Leave Me Alone-HR Ff.-(BEFEJEZETT)

15. Rész

A busz lassan halad már a csillagos ég alatt az autópályán, valahol. Az óceán felé tartunk. Én már félálomba, egy rózsaszín pokrócba burkolózva ülök a busz elején, nem tudok aludni, csak álmosan pislogok. A többiek hátul UNOznak.
Hm. Egy híres (mondjuk így) fiúbanda, 20 évesen (átlagban) épp a turnébusz hátuljában kártyáznak. Néha felnevetnek, de nem csapnak zajt. Már többen is kidőltek.
Már aludnék, de semmi nem vesz rá arra, hogy a kényelmes pózból hátra sétáljak és lefeküdjek a szűk ágynak nevezett matracra. Még úgy is ha tudom, hogy holnap ebből nyak fájásom is lehet.
Ilyen érdekes gondolatok visznek egyszer az álom világába...

Épp az "ebédemet" várom egy fa padon ülve. Őrjítően meleg van és a vizes hajam sem hűt le.
Jót úszkáltunk tiszta kék vízben és eddig felhőtlen volt a nap, mint az időjárás mint a hangulat.
Az ebédem egyébként egy vega hambi.
Ugymint szinte mindenkinek...
-Lilu. Mindjárt indul a hajó. Mikor lesz kész a kajád?
-Az mondták...- néztem rá Hunterre
- 619es Vegaburger!
- Most- szaladtam oda a pulthoz, odaadtam a sorszámom és visszakaptam a burgerem. - Mehetünk

Hajózás nagyon tetszett, láttunk delfineket, meg sok cápát. Persze csak én láttam cápának. A többiek nem hittek nekem.
Elfogyasztottam a burgerem és vettem magamnak egy diétás kólát is.
Épp kifele nézegettem, minden csobbanásra felkaptam a fejem. Kicsit féltem...
Hirtelen valaki meglökött én meg  akkorát sikítottam, mert majdnem kiestem és nem túlzok!
-Te barom! Majdnem kiestem!- fordultam hátra, ahol Hunter nevetett
Meg úgy a többiek is. -Gyere csak ide!- indultam meg felé ökölbe szorított kezekkel, mire szaladni kezdett. Persze, hogy 3szor gyorsabban mint én. Esélyem sem volt utolérni.- Lassíts már!- De csak nem hallgatott rám. Egyszer csak megbotlott és hasra esett, ez még nekem is fájt.
-Ezt megkaptad!- nevettem fel
-Megérdemeltem.- nézett fel rám.
-Nem fáj?- mutattam a térdére, amit szépen lehorzsolt
-Túlélem.-legyintett és nyújtotta a karját.- Lécci- nézett cukin, mire felsóhajtottam, attól még, hogy ő köcsög én nem leszek az.
Csak az volt a bökkenő, hogy félúton elengedtem. Upsz!- Szenya vagy.- állt fel és könyökével az oldalamba bökött.
-Oké most már hagyjál békén.- böktem vissza.- Tisztára, mint az oviban.- mondtam durcisan
-Tisztára mint az oviban!- ismételte nyávogós hangon.
-Ne utánozz!- szóltam rá
-Ne utánozz! Blablabla- csacsogott
-Na most már elég, máshol szerelmeskedjetek!- állt közénk Cameron.
-Kössz, rád is lehet számítani.- fújtattam. És már el is viharzottam onnan.

Vége lett a hajóútnak és a fűben ültünk, mindenki evett, beszélgetett, telefonozott... csak a szokásos. Én is elő akartam venni... csahogy nem találtam!!
Elég rémült fejet vághattam.
-Cameron!- szaladtam oda hozzá.- Eltűnt a mobilom!
-Aha- bólogatott
-Hű de segítőkész vagy! Hol van?- ütlegeltem a karját
-Honnan tudjam?- vont vállat. Ő tök nyugodt volt, de nekem a fél életem van abban az iphone 6-ban!
-Légyszii, segíts!- vettem könyörgőre a stílust.
-Hol használtad utoljára?
-A hajón, fotóztam vele, de csak az út elején.- gondoltam át és pár másodperc alatt annyi rémkép ugrott be az agyamba, megdörzsöltem az arcom, hogy ezek kimenjenek onnan.- És ha beleesett a vízbe? Vagy letettem éa ott maradt? És ha ellopták? Jaj szegénykém!!
-Nyugi, lehet a táskádba van.
-Megnéztem.
-Add ide-  nyitotta ki és átkutatta. Jó semmi olyan dolog nincs a táskámba, egy-két betéten kívűl, de kínos volt.- Hát itt tényleg nincs.- csóválta a fejét
-Hívjuk fel a tiedről!- csettintettem.
Cam tárcsázta, de csak hangposta kapcsol.- Lemerült. Vagy tönkrement. Vagy ellopták és tönkre tették.
-Le van kódólva Hugi?
-I-igen. De elég egyszerű minta.
-Máskor kioktatlak hogy bánj a telefonnal. Mindig tartsd a táskádban! Kódold le! És ne hagyd ott sehol!
-Bocsánat. Kérdezzük meg a többieket oké?- sóhajtottam. Ő pedig megölelt.

A többiek a fejüket rázták, páran együttérzően megverették a vállam. Valaki fel is hívta és üzenetet is hagyott rajta. :)

A turnébuszba visszaérve lehuppantam az ágyamra és a körmeimet vizsgáltam. Láthatóan meghaltam.
-Lilu, menjünk el sétálni. Rossz nézni ahogy szenvedsz.- ajánlotta fel Hunter
-Rendben.- mosolyogtam. Kedves... volt.

❤...Nem tudok mit írni ide zárásképpen...😊😂
Hálás vagyok mindenkinek aki olvassa és voteolja ezt a részt😍
Szerintetek mi lesz a telefon sorsa?🤔
Dzseni💕
New Merch!!! Kinek tetszik?😍😏