Te vagy a vesztem!

1.

Helyes írási hibák bőven elő fordulnak de nem ez a lényege szóval akinek nem tetszik ne olvassa! A többieknek akik kíváncsiak jó olvasást  💞

Sziaa Életem! Valószínű majd a születendő kislányom vagy kisfiam fogja ezt elolvasni, reményeim szerint. Most 2021.03.18.-a van,úgy néz ki te is márciusi leszel mint az anyukád és az apukád. Itt vagyok a kórház szülészeti osztályán másfél órája. És mivel te annyira nem sietsz kibújni így gondoltam leírom,  hogy hogyan is lettél az életem része. Minden 4 éve kezdődött.

2017.09.13.
-Takarodj innen! ~kiabált rám, majd az asztalra csapott.
-Apa, kérlek!  A születésnapod van. Fogad el a sütiket amit hoztam. ~vissza tettem a dobozt az asztalra mert mikor rá csapott felkaptam és inkább az ölembe raktam.
-Nem érdekel,hogy milyen nap van és az se hogy mit hoztál! Tűnj a szemem elől. ~ridegen nézett a szemembe. A szeretet egy szikrányit se látszik a szemében. Inkább düh, megvetés.
-Apa!  Ezt játszuk már 8 éve!  Fogd fel nem tehettem mást! ~kiabáltam mostmár én is az ő arcába. ~elvégre apja-lánya.
-Mi az hogy nem tehettél mást?!  Lecsukattad a saját apád! ~ki lökte kezemből a doboz otthon sütött muffint.
-De nem érted hogy felesküdtem mikor rendőr lettem?!  Apa te bűnöző vagy!  Majdnem megöltél egy embert is! ~egyre nagyobb a feszültség megint ki fognak küldeni a fiúk..
-Ne szólíts így!  Nem vagy a lányom. Nem érdekelsz. Hagyj békén! ~elindult a rácsok felé, hogy a fiúk vissza kísérjék a cellájába.
-Akkor fordulj fel!  ~kiabálom utána a könnyeimmel küzködve.

Mikor láttam, hogy vissza se néz nagy lendülettel kivágtattam a látogató teremből. Nem értem miért csak én lehetek olyan szerencsétlen akinek nincs anyja, ráadásul az apja egy bűnöző. És neki kellett lecsukatnia. Néha annyira elegem van. Néha bánom hogy rendőr lettem. Miközben sétálok haza felé megállok a legközelebbi kis bisztrónál mert szükségem van egy teára. Ahogy be lépek minden szem rám szegeződik a kis csengőnek hála az ajtó fölött. Letörlöm az utolsó könnycseppet az arcomról és be állok a sorba. Hallom hogy mögöttem csilingel az ajtó feletti kis csengő de én nem nézek hátra,  előttem már csak 1 ember van és arra öszpontosítok. Én jövök! 
-Jó napott. Én egy dupla csokis muffint szeretnék és egy fekete teát. Jó erős legyen. ~rá kacsintottam a pultos fiúra aki zavarában csak vigyorgott mint a tejbe tök. Ezek szerint még így 27 évesen is tudok valamit. Le ültem a pult egyik sarkába egy háttámlás magasított székbe. Megkaptam amit kértem egy kis fiatal lánytól. Hova lett vajon a fiúka? A pult felé pillantok ahol egy nálam valószínűleg kicsivel magasabb, fekete hajú, idősebb, macsós szerelésű pasi ált.

Olyan értetlenül néznek egymásra.. Vajon min mehet a csevej?! Egy kicsi idő után a hosszú sötét kabátos pasi leült a velem srégan lévő boxba. Lehet, hogy kicsit feltűnően stírőltem mert rám vetett egy pillantást, én pedig zavaromban majdnem le löktem a könyökömmel a muffin tányérját. Bámulok befelé a pultba annak reményében hogy nem voltam annyira de annyira feltűnő. Hirtelen mellém lép valaki és le teszi a csészélyét a pultra. Nem merek oldalra nézni annyira zavarban vagyok.. Érzem hogy közelebb hajol.