Leave Me Alone-HR Ff.-(BEFEJEZETT)

10. rész

-Dominik?
-Hát ezt szépen összeszedted.-nevetett
-Neked meg mi bajod van?- néztem rá értetlenül.
-Csak hogy most mennyire megbánod. Olyan édes vagy- tárta ki a karjait. Én pedig azonnal odaugrottam és szorosan átöleltem. Majd amikor eltolt szomorúan néztem a szemébe- Mi a baj?
-Csak, hogy mindjárt elmész és kitudja mikor látlak újra
- 1. Aug 25.én utazunk, 2. mindennap látsz,mert majd hívlak.- mosolygott rám
- De az nem ugyanaz, mert nem csinálthatom ezt- borzoltam meg a haját.
- Hé! Gyere csak ide!- próbált elkapni. Befutottunk a szállásra és ott a lépcsőn elkapott. Sarokba szorított
-Ez nem fair! Nagyobb és erősebb vagy!- ütlegeltem a kezét
-Na nyugi csak így tudlak szóra bírni. -Nézett komolyan
-Amúgy, miért nem mondtad előbb, hogy elmész?-jutott eszembe
-Hát, olyan boldog voltál, és azt akartam boldog is maradj és nem akartam róla beszélni.
-De telefonon sokkal rossz volt hallani.
-Tudom.-suttogta
-Csak gondolod.-suttogtam
-Hunter felhívott- mondta ki gyorsan
-Mi?-döbbentem le- Mikor? Ez kész!
-Nyugi, csak  védett téged.
-De akkor is! Ne avatkozzon bele!
-Lia! Lia. Figyi- csitított- szerintem bejössz neki.- mondta komolyan én pedig felnevettem
-Ez hülyeség. Tudod kiről beszélsz? Ő Hunter Bryce Rowland. Csak hülyül
- Sokkal többet törődik veled. Nem vetted észre?
-Csak jófej próbál lenni- legyintettem
- Túl sok a kifogás! Nem lehet, hogy neked is bejön?
-Miket hordassz össze?-Nevettem fel- Dehogy.
-Oké nem erőltetem. Gyere.- fogta meg a kezem.
...

Este felé értünk vissza Dominikkal. Rengeteget sétáltunk meg hülyültünk, szóval minden olyan volt mint régen. Azaz nem egészen. Mindketten tudtuk, hogy már nem sok időt tölthetünk együtt, mert visszamegy Németországba
-Holnap tali?-kérdeztem a bejáratnál
-Holnap tali, de aztán este indulunk haza
-Máris?-kérdeztem szomorúan
-Sajnos. De most menj pihenni. Jóét- adott egy puszit az arcomra. Mosolyogva bólintottam és  bementem.
Először nem a szobámba vezetett az utam, hanem Hunterhöz.
-Szia- nyitottam be. Az ágyán feküdt
-Helló. Mizu?-ült fel
-Kibékültünk.- ültem le az ágy végébe
-ühüm-bólogatott
-Nem is mondassz semmit?
-Mit kéne?
-hát... hogy mondjuk miért hívtad fel őt akkor?
-Én?
-Hunter-sóhajtottam- ne játszd a hülyét. Ő mondta!
-Oké oké. Felhívtam. Csak hogy megmondjam neki, hogy mennyire megbántott. Csak téged védtelek!
-Aha ő is ezt mondta.-forgattam a szemem.
-Öli?-tartotta a karját
-Olyan lányos vagy-nevettem.- nem érdemled meg az ölelést- álltam fel.
-Naa- biggyeztette le a száját ismét csak megráztam a fejem.- Te akartad.- ugrott fel és odarohant hozzám és magához húzott.
- Valami baj van?- kérdeztem amikor elngedett
-Nem.- rázta a fejét
-Biztos?- néztem gyanúsan
- Tuti- mosolygott.
- Akkor én megyek aludni.- borzoltam meg a haját- Jóét!
-Amúgy...- kezdte-áh semmi
-Minden rendben?
-Persze. Ha lenne  valami elmondanám tudod- kacsintott
-Persze. Szio.- léptem ki az ajtón.
...

Este gondolkodtam... Hunter azt mondta, hogy Dominiknak bejövök ma meg ő mondta ugyanezt Hunterről. A fiúk nem értenek a szerelemhez. Mondjuk nem is az én asztalom, még nem volt benne nagyon részem. De az már nekem is feltűnt, csak még nem mondtam ki, de azt hiszem kezdek vonzódni Hunterhez. Pedig jobb volt utálni és szekálni őt! A nyáron megváltozott  a véleményem róla és neki is rólam ez észrevehető, de akkorsem bíznék meg benne ennyire, ahhoz túl gyerekes. Nem lenne erős se hosszú kapcsolat.  Tejóég már ezen gondolkozom?!

*Hunter szemszög*
Amikor Lilu kiment csalódottan huppantam vissza az ágyra, ez megint kosár.
Este gondolkodtam... Nem is regóta jöttem rá,hogy tetszik. Akkor amikor a Dominik barátocska miatt sírt. Utálom ha a lányok sírnak, főleg ha ő a barátom. Nem tudom hogy ő érez-e valamit, szeretném neki elmondani,  de ha visszautasít akkor lőttek a kezdtetleges barátságnak is. Fú kezdek romi filmbe illő nyálas b*zi lenni. Hagyjuk most a lányokat. Jajj tényleg a rajongók, ők mit szólnának ha összejönénk és Cameron? Tejóég már ezen agyalok?! Inkább alszok...
*Liliana szemszög*
Vaaaa soha többet ezt a napot!
De kezdjünk mindent az elején...
Reggel felkeltem, és rájöttem hogy nem mostam hajat( tudom óriási probléma) és én utálok hajat mosni, ez el is vett fél órát... A nap sütött a telefonom csörgött. Dominik
-Sziaa
-Lili Oscar vagyok- mondta lihegve
-Mit keres nálad Domi telefonja?
-megkért hogy hívjalak fel, mert kórházban van.
-Úristen-kaptam a kezem a szám elé- Mi történt? Ugye jól van?
-Jól van, ma ébredt fel és még bent vannak nála az orvosok.
-De mi történt?- akadtam ki
-Hazafelé megverték, és betört a feje.
-Hol van a korház? Azonnal indulok!
-Várj, legalább 1 óra mire be lehet hozzá menni.
-Akkoris megyek!
-Nagyon makacs vagy. Eléd megyek.- mondta és le is tette.

Sziaasztok. Hogy bírjátok a sulit? Én már unom😅. De sikerült össze irogatnom egy 755 szavas(!) Részt.
Legyen többször HBR szemszög?
Dzseni❤