Utálatból szerelem

"Járjunk a boltig meg vissza"

Miután berángattam Benit a házba, szóltam a szüleimnek róla. Illedelmesen megtörtént a bemutatkozás majd apa és anya szúrós tekintettel követve minket felsétáltunk a szobámba. Bekapcsoltam a gépemen egy jó ki lejátszási listát majd lehuppantunk az ágyamra.

- Figyelj Beni, igazán nem kellett volna eljönni hozzám. Örülök neki meg minden, de nem érdemlek ennyit. - motyogtam a padlót fürkészve.

- Jaj Kami, ne mondj már ekkora marhaságokat! Ez semmiség, egy kis meglepetés tőlem neked. - mondta eszméletlen cuki hangon ami a szívemig hatolt.

- Annyira örülök neki, hogy végülis megismertelek és már nem utállak. - nevettem el magam picit.

- Annak én is, főleg hogy már nem utálsz. - nevetett ő is egyet és egy cuki mosollyal társította.

- Na és valami ötlet, hogy mit csináljunk? Vagy egyáltalán meddig terveztél maradni? - kérdően a szemébe néztem és a kezemet úgy tettem az államhoz mintha gondolkodnék.

- Hát ha nem zavarok akkor estig, és hát program.. program... - nem nagyon jutott eszébe semmi - neked nincs?

- El mehetnénk mondjuk egy közeli boltba, van ott mindenféle üzlet és nem messze egy park is.

- Járunk? - hirtelen kiejtette a száján és mélyen a szemembe nézett. Azt sem tudtam mit csináljak hirtelen.

- M - i - v - a - n? - dadogtam mint egy kisgyerek.

- Jajj te bolond, a boltig, a parkig meg vissza. - el kezdett torka szakadtából nevetni. Még a szeme is bekönnyezett.

- Hu te hülye! Jó legyen, de csak mert te vagy a Nagy Benedek! - lehet hogy komolyan gondolta a kérdést csak látva a reakciómat inkább poénosra vette? Vagy tényleg csak hülyéskedett? Nem tudom, de lehet örültem volna ha komolyan vette volna.

Miután ezt megbeszéltük és kellően elgondolkoztam magamban, mondtam Beninek hogy gyors dobok magamra egy kis sminket és mehetünk. Miután körülbelül 10 percet töltöttem a fürdőben és emberibb arcom lett, szóltam Nagy uraságnak hogy mehetünk. Elköszöntünk a szüleimtől majd útnak is eredtünk. Út közben sokszor elvesztem a gyönyörű szemeibe és magam sem értettem mi tetszik benne nekem ennyire. Bár nem csak a szeme tetszik ha jobban belegondolok. Még mindig nehezen hiszem el, hogy ez történik. Hogy utálatból talán szerelem lesz.

Egy jó fél órás séta után oda értünk a kisebb Plázához ahol először is beültünk egyet kajálni. Én egy salátás szendvicset ettem ő pedig rántott húst krumplival. Épp nagyban ettünk mikor egy kisfiú és az apukája kicsit félénken ide jöttek hozzánk.

- Szia Beni! Kérhetek egy selfiet? - mondta csillogó szemekkel a fiúcska.

- Persze, gyere csak! - szólt vissza Beni, majd megcsinálták a képet.

- Ugye te vagy a Beni barátnője? Veled is lehetne egy képet? - kérdően rám nézett, majd a szemem sarkából láttam ahogy Benedek elmosolyodott.

- Én.. nem.. - motyogtam mert nem tudtam mit mondhatnék.

- Bocsi ... sziasztok! - láttam rajta, hogy kicsit szomorú lett, de hát mit tehettem volna.

Miután elmentek Benivel jól kibeszéltük az ügyet és miután befejeztük az étkezést körbe néztünk a Plazaba. Benéztünk jó pár női ruha üzletbe amit nem nagyon díjazott. Engesztelés képpen utána bementünk egy férfi cipő boltba, hátha vissza jön Beni életkedve.

Jó egy óra múlva kimentünk az üzletből és elindultunk a park felé. Út közben nagyon jó volt a hangulat. Nevetgéltünk, vicceket meséltünk és velünk megtörtént cikis sztorikat mondtunk egymásnak. Amint oda értünk, megláttam egy nagyon aranyos kis kutyust az egyik fa tövében, viszont a gazdáját sehol. Gyorsan oda is siettünk és agyon dédelgettem az állatkát. Beni addig körbe járt a környéken, kérdezősködött is de a gazdi nem volt ott. Nagy gondolkodások után úgy döntöttünk, hogy elviszem magunkhoz és ha a szüleim nem engednék meg, hogy megtartsuk amíg meg lesz a gazdája akkor Beninél lesz addig. Még kicsit körbe néztünk, fotózkodtunk majd haza indultunk a szerzeménnyel.

Amikor haza értünk azonnal a szüleimhez mentem és megpróbáltam beszélni velük. Szerencsémre bele egyeztek így nálunk maradhat szegény állat. Ezek után Benivel úgy döntöttünk, hogy elkezdünk szórólapokat gyártani a kutyus ügyében. Ezzel el voltunk estig, amikor aztán sajnos Beninek el kellett indulnia. Hamar el telt ez a nap, de nagyon imádtam minden egyes percét.

Kikísértem az ajtóig majd mondta, hogy menjek ki a ház elé vele.

- Köszönöm ezt a napot Kami, remélem máskor is lesz hasonló. - mondta majd megölelt.

- Én is köszönöm és biztosan lesz, rajtam nem fog múlni. - amint ezt kimondtam hirtelen el kezdett közelíteni hozzám. Azon kaptam magam, hogy össze ért a szánk és el kezdtünk csókolózni. Ezernyi pillangó költözött a gyomromba és hihetetlen jó melegséget éreztem a testemben. Nem is tudom meddig puszilkodhattunk, de biztosan nem pár másodpercig.

- Akkor majd írok, vigyázz magadra! - mondta majd elindult.