Te vagy a vesztem!

2.

-Min Yoongi vagyok.
-Így már sokkal jobb!  ~kuncogtam el magam.
-Szóval mi vagyunk a Min-ék.  ~rákacsintottam, hogy leessen ez egy elég elfuserált poén akart lenni, mire ő felnevetett.
-Hát igen, lehetnénk. ~Fogta meg újra az étlapot. Visszajött a pincér és mi leadtuk a rendelést. Egy randin mindig az a félelmem, hogy túl unalmasnak találnak és nem fogunk tudni beszélgetni. Hálistennek most nincs így Yoongiból csak úgy dől a rizsa amit én nagyon szívesen hallgatok.
-Szóval ezért kerültünk be Rap Monnal az igazgatóiba.. ~nevetve meséli egy régi iskolás sztoriját. Én is vele nevetek, hogy mennyire gengszterek voltak..
-Hűha akkor ti aztán nem féltetek a büntetéstől!  ~már könnyes a szemem a nevetéstől.
-Mennyire szép vagy amikor nevetsz, hihetetlen. ~picit meg billentette a fejét és úgy figyeli a mostanra eléggé vörösé vált arcomat..
-Ne mondj ilyeneket!  Zavarba hozol. ~kezemet az arcom elé tettem, hogy takarjam. Megfogta jobb kezem és elvette arcom elől.
-Ne takard el, mert akkor kárba vész a sok mondandóm ha nem látom,  hogy felvidulsz utána. ~szemei vékonyra kihúzodnak ahogy szép fogait viritja ki nekem.
-Rendben..mesélj még. ~kezdek feloldódni,  annyira megnyugtató.
-Nem!  Most te mesélj magadról. ~álla alá tette a kezét és egy fél mosolyt küldött felém.
-És mit?  Nem tudom mit mondhatnék.. ~az arcomba lógó tincseimet a fülem mögé tűrtem.
-Mindent! Mit tanultál?  Mit dolgozol?  Családod? Merre laksz?  Van-e házi állatod? Miket csinálsz szabadidődben? Azt már tudom, hogy kosarazól és, hogy szereted a fekete teát és a csokis muffint. ~sunyin nevetett amitől én is el kuncogtam magam.
-A rendőr akadémiai főiskolán végeztem, itt dolgozok a rendőrségen. Hát.. A családomat inkább hagyjuk. ~sóhajtottam egyet mert eszembe jutott apa..
-Szóval rendőr vagy.. ~olyan rideg hangon mondta, hogy felkaptam a fejemet.

-Igen már egy jó pár éve. De nem szoktam hangoztatni mert vagy kinevetnek, hogy női rendőr vagy így reagálnak ahogyan te is.
-N..ne haragudj csak még sosem találkoztam normális rendőrrel. ~hebeget habogot.
-Nyugi semmi gond. ~mosolyogtam rá, hogy elhiggye nincs baj.
-Miért nem szeretnél beszélni a családodról?  Ha nem vagyok túlságosan indiszkrét.. ~iszik bele a vizébe mert én borozok de ő még vezet ma.
-Hát édesanyám egyik napról a másikra eltűnt,elhagyott minket amikor 5 éves voltam. Édesapám... börtönben van. ~ökölbe szoritom a kezemet. Yoongi a kezemre teszi a kezét amire én felkapom a tekintetem és a szemébe nézek.
-És te még is egy földre szállt angyal lettél. ~néz ő is az én szemeimbe.

Nem birom ki szemeim az ajkára tévednek.. Annyira vonz.. Hihetetlen. De vissza a valóságba mielőtt össze nyálazom az egész asztalt.
-N..nem. ~teszem az egyik kezem az arcomhoz mert megint sikerül annyira zavarba hoznia.
-Aranyos, hogy, hogy zavarba tudlak hozni. ~végig pásztázza szemeivel arcomat.
-Öm... Hát, hogy merre lakok ugy is megtudod hiszen te viszel haza. ~váltottam gyorsan témát és mivel sikerült már egész jól be csiccsentenem kicsit merészebb lettem.
-Rendben, jól hangzik. ~elengedte kezem és töltött még a poharamba.
-Elég lesz, köszi. Amúgy egy macskám van de szeretnék majd egy kutyát is de nem olyan nagyot csak kis aranyosat. ~miközben beszélek játszok a poharamban lévő itallal majd beleiszok.
-Hobbi? ~kuncog.. szerintem kezd látszódni rajtam az alkohol.
-Kosárlabda amint tudod, olvasás, szeretek túrázni, futni, a barátaimmal lenni, rajzolni és fotózni. ~ahogy mondom belelkesülök.
-Wáó.. micsoda nő vagy! ~mi után ezt ki mondta bele harapott alsó ajkába és lassan engedte ki foga alól húsos párnácskáját.

-N-nem akarunk menni? ~hebegem a kérdést mert kezdek szétcsúszni és ki tudja mi lesz ha így folytatjuk..
-De persze!  ~intett a pincernek és kifizette a vacsorát. Finoman meg fogta derekam és kisétáltunk a kocsiához. Ki nyitotta nekem az ajtót, megköszöntem és beültem. Próbáltam felvenni még a józanabbik énemet, hogy el tudjam navigálni hozzám. Mikor oda értünk az én kicsi narancssárga kertes házamhoz kiszálltunk az autóból. Nagy nehezen megtaláltam a kulcsokat és kinyitottam az ajtót.
-Bejössz egy kicsit? ~szendén a szemébe néztem.. Majd be estem az ajtón. Fasza.. Nagyon fasza.
-Igen maradok. Ha el megyek csak azon aggódnék, hogy jól vagy-e.  ~kinevetett majd fel segített. Bementem a konyhába elővettem egy üveg pezsgőt és töltöttem 2 pohárba. Besétáltam a nappaliba és a kezébe nyújtottam.
-Igyad ne nézz így rám. ~nevettem ki az értetlen arcát aztán leültem mellé a kanapéra.
-Leakarsz itatni? Én kocsival vagyok. ~egy perverz mosoly kerekedik arcán.

-Elférünk,van vendég szobám. ~ártatlanul mondom neki mint ha nem is érteném ezt a huncut mosolyát.
-Rendben. ~lehúzta az egészet egyben. Kihoztam az egész üveget beszélgetünk, nevettünk nagyon jól telt az idő én nagyon berugtam és ő is már elég jó hangulatban és állapotban volt. Amikor az utolsó pahárral ittunk, össze találkozott a tekintetünk. Szemeim ajkára tévedtek és ezt ő is észre vette. Lassan elkezdett hajolni hozzám.Mikor már majdnem össze értek ajkaink hirtelen elsötétült minden...