Utálatból szerelem

Valami megváltozott bennem..

Hátra fordultam azonnal és kit láttak szemeim? Hát persze, hogy megint azt a Beni gyereket... Nem hiszem el, hogy ma már másodszor találkozok vele. Kérdően rá néztem és megkérdeztem:

- Mit akarsz? 

- Csak annyit, hogy amikor nekem jöttél véletlen kiesett a zsebedből a diákod és gondoltam vissza adom! - mondta kedvesen, majd a kezembe nyomta.

- Öhm köszi.. de most már mehetsz.. jah várj! Mégis hogy találtál meg? - ez nagyon furcsa, én egy embert se keresgetnék csak azért, hogy vissza adjak neki valamit.

- Hát igazából véletlen láttalak meg most! A fenéket... igazából arra vártam, hogy mikor lesz a legmegfelelőbb pillanat, hogy vissza tudjam adni. - mondta, majd mosolygott rám és ott hagyott minket. 

Meg néztem a diákomat a kezembe, majd Beni után tekintettem. Talán magamnak se hittem, de amit most tett az hihetetlen édes volt tőle. Na jó, mit beszélek én itt hülyeségeket. Még mindig ugyan úgy utálom. Vagy lehet mégse... 

- Hahó Kami! Itt vagy? - Dorina furán nézett rám, mert már egy ideje csak a semmit bámulom és szótlanul állok. 

- Igen persze! Minden okés, itt vagyok. - azonnal vissza tértem a föld nevezetű bolygóra. 

1 óra sorban állás után végre sorra kerültünk és megkaptuk a várva várt aláírásunk és közös képünk a fiúktól. Ez is hihetetlen nagy élmény volt, imádtuk ezt a pár percet amikor eléjük kerültünk. 

- Na hova tovább Kami? - kérdezte Dorina, amint ki kászálódtunk a nagy tömegből.

- Eléggé megéheztem, meg kicsit szomjas is vagyok szóval szerintem ideje lenne valami kajáldát keresni. - alig mondtam ki és azonnal el is indultunk keresgélni.

Mivel ebben a csarnokban nem jártunk sikerrel, így ki néztük a csarnokok közötti részre. Itt azonnal felcsillant a szemünk ugyanis szinte mindenhol volt kajálda. Ki néztünk egy Hot-Dog-ost, vettünk mindketten  "meleg kutyát"  illetve 1-1 colát. Helyet foglaltunk egy kicsit árnyékosabb helyen és elkezdtünk beszélgetni evés közben. 

- Kami, amikor Beni vissza adta a diákod, miért lettél olyan fura? - kérdezte Dorina egy-egy harapás közben. Nem bírtam kis mosolygás nélkül, mivel tiszta ketchup lett a szája. - Min mosolyogsz? 

- Semmin! - mondtam, majd nevettem egyet. 

- Mindegy, inkább válaszolj az előző kérdésemre!

- Arra, hogy miért nevetek? - tereltem a szót, mert nem akartam Beniről beszélni, valami teljesen megváltozott bennem, vele kapcsolatban. 

- Kérlek Kami! Mond már! Ismerlek annyira, hogy most tudjam, valami van veled! - veregette a vállam barátian. A szája még mindig tiszta ketchupos volt, mint valami rossz vámpír. 

- Na jó.. - nem tudtam tovább húzni a szót - Az van, hogy valami teljesen más érzésem lett iránta, szóval nem utálom úgy mint régen. - sóhajtottam egyet - Nehogy félre értsd, nem szerettem meg. 

- Nem tudom mi ütött beléd, de rád hagyom! Én ugyan úgy utálom, egy ilyen kis eset nem fogja megváltoztatni a véleményem vele kapcsolatban. 

- Amúgy figyelj, olyan vagy mint egy vámpír aki épp kiszívta valaki vérét! - röhögtem fel, még mindig nem akartam hosszan beszélni a Benis dologról.

- Hogy mi van?? - csodálkozva kérdezett vissza.

- Csak annyi hogy tiszta ketchup a szád. 

- Jaj nemár! Miért nem mondtad ezt hamarabb? Most beégek itt mindenki elött! - gyorsan elő vett egy zsepit a táskájából és letörölte a száját. 

Ez után még kicsit beszélgettünk. Szó volt arról, hogy mióta ismerjük egymás, hogy is lettünk legjobb barátnők meg hasonló dolgokról. Be fejeztük az evést, meg ittuk a mostanra már eléggé meleg colánkat és tovább indultunk felfedezni a helyet.