Én mint szuperhős//LASSAN HALAD

Én mint szuperhős?

A repülőn ülök. Még mindig. Már soha nem érünk Párizsba? Kérdezem magamtól. Nem tudom mennyi ideje repülhetünk. A nagy csendet a pilóta szava szakította félbe.

-Kedves utasaink, kérjük kapcsolják be a biztonsági öveiket. Megkezdjük a leszállást.-mondta a pilóta. Bekapcsoltam az övem és vártam, hogy végre földet érjünk.

A mellettem ülő lány elszúnyókált, ezért megbökdöstem a vállát.

-Igen, kérek egy üveggel.-mondja félálomban, felülve a székén. Vajon miből ébresztettem fel?

-Földet értünk.-mondom mosolyogva, hogy ne érezze olyan kínosan magát.

-Az jóó...-mondja kínjában nevetve. Feláll és leveszi a kézipongyászát. Én is felállok és a szememmel Scott-ot keresem de sehol sem találom. Leszállok és a meglátom őket ahogy a csomagjaikat keresik. Odafutok hozzájuk.

-Sziasztok.-köszönök és elveszem a bőröndöm.

-Szia kincsem, hogy utaztál?-kérdezi Irene.

-Jó volt csak a mellettem ülő lány folyton motyogott álmában.-mondom. A csaj egyfolytában valami vacsoráról, és valami sexy fiuról motyogott, vagyis csak ennyit tudtam kivenni belőle.

-Akkor jól utaztál.-nevet fel Scott de nem gúnyolódva. Ez az az őszinte nevetése. Én is vele nevetek és elindulunk ki a repülőtérről. Gerald meglát egy taxi-t és le is szólítja. A bőröndöket betesszük a csomagtartóba és el is indulunk. Az utat nem nagyon figyeltem inkább a tájban gyönyörködtem. Párizs mégis csak nagyobb mint Vámospércs. Tetszenek az emeletes házak, a boltok, minden. Bárcsak Pablo is láthatná. Imádná. Az emlékekre megint összeszorul a szívem és a sírógörcs kerülget. Észre sem vettem, hogy megállt a kocsi csak amikor Scott meglökdösött.

-Hahó! Köztünk vagy még?-kérdezi mosolyogva.-Megérkeztünk az új házunkba.-felnézek és egy nagy emeletes házat látok. Vörös téglával kirakott fal, az ablakot fehér keret emeli ki. A cserép szürke színű. Az egész nagyon szép. Bementünk az ajtón és követtük Geraldot fel a lépcsőn.

-Ez a mi apartmanunk.-mondja és benyit. Egy közepes nagyságú, szürke nappali fogad. Balra van a wc, jobbra egy lépcsősor. Ha egyenesen megyünk van egy kisebb konyha. Felmegyek a lépcsőn és egy folyosón találom magam ahonnan négy ajtó nyílik.

-A te szobád egyel feljebb van.-mondja Scott a hátam mögül. Ijedtségemben ugrottam egyet.-Ott van egy wc, anyáek szobája, az ikrek szobája. Az enyém és a tiéd fent van.-mondja nevetés közben. Rajtam röhög?

-Felviszem a cuccom és kipakolok.-mondom és elindulok fel az emeletre. Csak nem tudom melyik az én szobám.

-Ez a szobád. Az enyémmel szemben.-kerül ide a semmiből megint Scott. Gondolatolvasó vagy mi?

-Oké, köszi.-bemegyek és zárnám be az ajtót de Scott megtámasztja az ajtót a lábával.

-Ha kipakoltál elmehetnénk sétálni és vehetnénk pár új cuccot.-mondja.

-Mióta szeretsz te vásárolni?-kérdezem egy félmosoly kíséretében.-Amúgy jó ötlet. Egy fél óra múlva a nappaliban.-mondom és bezárom az ajtót. A szoba jó nagy és a fal pipacs piros. Van két nagy ablaka és egy egyszemélyes francia ágy, de szerintem két személy is kényelmesen elfér rajta. Van egy virágos szőnyeg az ágy és a gardrób között. Kinyitom a fehér gardróbot és bepakolok pár pólót, nadrágot és cipőt. Miután ezzel megvoltam ami kb.15 perc, belevetettem magam az ágyba. Nagyon kényelmes. Most jobban szemügyre vettem a szobát. A csillár arany színű, ezüst csíkokkal. Jobbra az ablak előtt van egy íróasztal és egy gurulós fekete szék. Maga a szoba nagyon szép. A falon lógy egy szép, ezüst keretes tükör. A felfedezésemet kopogás hangja töri meg.