
-Ne mozdulj!- kapott értem. Éppen hátra billentem, amikor visszahúzott.- Mert leesel.
-Köszönöm.- néztem a szemébe.- Most add vissza és ne szólj hozzám!- ugrottam le a padról.
-Tessék.- vette ki a zsebéből,majd elindult gyors lépésekben előre.
-Várj meg!- szaladtam utána- Mikor vetted el?
-Nem mondom meg.
-Miaz, hogy nem?- szaladt fel a szemöldököm.
- Azt mondtad ne szóljak hozzád.- vont vállat, és rámnézett
-Megengedem- mosolyogtam halványan. Ő is.
-Hát, a hajón, amikor bedurciztál.
-Nem is vettem észre?
-Nagyon nem.- nevetett ki és magához húzott, ez mostanában gyakori.

Másnap reggel kócos hajjal ébredtem, hirtelen megijedtem a szűk ágytól, de feleszméltem és rájöttem, hogy buszban vagyok. :)
-Szép reggelt álomszuszék.- jött oda Cameron
-Hány...*köhögés* óra van?
-Megfáztál? Olyan rekedt a hangod. Amúgy 9óra
-Fáj a torkom. Nagyon.- köhögtem.
-De jól vagy?
-Nem igazán- fogtam a torkom
-Akkor a limonádét lecseréljük teára.
-Köszi.- néztem rá hálásan.

Reggeli után elmentünk egy dokihoz, aki megállapította, hogy torokgyulladásom van. Wáo. Ehhez egyetemet kell végezni... Szóval "maradjak otthon" ami jelen esetben egy útszéli motel lesz. Eddig még sok jót nem hallottam róluk és elég szűkösek is. És csak 2 szobát tudtunk lefoglalni pár napig. Hurrá! Mehetek a paktányok közé... most nem a fiúkra gondolok!

A motel: a recepció állítólag "fel van újítva", nos igen nagyon szépek a kiszáradt virágok a cserépben és a modern "nem működik" cetlis liftek. Szerintem a felújítás valahol az 1900as években történt vagy előtte...
Egy szobába van 6 ágy (3-3) szép tapéta a falon és még a plafonon is, amik persze beázás és penész foltok, de olcsó és tartós! A zuhanyzó alján, valami fura barna trutyi található, ami biztos hogy nem rágcsáló ürülék. Itt biztos, hogy hamar meggyógyulok...

-Hogy vagy?- nézett be a szobába ahol épp fertőtlenítettem.
-Felhozzuk a matracomat a buszból? Majd fekszem a földön, de ez tele lehet poloskával.
-Rendben-bólinott- Én is felhoztam a sajátom.

Este már az ideiglenes ágyamban feküdtem, nyakig betakarózva 20 centire a földtől és attól féltem, éjjel megtámad valaki.

2 nappal később már kezdtett elmúlni a torokfájásom, de 4 napig béreljük ezt a disznóólat, szóval ki kell bírnom.
A srácok valahol a városba tolják a showt én meg pók vagy rovar támadástól félek, egész nap az ágyam mellett van a bogárírtó és a légycsapó, szóval fel vagyok készülve. :)

-Jó elegem van!- Csapta be az ajtót Hunter, eléggé meglepődtem mert 1 neki még a show-n kéne lennie, és 2 mert az ajtó csapódása miatt az amúgyis romos falakról jött le a vakolat. Hmm,  útszéli motelek...Kíváncsian néztem fel a telefonomból.- Belőled, a drámáidból és hülye titkolózásból.
-Belőlem?-húztam össze a szemöldököm,és feljebb csúsztam a matracon, ami hangosan nyikorgott alattam.
-Megint csak magaddal törődsz!- dühöngött
-Hunter! Állj le!-szóltam rá- Magyarázd el, és ülj le.
-Jó-túrt a hajába, majd helyet foglalt mellettem az "ágyon".- Elöszöris. Mondanom kell valamit. Csak ne kezdj hisztizni, mert ez komoly. Kérlek- nézett a szemembe, őszintén meglepődtem, soha nem ennyire komoly.
-Rendben hallgatlak.
-Áhh ez nehéz lesz és kockázatos...- szívta be élesen a levegőt- Szóval már régóta bejössz nekem csak, olyan hülye voltam és mindig elszúrtam, borzasztó pasi vagyok, nem is csodálom, hogy utálsz és ha most elküldessz a francba.De most van elég bátorságom, vagy csak meggondolatlan vagyok, elmondani neked és kockára tenni a barátságunkat vagy mit. - mondta majd lesütötte a szemét, milyen rég óta vártam ezt a pillanatot.- Lili mondj valamit!
-Hát... őszintén már régóta vártam, hogy ezt kimond.- mosolygtam és elköhögtem magam, tök romi volt. Ő is mosolygott. Afféle győzelmi mosoly volt.
-Szóval teis?
-Én is- mondtam és azt hiszem ezt meg is tárgyaltuk, félszavakból.
-Akkor most.- Bemászott mellém a takaró alá és lassan megcsókólt. Hihetetlen érzés volt. Belül a lepkéim bukfenceztek a szívem akkorákat ugrott, azt hittem kiszakítja a mellkasom. Első csókom Vele. Hmm finom volt.
-Akkor most a barátnőm vagy.- jelentette  ki.- Na tetszik a helyzet?
-Hozzá kell szokom.- nevettem
-Igen? -simította meg a nyakam lágyan- Sikerülni fog.- suttogta
-Hunter...
-Parancsolj-biccentett és a csípőmet karolta át. Beleremegett a testem, ahogy az erős, hideg kezei simogatnak, amiket most forrónak éreztem és biztonságosnak. Szorosan lehunytam a szemem és élveztem a pillanatot.
-Figyi. Ez titok lesz ugye?- néztem a szemébe.
-Igen. Egy ideig biztos. A többiek előtt is, de főleg a neten. Nem akarom, hogy lerohamozzanak.
-Hú egy csomó dühös kislány.- húztam el a szám.
-Bizony. Egy csomó utálód lenne.
-Köszönöm.- mosolyogtam álmosan és belefúrtam a fejem a mellkasába.
-Hagylak aludni.- adott egy puszit a kulcscsontomra, mire felsóhajottam.- Hmm.- Ennyit mondott és kiment. Kicsit csalódottan néztem utána. Hogy miért is? Kevés volt. Maradhatott volna még... sok elvarratlan szál maradt. De még lesz időnk...

Az a jó Hunterben, hogy nem az a fajta srác, aki randizni visz, étterembe vagy moziba. Nem, ő nyíltan megmondja, hogy mit akar és nem kell különleges alkalom hozzá. Elég betegen egy penészes szobában egy matracon elmondania mit érez és hatásos is. Erre biztos, hogy emlékezni fogok. És remélem jó emlék marad.
Hihetetlen, hogy most jöttem rá, hogy már egy ideje tetszik.

I hope you enjoyed this part of my story😍😏
Oké nem váltok át angolra... úgyse megy😂
De ha már szó esett róla... tetszett a rész?🤔 Sokat gondolkoztam azon, hogy mikor és hogy hozzam össze őket. Hát lehet nem vagyok olyan hű de kreatív, de remélem nem aludtatok el közbe😂💕
Dzseni🎄