Bár újabban inkább csak a succubusról hallani, léte szorosan összefügg az incubusszal, ami a démon férfi formája. Ezeket a démonokat a boszorkányüldözés alapjának és kézikönyvének tartott Boszorkányok pörölye vádiratban rögzítették, aminek magyarázatot kellett adnia különféle pletykákra, babonákra, és megtörténtnek mondott esetekre. A főszereplő legtöbbször a megesett leány, akit állítása szerint férfikéz még nem érintett, mégis, olyan tüneteket produkált, ami ennek ellentmondott.
Ilyenkor a gyanakvó rokonság rárontott a gyanútlan leányra, és azt egy csúf fajzattal találta egy ágyban, egy megtestesült démonnal, az incubussal. De nem kellett feltétlen hajadonnak lenni, szólnak esetek férjes asszonyokról is, akiket a férjük kapott rajta, hogy démonnal paráználkodtak. Ezekből az együttlétekből születtek aztán azok, akik a mindennapjaikat annak szentelték, hogy a Sátán eszközeként romba döntsék az emberek és Isten közötti kapcsolatot.
De nem volt azért ennyire egyszerű, hiszen a démon önnön valójában nem képes a gyermeknemzésre, ahhoz a férfitól kellett megszereznie az ehhez szükséges "anyagot", a férfit így női alakjában, succubusként látogatta meg, hogy a testnedveket megszerezze, s aztán gyorsan alakot és helyet váltva, azt a kiválasztott nőbe helyezhesse. Mindezt a Boszorkányok pörölye jól érthetően taglalja, példákkal és magyarázatokkal, és azt is megindokolja, mi szükség van az efféle aktusra.
Tudós férfiak szerint azért ismertebb az incubus, mint a succubus, merthogy a női fantázia kimeríthetetlen tárházzal rendelkezik erotika terén, de azért vannak írásos "bizonyítékai" a női ördögök ténykedésének is. A succubus volt az, aki a pusztában megkísértette Szent Antalt gyönyörű nő képében, de aztán ő végül ellenállt, ami nem is csoda, hiszen nem volt már fiatal.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A succubusok álmukban látogatják meg a férfiakat, hogy aztán pajzán dolgokat műveljenek velük, mint azzal a fiatal, szépséges, de igen erkölcsös férfival is, akit éjjelente gyakran meglátogatott egy szépséges leány, és mindenféle dolgot művelt vele, de az ifjú nem volt hajlandó kötélnek állni (talán egy incubusnak nagyobb szerencséje lett volna), majd miután a tudós urak tanácsára másik szobába költözött, a jelenés megszűnt. Ezeket a démonokat egyes esetekben mások is látják, máskor viszont láthatatlanok a kívülálló számára, és csak a kiszemelt láthatja őket, mint az az öregúr, aki negyven éven keresztül osztotta meg életét egy nőstényördöggel. Egyedül az ő számára volt világos, kihez beszél, kivel sétál kézen fogva, mindenki más csak egy magában motyogó bolondot látott.
Megesett azonban az is, hogy egy magas rangú papot ítéltek el, mert kuplerájt tartott fenn succubusokkal. Hogy ezt hogyan bizonyították, azt el sem tudom képzelni, de mivel a succubusok egyik pillanatról a másikra tudnak elenyészni a levegőben, valószínűleg mire a nyilvánosházba értek, már hírük-hamvuk sem volt a nőstényördögöknek. A succubusokra irodalmi utalás is található, nem kisebb helyen, mint Goethe Faustjában. Mivel Faust igen nagyétvágyú férfiú volt, Mephisto megígéri, hogy házasságon kívül szolgáltat majd neki hét nőt succubus alakjában. A hét nőn kívül megjelenik még trójai Heléna is succubusként, akibe annyira belebolondul Faust, hogy lecseréli rá a hét csodaszép démont, és élete végéig őt tartja maga mellett. Amikor eljön az ideje, hogy a sátán birtokba vegye a lelkét, Faust teste széttépve hever, Szép Heléna és gyermeke pedig köddé vált, és soha többé nem is került elő.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Akkor mint már említettem, a succubusok álmukban látogatják meg áldozatukat, hogy érzékeikre hatva uralmuk alá hajtsák az embert. Az energiájukból táplálkoznak, és mindig olyan alakot vesznek fel, ami igen tetszetős az álmodónak, de az lenne bármilyen halandónak. Nevezhető lenne mindez talán lidércnyomásnak is, hiszen az áldozat nem ura testének, olyan dolgokat lát és hall, ami nincs is ott, és orvosilag is dokumentálható tüneteket idéz elő, mint a halálfélelem, vagy a mellkasi nyomás. Ennek népi megfelelője az, amikor a démon az ember mellkasára ül, és olyan hatással van rá, hogy mozdulni sem bír, miközben halálfélelem járja át. A köznyelvben ugyan a boszorkányok elkülönülnek a succubusuktól, bár a nyelvi forma szerint mégiscsak hasonlóak valamennyire. A boszorkány szó ugyanis az ótörök baszargan szóból származtatható, aminek a szótöve a 'basz' annyit jelent, hogy nyomni.
„A boszorkány tehát eredetileg olyan lény volt, aki a babonás hit szerint rátelepszik az alvó ember mellére, megnyomja, és ezzel kínzó álmokat idéz elő." (Mondja a wikipédia.)
Mivel a konkrét megjelenési forma nincs igazán rögzítve, és nem is fordulnak elő túl gyakran a népi babonákon kívül, az alkotók szinte szabad kezet kaphatnak, hogy milyen tulajdonsággal ruházzák fel a succubust. Így aztán előfordulhat, hogy női vámpírként ábrázolják őket, ami átvitt értelemben akár igaz is lehetne, hiszen az embert szipolyozzák, csak a klasszikus vámpírokkal ellentétben, akik mindezt a vérért teszik, a succubusok az érzelmekből táplálkoznak.
