Te vagy a vesztem!

8.

~Csengettek~
Gyorsan bele nézek még a tükörbe, hogy mimden jó-e aztán ajtót nyitok.
-Szia Suga. ~elpirulok ahogy előttem áll és mosolyog rám.
-Szia!  Gyönyörű vagy! ~finoman megfogja csuklóm és magához húz. Másik kezével beletúr hullámos fütjeimbe.

-Az én gyönyörűm. ~halkan fülembe súgja szavait majd ajkamra hajol.

Lehunyom a szemem és csak élvezem puha ajkait ajkaimon. Egy lassú, de annál szenvedélyesebb csókba hív amit ha akarnék se tudnék elutasítani. Finoman elhajol tőlem egy apró csókot adva még utoljára ajkaimra.

-Mehetünk? ~homlokát homlokomhoz döntve suttogja közénk szavait.
-Igen ~elmosolyodik és kinyitom a szemem. Ad egy puszit a homlokomra és elindul az autó felé. Én bezártam az ajtót és eltettem a kulcsot majd az autóhoz sétáltam. Kinyitotta nekem az ajtót én beszálltam és mire be csattoltam magam ő is beszált.

-És hova megyünk? ~kérdezte miközben becsattolta biztonsági övet.
-Majd navigállak.. ~egy elég sejtelmes mosolyra húztam ajkaim és úgy néztem rá.
-Hm.. huncut mosoly.. Izgi. ~vissza fordult előre és elindulunk. Már egy órája autókázunk mire oda értünk a kitűzött célhoz.

-Ide jöttünk. ~oldalra nézek az étteremre. Ő keres egy szabad parkoló helyet és be állunk az autóval.

Elindultunk befelé én mondtam a hölgynek, hogy, milyen névre van a foglalás ő pedig a helyünkre vezetett. Egy ablak melletti boxba ültünk és fürkészni kezdtük az étlapot. A nagy csendet Suga törte meg.

-És mond csak,  hogy-hogy ide jöttünk?  Nagyon szép hely, nem azért kérdezem. ~mosolygott rám és láttam a szemében azt amit évek óta egy férfinak se a szemében... A boldogságot. Akár hányszor megszólal a szívem hevesebben kezd verni és mindig zavarba jövök ha rám néz.. Nagyon rég nem voltam én is ennyire boldog.

-Annó mikor olyan 6-7 éves lehettem apa ide hozott karácsonykor. Ez a hely gyönyörű és jó emlékeket juttat eszembe. Igaz, akkor még más volt nem ennyire modern és "giccses". ~mutattam idéző jelekkel, hogy értse nem rosszallóan mondom.
-Szóval ide jártál apukáddal. Örülök, hogy beszélsz róla, mert az első randinkon azt mondtad nem szeretnéd ha kérdezősködnék. ~le tette az étlapot amiből arra következtettem,  hogy ő választott így én is végig pásztáztam még egyszer a lehetőségeket és választottam.

Le tettem az étlapot ezzel jelezve,  én is választottam. Intett a pincérnek aki hozzánk sétált, ránk mosolygott és megkérdezte választottunk-e. Suga elmondta ő mit szeretne én pedig, hogy én mit, majd elment az étlapokkal.

-Nem akartalak ezzel meg bántani vagy ilyesmi.. ~kezébe fogja kezem és méllyen a szemembe néz.

Elkuncogom magam, mert olyan kis ijedt a tekintete, nem bírom komolyan venni.

-Nyugodj meg nem haragszom.. csak próbálom össze szedni a gondolataim. ~az asztal fölé hajolok és adok egy apró csókot ajkára majd vissza ülök.
- Jól van.. Megnyugodtam!  ~most már ő is el kuncogja magát.
-Igazándiból azért nem szeretek beszélni apáról, mert nagyon fáj, hogy utál és nem áll szóba velem. ~miután befejeztem a mondatom hozzánk lépett a pincér egy üveg pezsgővel és töltött mind kettőnknek.
-De miért? Rád nem lehet haragudni. ~próbált bókolni, de én csak egy kis mosolyra húztam a szám.
-Aranyos vagy, de sajnos van amit nem tud az ember megbocsájtani. És ő sosem fog.. Már 8 éve semmibe néz és nem hallgat meg. ~bele ittam a pezsgőmbe.
-Ha szabad kérdeznem akkor mi történt? ~nézet rám félénken majd bele ivott ő is a pezsgőbe.
-Tudod, hogy rendőr vagyok..apukám pedig bűnöző és börtönben van.. Én csukattam le 8 évvel ezelőtt. ~itt úgy láttam elakadt és nagyon gondolkozni kezdett mit is mondjon.
-Mit tett, hogy még te se tudtad elnézni? ~nagyon kíváncsi még is döbbent tekintettel nézett rám.
-Nagy bűn ajstroma van és emberölési kísérlet volt a fő oka. ~hozzánk sétált a pincér és le rakta élénk a két tányér ínycsiklandozó ételt.

Eleinte csak turkáltam benne várva a reakcióját, de aztán bele kóstoltam mert hát ezért jöttünk.

-Értelek és egyet értek. Biztos nagyon nehéz volt főleg így, hogy nem bocsájt meg. ~ő is elkezdte enni ínycsiklandozó ételét.

Láttam,  hogy nagyon gondolkozott valamin és jól sejtettem, mert kibukott belőle a kérdés.

-És ha szabad kérdeznem kit és miért akart megölni az édes apád? ~kis sunyin nézett rám evés közben.

Először elkuncogtam magam, majd egy pillanatig gondolkoztam rajta el mondjam-e..

-Először nekem lenne egy-két kérdésem. ~megemelgettem a szemöldököm így egy kis nevetés hadja el ajkait.
-Ne kímélj baba!  ~rám kacsintott.
-Miért költöztél ide? Van családod? És mik a terveid a jövőben? ~jó ez nagyon letámadosan jött le..
-Azért költöztem ide, mert szép hely és mert ide köt a munka ahogy a srácokat is. ~itt kicsit kuncogott, de folytatta.
-Családom pedig az édes anyám és az édes apám akiket nagyon szeretek, de jó ha évente egyszer látok. Volt.. Egy feleségem és egy kislányom. ~itt lesokkoltam... Majdnem meg fuladtam az ételtől és nyakalni kezdtem a pezsgőt. Folytatta.
-Fiatalok voltunk a szerelem hevében pedig megkértem a kezét és ő hozzám jött. Majdnem 3 közös év után született egy kislányunk.. Ő lett a mindenem a szemem fénye, lestem minden szavát. De sajnos az édesanyjával kezdtünk nagyon elhidegülni egymástól. Majd mielőtt a lányunk betöltötte volna a 4-et lelépett  egy fickóval. Egyedülálló apuka lettem!  De nem bántam, tudtam, hogy akármit megadok neki és boldoggá teszem így is...de egy nap ahogy a városban sétáltunk a névnapjára kerestem valami ajándékot, meg megígértem neki egy fagyit.. Hirtelen egy furgon megállt az út szélén és lövöldözni kezdtek belőle. Próbáltam védeni a testemmel de mind kettőnket meglőttek. Amikor a kórházban magamhoz tértem kiderült, hogy két hete kómában feküdtem és szervátültetésem volt.. A kislányom pedig nem élte túl a lövöldözést.. Annyi vigaszt adtak, hogy nem szenvedett.. ~itt elsírtam magamat..ő pedig mellém csúszott és magához ölelt.

-Ne sírj kérlek.. ~próbált vigasztalni, de annyira megsajnáltam és olyan szörnyen éreztem magam, hogy nem bírtam abba hagyni a sírást..

-A-az édes apám az exemet akarta megölni, mert teherbe ejtett.. És faképnél hagyott egy másik nőért. ~sírtam ugyan úgy, mert nem ez nyomta a lelkemet.
-Kérlek ne sírj, szörnyű szomorúnak látni. ~könnyes szemeimet meg dörzsöltem és próbáltam megnyugodni és a szemeibe nézni.
-Félek, hogy ezek után már nem fogsz többet találkozni velem. ~szipogtam miközben arcát fürkésztem.
-Én sosem hagylak el!  ~letörölte utolsó csordogáló könnyeim.
-Édesapám elvitt abortuszra. A műtét után azt mondta az orvos,  hogy nem lehet gyermekem. ~újra könnyek szöktek szemeimbe, mert annyira szívesen ajándékoznám meg egy gyermekkel, de még ezt se tehetem meg.
-Kérlek ne sírj. Nincsenek a jövőre nézve konkrét terveim!  Csak az, hogy velem legyél!  ~közel hajolt hozzám és egy finom csókba hívott.

Ajkaink csúsztak a könnyeimtől, de még is felül múlhatatlan érzés. Annyi minden kavarog bennem.

Miután megnyugodtam. Kellemesen beszélgetve meg vacsoráztunk, majd elindulunk hozzám. Mint ha csak haza mennénk. Ahogy megérkeztünk bementünk lepakoltunk, ő levetette ruháit és boxerben bújt az ágyamba. Én letusoltam, majd egy lenge csipkés hálóinget véve magamra be bújtam mellé. Adott egy finom csókot ajkaimra, jóéjt puszi gyanánt majd mellkasára húzott és szorosan magához ölelt.

-Tudod.. Nem tudom, hogy te mit érzel mit gondolsz, de én szeretlek. ~finoman mondja férfias hangján amitől hevesen kezd verni eddig nyugodt ütemű szívem.

Feltámaszkodok és hátra dobom hajam. Szemeibe nézek ahol őszinte érzelmeket vélek felfedezni.

-Én is teljes szívemből Szeretlek Min Yoongi! ~ajkaira hajolok és egy rövid, de szenvedélyes csókot adok neki.

-Akkor tényleg mi lettünk a Min-ék. ~mind ketten fel nevettünk majd vissza bújtam karjaiba és annyira boldog voltam, hogy órákon keresztül csak szívverését hallgattam amíg el nem nyomott az álom.

Sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam az új részt csak a sulihoz kell egyeztetni. Remélem tetszeni fog babák!  Csillagot+komit ha tetszik. 😘😘 Puszikaa