Te vagy a vesztem!

10.

*Csöngettek*

Gyors léptekben megyek az ajtóhoz, megigazítom a ruhám és kinyitom.
Hónom alá fogva húz magához és egy szenvedélyes csókba hív.

-Huhaa.. Gyönyörű vagy drágám! Nem is tudok ennél jobb látványt elképzelni. ~sok-sok kis puszival borítja el ajkaimat és arcomat majd erősen megölel.
-Hiányoztál. ~nem válaszolok csak nyakába bújok.
-Mi az szépségem? Olyan csendes vagy. ~eltol magától és szemembe néz.
-Csak élvezem, hogy újra velem vagy. ~egy gyors puszit nyomok ajkaira majd behúzom magam után.

Az ajtót belökte a lábával és utánam trappolt. Megállt a nappali ajtajában és csak nézett engem a megterített romantikusan elkészített asztal előtt.

-Hihetetlen vagy.. ~lassan hozzám sétált egyik kezével végigsimított derekamon és elvesz egy szál rózsát az asztalról.
-Tudod én soha nem szerettem az ilyen fajta romantikát..de soha nem is szerettem még így senkit.. ~végigsimít arcomon a rózsa finom puha szirmaival és ajkamra hajol. Lassú finom csókunk után mellkasára simítom kezem és kicsit eltolom magamtól.

-Együnk még a végén kihűl és kárba vész. ~leültünk és nekikezdtünk a vacsorának.
-És mi volt most az a sok munkát igénylő feladat? ~ indítottam a beszélgetést.
-Csak egy céggel üzletelünk és nem nagyon sikerül közös nevezőre jutni. De nem akarlak ezzel untatni. ~rám kacsintott és evett tovább.
-Nem tudsz untatni, nyugi. ~elkuncogom magam rajta.
-És Alex meg Maja mikor jönnek holnap? ~egy pillanatra elgondolkodok.
-Ha jól emlékszek akkor pont ebédszünetem lesz és Jimine kijön velem eléjük a reptérre. De majd megnézem reggel mikor megyek dolgozni. ~az emeleten van a telefonom és most tuti nem rontom el a régóta készülő meghitt vacsoránkat.
-Akkor úgy jó ha elmegyek érted a rendőrséghez munka után és együtt jövünk este haza? ~gondolkodás nélkül helyeslően bólogatok.

Látom rajta, hogy jól lakott. Így úgy döntöttem kiviszem a tányérokat és bepakolok a mosogatógépbe, a maradék ételt pedig a hűtőbe. Éppen le akartam ülni a kanapéra és magam mellé csalni Yoongit, mikor megfogta a kezem és maga felé fordított. Igaz, hogy lassan már 4 hónapja együtt vagyunk de még mindig ugyanúgy zavarba hoznak az ilyen kis apróságai. Mint például, mikor nálam alszik és reggel mielőtt elmenne öltözni a nyakamba bújik és a fülem mögé ad egy apró csókot.. Minden egyes alkalommal beleborzongok. Vagy mikor rossz idő van és az ablakba ülök nézni ahogy lassan folynak végig az ablakon a nagyobbnál nagyobb cseppek a szürke háttérben. Ő pedig lassú csöndes léptekkel, odajön hozzám és leül mellém, betakar, vállamra hajtja a fejét és figyel. Ha nem találkozunk egy nap mert sok a munkája mindig ír ha tud pedig felhív, néha-néha meglep egy-egy aprósággal. Rózsa vár az ajtóm előtt vagy a munkába elküldi a fiúkat, hogy vigyenek el ebédelni. Persze ilyenkor sose fizethetek. Elmerengésemből az ébresztett fel, hogy mutatóujját orromhoz érintette.

-Min gondolkodsz ennyire? ~ujjával végigsimít arcomon majd nyakamon, amibe beleborzongok.
-Csak eszembe jutott mennyi minden történt ez alatt a kevesebb mint 4 hónap alatt. ~zavaromban gombjait piszkálom.
-Mit szólnál ha elvinnélek most egy különleges helyre..?
-Most? Sötét van..
-Nyugi ott van világítás.
-Rendben akkor elmehetünk arra a helyre, csak jól felöltözöm.
Gyorsan felszaladtam valami vastagabbat magamra húzni.
Beszálltunk az autóba és egy számomra ismeretlen parkszerű helyen kötöttünk ki.
-Mond csak mi ez a hely?
-Egy park volt úgy 17 évvel ezelőtt. ~ismerős néhány pontja, lehet jártam már itt.
-Hiába nem egy hibátlan hely de nagyon szeretek ide járni, és a kislányomat is sokat hoztam ide annó.
-Akkor most már nekem is ez lesz a kedvenc helyem!
Egy darabig sétáltunk még aztán észre vettem két rozoga hintát, elengedtem a kezét és oda futottam. Csak nevetett ahogy hozzám sétált én pedig jeleztem neki, hogy ő is üljön le.
-Tudod, én is jártam már itt..csak akkor még park volt. Még apa hozott el ide. Ott volt egy kis ivó kút, arra több padvolt, és kutyákat is sétáltattak. Olyan vidám élettel teli heky volt, most pedig olyan szomorú.
-Nekem ha erre a helyre jövök akkor mindig ő jut eszembe, emlékezni járok ide. Mindig hozok gyertyát a fontosabb napokon. De ne, hogy azt hidd azért járok ide, hogy marcangoljon mindig a tudat hanem mert itt volt a legboldogabb. És így én is.
-Ez olyan szomorú..
-Igen de fontos.
-Bűntudatom van.
-Miért?
-Hogy én nem tudok neked gyereket szülni.
-De nekem nem kell a boldogságomhoz egy gyerek csak te!
-Csak a jövőben is így gondold majd.
Egy csókot lehelt ajkaimra majd felállt a hintából. Nyújtotta felém a kezét amit bátran megfogtam és hagytam,hogy maga után húzzon.
Egy kilátó felé közeledtünk.
-Miért jövünk ide?
Kérdésemre csönd volt a válasz.
Nem hallottam a természeten és a város halkuló zaján kívül semmit.
Mikor megálltunk csak bámult előre meredten, megfeszült és a korlátot szorította.
-Baj van drágám?
-Csak még sose jutottam idáig egy kapcsolatomban sem.
-Már mint nem jártál még senkivel 4 hónapig?
-Nem az időre hanem a komolyságra gondolok.
-Zavarba hozol..
-Én szeretlek és szeretném ha mindig velem lennél.
-Én is szeretlek és így lesz ha rajtam múlik.
-Összeköltöznél velem?
-Ezt nem merted megkérdezni?
Akaratom ellenére is nevetés tört ki belőlem.
-Ne haragudj de ez nem is kérdés, egyértelmű!
-Most megnyugodtam egy ideje kattogtam ezen de azért meglepett, hogy kinevettél.
-Mit szólnál életem ha most hazamennénk és vennénk egy forró fürdőt mert reggel korán kell kelnünk Maja és Álex érkezése miatt.
-Rendben szépségem menjünk.

Milyen jó lett volna ha akkor kétszer is meggondolom, hogy igent mondjak-e.

Tudom Babák hogy soká hoztam és elnézést kérek érte.. Sietek a következővel. 😘😘