Utálatból szerelem

A Nagy találkozás

Reggel felkeltem az ébresztőmre ami 10re volt állítva. Amint felébredtem még nem tudatosult bennem, hogy ma találkozom Benivel így még kómásan kikeltem és megindultam a fürdő felé. Elkezdtem tenni a reggeli dolgaimat mikor a wifire kapcsolódva megláttam Benedek üzenetét. Azonnal rájöttem, hogy bakker ma 4kor találkozom vele.

Benedek Nagy: Jóreggelt Kami! Már nagyon várom a talit!

Kamilla Kiss: Jóreggelt, teljesen kiment a fejemből, de én is várom nagyon.

Benedek Nagy: Akkor majd tali, vigyázz magadra!

Reggeliztem, összepakoltam a táskám majd összeválogattam a ruháimat a találkozóra. Azért nem mehetek ronda rongyokba. Nagy nehezen összehalásztam a szekrényem belsejéből egy csíkos rózsaszín inget és egy szaggatott farmert. Majd a hátitáskámba még beraktam egy kapucnis fekete kabát féleséget mert délutánra esőt mondtak.

A maradék időmet eltöltöttem az internet bugyraiban majd útnak indultam Pestre. Először buszra szálltam majd vonatra. Út közben Shawn Mendes számokat hallgattam. Az utóbbi időben eléggé megkedveltem a zenéit. Közel 1 óra vonatozás után végre beértem Budapestre. Mivel nem nagyon vagyok tapasztalt az itteni tömeg közlekedésben így kicsit kóvályogtam mire megtaláltam a nekem való metrót. Felszálltam aztán jött is egy új üzenetem. Benedek volt az, gyorsan meg is nyitottam, de közben figyelmesen néztem és hallgattam épp merre járok. Nem akartam rossz helyen leszállni vagy esetleg el is tévedni.

Benedek Nagy: Kamii mindjárt találkozunk végre! Hoztam neked egy is ajándékot is!

Kamilla Kiss: Igen hamarosan talii. Kíváncsi leszek mi az, de nem kellett volna ezzel fáradoznod!

Benedek Nagy: Semmiség egy ilyen lánynak mint te!

Amint megkaptam ezt az üzenetet be is mondta a metró hangosa, hogy a Deák Ferenc tér következik. Hmm hamar ide értem. Mivel sokan voltak ezért nagy nehezen felálltam a helyemről és az ajtó elé álltam. Megállt a szerelvény majd elkezdtem nyomkodni a gombot az ajtón. Erre hozzám szólt egy öreg hölgy, hogy ne nyomogassam mert nem kell, nélküle is kinyílik. Meg volt a nap első beégése. Elindultam a kijárat felé, majd eszembe jutott, hogy pontosan nem is beszéltük meg hogy hol találkozunk. El fogok a végén tévedni ahogy magamat ismerem. Követve a tömeget kiértem a metró járatból és kiindultam egy StarBuck felé. Gondoltam magamban írnom kéne Beninek. Elő is vettem a telefonom és el kezdtem írni az üzimet. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy neki megyek valakinek. Ismerős volt az illata. Felnéztem, erre kit láttak szemeim? Hát persze hogy a Nagy Benedeket!

- Mi mindig így találkozunk? - kérdezte egy cuki mosollyal az arcán.

- Bocsii, látod milyen egy szerencse süti vagyok... - elszégyelltem magam. Hogy lehetek ilyen béna, hogy mindig valami módon neki megyek? Ez valami saját fejlesztésű köszönési módszer tőlem?

- Nembaj Kami, örülök hogy látlak. Gyere kövess, megmutatok pár helyet és majd az ajándékot is oda adom! - mondta majd megfogta a kezem. Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek, így én is megfogtam az övét.

Elkezdtünk sétálni, nagyon tetszett ez a hely. Sok bolt volt amikről eddig csak hallottam. Bár az az egy nem tetszett, hogy folyton bámultak minket a tizenévesek. Gondolom Beniipowa rajongók és furcsállták, hogy ki vagyok mellette kézen fogva.

Már vagy fél órája sétáltunk, beszélgettünk amikor az az ötlete támadt, hogy együnk valamit. Meg is indultunk egy Meki felé. Kikértük a menünket majd leültünk egy asztalhoz. Elkezdett turkálni a táskájában majd előhúzott belőle egy kis kék dobozt, masnival a tetején.

- Tessék ez itt a tiéd, remélem elnyeri a tetszésedet! - majd felém nyújtotta a dobozkát.

Levettem a tetejét és izgatottan belekukkantottam. Egy karkötőt pillantottam meg benne. Kivettem és megnéztem közelebbről is. Volt rajta egy kis felirat, mégpedig hogy special girl. Fel is tettem magamra majd Benire néztem.

- Ezt miért kaptam? Ez a felirat mit jelentsen?

- Hát tudod amikor találkoztunk, valami hihetetlen érzés fogott el. Nem tudom megmagyarázni hogy milyen és hogy miért, de valahogy éreztem hogy te más vagy a szemembe mint a többi lány akikkel eddig találkoztam. Ezért is van ez a felirat a karperecen. - mondta nagy csillogó szemekkel.

- Köszönöm szépen, nagyon tetszik. És nem tudom mire vélni ezt amit elmondtál. Az igazat megvallva én az elején utáltalak téged, és azért imádkoztam hogy a PlayIT-en nehogy összefussak veled. Erre mit az isten pont neked mentem, de ezek után valahogy megváltozott bennem az, hogy mit is gondolok rólad. - csak úgy folytak belőlem a szavak.

Ezek után még eldumáltunk jó darabig, szinte mindenféléről. Még a semmiről is képesek lettünk volna órákat beszélgetni. Meg volt köztünk az összhang amin még én magam is hihetetlenül meglepődtem, de nem bántam. Miután megkajáltunk elindultunk a Duna partra sétálni egyet. Már jó ideje mentünk mikor megállt és a szemembe nézett.

- Köszönöm neked ezt a csodás napot, imádtam minden egyes percét! Adhatok egy puszit az arcodra? - mondta kicsit félénk hangon.

- Én is köszönöm ezt a napot, és háát... persze... - nagyon meglepődtem és szavakhoz sem jutottam ebben a pillanatban.

Közelebb hajolt majd adott egy puszit. Olyan volt az a másodperc mintha egy örökkévalóság lett volna a mennyországba. Ilyet még nem éreztem, pedig ez csak egy kis puszi volt, nem is csók vagy ilyesmi.

A nagy pillanat után megindultunk a metróhoz majd ölelkezéssel elbúcsúztunk egymástól. Nagyon élveztem ezt a napot, talán jobban is mint gondoltam.